Erős Vár, 1996 (66. évfolyam, 1-5. szám)
1996-06-01 / 3. szám
6. oldal ERÖS®VÄt> 62. ÉVFOLYAM Mégis, nagy várakozással nézünk a jubileumi megemlékezés elébe, amikor is május 19-én a gyülekezet fogadja az Egyházkerület új püspökét, Ft. dr. Miller Márcust, s megismerheti egyúttal Nt. Tamásy Zoltán csővári evangélikus lelkészt, aki, amennyiben valamennyi idevágó tényező kedvezőnek bizonyul, feleségével, Nt. Tamásyné Molnár Éva szintén csővári evangélikus lelkésszel együtt, bírva a Magyarországi Evangélikus Egyház hozzájárulását, vállalkoznék clevelandi szolgálatra. .. A jövő Isten kezében és tervében van. Reánk az hárul, hogy a hitben és jóravaló igyekezetben, a gyülekezeti élet ápolásában és fenntartásában meg ne restüljünk. Pedig szembenállunk a tényekkel, hogy fogyunk, jónéhány egyháztagunk felett egyre szállnak a kései évek, elszigeteltségünket az angolnyelvű szolgálat mindeddig nem oldotta meg, s nélkülöznünk kell számos magyar hittestvért, akik ugyan Cleveland nyugati részén élve legfeljebb névleges kapcsolatban vannak gyülekezetünkkel, ha egyáltalán. Azért hát másban, mint az Úristenben, nem bizakodhatunk, Akiről — mondhatni: jelenlegi Ínségünkben — így szól az Ige: "Megrepedt nádszálat nem tör el és füstölgő mécsest nem olt Ari” (Máté 12:20). Dicsérjük hát Istent 60 évünkért, s Hozzá fohászkodjunk rendületlen hittel, hogy a kegyelemnek még sok évét adja jelen jubileumunkhoz. Úgy legyen! * * * Forrásmunkák: A Nyugatclevelandi Magyar Evangélikus Egyház jubileumi emlékfüzetei és néhány vonatkozó jegyzőkönyve — Az Erős Vár c. amerikai evangélikus lap vonatkozó számai — A Kálvin Egyházkerület 1995. évi közgyűlésének a jegyzőkönyve — A Reformátusok Lapja c. egyházi közlöny 1995. évi május—júniusi száma — Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia vonatkozó irattári darabjai — A The Hungarian Lutheran Church in America c. tabló. A GYÜLEKEZET: Ünneplő Gyülekezet! A gyülekezet alakulásának 60. évfordulóján kettős érzéstől lesz könnyessé szemünk. Részben a hála érzése a szép és kedves emlékekért, amiket szívünkben hordozunk azokért, akiknek élete, munkája — családostól — ebben a templomban, ebben a gyülekezetben talált lelki otthonra, Isten kegyelmes szeretetére és védelmére. S azokért, akik szülőföldjükről elkényszerülten itt lelték fel új hazájukat, s benne a békességes menedéket. De ezekben a könnyekben benne van fájdalmunk is. Földi látáshoz szokott szemeinknek hiányoznak az ünneplők sorából azok, akik itt lehetnének, és azok is, akik megfutva földi pályájukat már a megváltottak országában zengik Istent dicsérő éneküket. Gyarlóságunk és hitünk emberi korlátáit szeretnénk ilyenkor áttörni és a magunk kezébe ragadni a gyülekezet sorsát. Hogyan lehetne ezt a kettős érzést megváltoztatni és valahogy ígéretes jövendőt biztosítani e sokat megért, nehéz időkben is edződött gyülekezet számára? Vannak, akik emberi erővel és jószándékkal a maguk elgondolásával kívánnák megoldani ezt a kérdést. De a világot teremtő Isten nem így alkotta, nem így indította útnak az embert. Az emberek rájönnek arra, hogy ahol már két ember él együtt, ott kölcsönösen elfogadott rendre van szükség. Tervek, vágyak, remények megvalósítása csak így lehetséges. Ehhez az elegendő erőt Isten Szentleikének irányítása alatt kaphatják meg az emberek. Istennek ez a hatalmas ereje a titokzatos erő, amely minduntalan csodákat hoz létre. Ilyen csoda történt ennek a gyülekezetnek a létrejöttével is. Sokan azt gondolják, hogy 60 évvel ezelőtt jómódú, anyagi gondoktól mentes evangélikus magyarok éltek itt Cleveland város nyugati oldalán. Tudjátok, hogy mi az igazság? Az igazság az, hogy szegény magyarok filléres igyekezetéből szerveződött meg a