Erős Vár, 1996 (66. évfolyam, 1-5. szám)
1996-08-01 / 4. szám
62. ÉVFOLYAM ERŐS ©VÁR 5. oldal Hangsúlyok a Magyarországi Evangélikus Egyház iskolapolitikájában Közel hét évvel azután, hogy ismét működik evangélikus közoktatásügyi intézmény Magyarországon, igen jó érzés — némi szerénytelenséggel — evangélikus iskolákban tanító pedagógusok konferenciáján egyház és közoktatás kapcsolatrendszerérői beszélni. Ahogy ez a történelemben lenni szokottt, attól kezdve, hogy bekövetkezett az az esemény, amiben évtizedeken keresztül reménykedtünk, de igazán nem mertünk hinni — újraindult 1989. szeptember 1-én a Budapesti Evangélikus Gimnázium —, felgyorsultak az események. Pontosabban ekkor nyitotta meg a művelődési miniszter ebben a teremben (a Fasori Gimnázium dísztermében — Szerk.) az új tanévet, azt a tanévet, amelyben már az evangélikus gimnázium is újfent hozzájárult a közoktatáshoz. Ezt követően néhány év alatt a két világháború között működő evangélikus gimnáziumok többsége ismét megnyitotta kapuit. Ezzel máris elképzeléseink első lényeges pontjához érkeztünk. Tudatosan a középfokú iskolát állítottuk a helyreállító, fejlesztő program élére. Rögtön tegyük hozzá, hogy a 10—18 éves korosztályban gondolkodva. Ezzel nem köteleztük el magunkat az iskolaszerkezet vitájában — ha talán a többség valóban a nyolcosztályos gimnáziumhoz vonzódik is, nem feltétlenül nosztalgiából —, amit az is mutat, hogy mindegyik variációra: 8+4, 6+6, 4+8 van példa iskoláink viszonylagos kis száma ellenére. A hangsúly a korosztályon van. Ezen belül is, talán mondható, hogy a nagyobb hangsúlya 10—14 éveseken. A szekuláris trend, a gyorsult serdülés révén még nagyobb figyelmet érdemel ez a korosztály. - De ismeretes, hogy a híres, sikeres tudományos, vagy közéleti pályát befutott, korábbi fasori diákok is visszeemlékezéseikben túlnyomó többségben azokat a tanáraikat említették meg, mint akik nagy hatással voltak életükre, gondolkozásuk alakulására, akik 10—14 éves koruk között tanították őket. Torontói Magyar Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház 1996. szeptember 29-én, vasárnap az istentiszteleti szolgálatot délután 4 órai kezdettel Ft. D. Dr. Harmati Béla a Magyarországi Evangélikus Egyház elnöklő püspöke végzi. * * * Valamennyi hittestvérünket és gyülekezetünk barátait szeretettel hívjuk és várjuk a Bond Street 116. sz. alatti evangélikus templomba. ----------------——---------------De álláspontunk az iskolaszerkezet vitájában egyben nyitottságukat is jelzi. Nem kívánunk mi dönteni, bizonyos modellt erőltetni, úgy vélve, hogy rendelkezünk a bölcsek kövével. Ebben a vonatkozásban is gyerek-, ill. családcentrikus a gondolkodásunk, ami a kínálat gazdagságát kell jelentse. Az újraindítás nehézségei ellenére nem mondtunk és nem mondhatunk le a minőségről. Számomra — ezt mindig hangsúlyoztam és hangsúlyozni fogom — ez az elsőszámú prioritás; ha azt kérdezik tőlem, mitől egyházi az egyházi iskola, mindig ez az első válaszom. Nem az egyetlen, de első. Az egyházi iskola minőségi iskola kell legyen. Az egyház számára nem kötelező immár az iskolafenntartó szerep. De ha vállalja, minőséget kell nyújtson. Nem öröm, de elbírjuk — hiszen ahol emberek dolgoznak, ott hibák is akadnak —, ha fejünkre olvasnak igazságtalan döntéseket fegyelmezetlenségek kapcsán, pedagógusok érdesebb stílusát, netán nem elég feszes gazdálkodást; amit nem bír el, az a képzés minőségi deficitje. Sokan érthetően a missziót várják az iskolától, mint egyházi intézménytől. Magam úgy vélem a missziót is elsősorban a minőségi képzés hordozza az iskolákban. Ezt tapasztalva figyelnek fel az egyháztól távolabb élő családok is arra, hogy mégiscsak nagy erő lehet az Istenhez tartozás, ha ilyen teljesítményre sarkall. Az egyházi iskolákban természetes spirituális alkalmak hatékonyságát is elsősorban a minőségi oktatás, ennek révén az iskolák, a pedagógusok hitelessége készíti elő. Ebben a folyamatban természetesen meghatározó a