gyülekezet, került ki az egyházfenntartás, s jutott templomra is. A gazdasági viszonyok elképzelhetetlenül nehezek voltak. A 40 éven felüli ember nem is remélhetett gyári munkát és a munkások bére nem volt annyi egy hónapra, mint amit a mai LELKI OTTHON munkásember megkeres talán nem is éppen egy nap alatt. De azért nem voltak bizonytalanok abban a meggyőződésben, hogy a hit és a tiszta erkölcs az alapja a boldog emberi életnek, amelynek elérésében és megélésében a gyülekezet közössége, a templom körüli gyülekezet benső egysége nyújtja a legnagyobb segítséget. Ünneplő Testvéreim! Szeretitek Isten házát, és értékelitek azt, hogy anyanyelveteken hallhatjátok az élet útját, és értelmét feltáró Evangéliumot? Rajtatok áll, egyenként és személy szerint s mégis együtt, Kedves Ünneplő Gyülekezet! A keresztyén gyülekezetben akkor helyes és méltó a jubileumi ünneplés, ha az a hála ünnepe. Hálaadás a mi csodálatos és hűséges Istenünknek, Aki most 60 esztendeje Szentlelke által az Anyaszentegyház közösségébe hívott egy kicsiny csoportot. Hála legyen és dicsőség az Egyház Urának, a Jézus Krisztusnak, Aki immár hat évtizede gondoskodik Evangéliumának anyanyelvűnkön való hirdetéséről ebben a közösségben. Mint a gyülekezet egykori lelkésze, visszatekintek életem derekára, a közöttetek töltött 35 évre, mely a gyülekezet történetének is leghosszabb szakasza. Nevek és arcok tűnnek fel a távolból, sok-sok testvérre emlékezem — keresztelésekre, konfirmálásokra, esketésekre, temetésekre. .. Ily hosszú közös munkánk és közös missziónk alapján osztozunk az ünneplésben is. A zsoltáríróval mondjuk: "Ez a nap az, amelyet az Úr szerzett, vigadozzunk és örüljünk ezen!" Olyan öröm ez, amelyet nem lehet szavakban kifejezni, mert a szívünk egyszerűen túlárad vele. Elámulva és csodálkozva kiáltunk fel a prófétával: "ímé, mit cselekedett az Isten!" Az évforduló alkalmából testvéri és lelkipásztori köszöntésemet hadd fejezze ki ez az Ige: "Hálát adok Istennek mindenkor azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a Vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és hogy ne csak érdemes múltja, de jövője is legyen egyházunknak. Fogadjátok meg szívetekben, hogy Jézust, az Egyház egyetlen Urát őszintén fogjátok követni! Életetek példája megmutatja, hogy mit is jelent szeretni az Istent, becsülni embertársainkat, és építőjévé válni az örökélet országának. Az ehhez való készséget munkálja mindnyájunkban e gyülekezet is — immár hatvan éve — Isten áldott Lelke, övé legyen dicséretünk a múltért, hálaadásunk a jelenért, és Őt illesse zsolozsmás reménységünk a jövőért. így köszönt Mindnyájatokat szeretettel, ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, Aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hű az Isten, Aki elhívott titeket az O Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre" (\ Korinthusl:4-9). Hű az Isten. Isten hűsége nyilvánvaló a gyülekezet 60 esztendős életében. Hűségére nem lehet más válaszunk, mint a hálaadás. Hála és dicsőség Istennek! —Juhász Imre, Pastor Emeritus a gyülekezet lelkésze 1956 és 1991 között A KIS NYÁJAT KÖSZÖNTJÜK! Kedves Testvéreink! Örömmel és hálaadással gondolunk Rátok és osztozunk a 60. évforduló ünneplésében Veletek, mint lelki családunk tagjaival, szívünk szeretetéből küldve a jókívánságokat. Áldjuk Istent, Aki 60 éven át kegyelemmel és erővel ruházta fel a Nyugatclevelandi Magyar Evangélikus Egyházat, hogy betölthesse hivatását, só és világosság legyen, és hűséges sáfárként őrizze a reá bízott kincseket. Meghatódással idézzük fel azt a három és fél évet, amíg mi is Veletek együtt lehettünk fáklyaví-—D. Brachna Gábor, tb. főesperes a gyülekezet lelkésze 1938 és 1955 között HÚ AZ ISTEN!