közvetlen kapcsolat tanárok és diákok között. Az egyházban minden a hit és a szeretet, a misszió és a diakónia jegyében, érdekében történik. Ehhez képest vallom az iskolában a misszió és a diakónia közvetett prioritását, a minőség abszolút prioritása mögött. Ez azt is jelenti, hogy örülünk, ha hivő tanárnők, tanárok személyes példájukkal, diákokkal közvetlen kontaktusban segítik őket az Istenkeresésben. De ez nem előírás, nem általános igény szemben a minőségi munkával, amit minden, iskoláinkban tanító pedagógustól elvárunk. A minőségi igénynek még említhető két vonatkozása, részlete. Az egyik annak támogatása, hogy iskoláink az általánosan magas átlagszínvonalához képest is rendelkezzenek az oktatás valamely területén sajátos értékekkel. Például legyen erős az egyik iskola a matematikai, a másik a természettudományos vagy a nyelvi képzésben, irodalomban, netán művészi ágakban. Ez is hozzá tartozik ahhoz a gondolathoz, hogy az egyházi iskolák többletet, gazdagodást nyújtsanak az iskolarendszerben általában, illetve egy-egy településen saját színeikkel. Lényeges elem a felsőoktatási intézményekbe készülők törekvésének a segítsége. Ha nem is ítélhető meg az iskola munkája csupán abból, hogy milyen arányban kerültek tanulói az egyetemekre, főiskolákra, ez lényeges mutató az értékelésben. Egymást kiegészítő, erősítő prioritások, hogy elsősorban az evangélikus családok gyermekei számára tartjuk fenn iskoláinkat, de hagyományaink és jelenünk egyaránt az ökumenizmust is erősítik. Ebben az összefüggésben ez azt jelenti, hogy nyitottak vagyunk más egyházak, felekezethez tartozók számára is. E konferencia funkciói között igen lényeges a szakmai tevékenység erősítése előadások révén is, de különösen a különböző iskolákban rokontantárgyakat oktatók konzultációi révén. Szeretnénk, ha a jövőben többet tudnánk egymásról: az indulás évei után a rendszeres tevékenységre — amely magában foglalja a szakmai megerősödést, az ellenőrzést, a közös alkalmakat — kerülne a hangsúly. Nem akarunk a NAT mellé valamiféle egyházi NAT-ot, további kötöttségeket, ellenkezőleg azt szeretnénk, ha a pedagógusokat valóban a legjobb értelemben élnének az oktatás szabadságában rejlő lehetőségekkel. Ez nem zárja ki, hogy az iskolák, a pedagógusok ismerjék és alkalmazzák egymás értékes elképzeléseit. Egyházi iskolatörvényünk és gondoskodásunk egyaránt közeláll a közoktatási törvényhez. Támogatni kívánunk, ezt eddig is tapasztalhatták, minden jó ügyet, a nyíregyházi versmondó versenytől a bonyhádi kulturális napokon keresztül a soproni programokig, értve ezen természetesen az oktatásban megjelenő törekvéseket is. Nem korlátozni, bíztatni szeretnénk arra, hogy éljenek a törvényadta lehetőségekkel. Iskolapolitikánkban a középfokú oktatás prioritása mellett helye van főként az óvodáknak, de esetenként az általános iskoláknak is. Ezen oktatási intézményeknél a gyülekezet az iskolafenntartó. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az országos egyház, az oktatási-nevelési bizottság ne adna szakmai támogatást és különösen az intézmények indításakor anyagi segítséget is. Óvodára számos helyen van igény. Általános iskolára olyan megfelelő létszámú evangélikussággal rendelkező településeken, ahol 3—18 éves korig kívánják kiépíteni az evangélikus iskolarendszert. így Győrött, Orosházán, Sopronban. Igen lényeges az iskolarendszerben a kollégiumok szerepe. Ha nem is értettünk egyet azokkal, akik szerint elsősorban nem is középiskolát, hanem kollégiumokat kellene létesíteni, ez nem jelenti azt, hogy ne tulajdonítsunk megkülönböztetett jelentőséget a kollégiumoknak. Tartozunk is az egyház népének azzal, hogy azon települések — ilyen természetesen a többség — evangélikus fiataljai számára is elérhetővé tesszük a gimnáziumokat, ahol nem működik iskolánk. Oktatást és nevelést nem szerencsés szétválasztani. Ezért is fontos, hogy az önálló intézményekként működő kollégiumok is egységet jelentsenek, együttműködjenek
