Erős Vár, 1996 (66. évfolyam, 1-5. szám)
1996-06-01 / 3. szám
62. ÉVFOLYAM 3. oldal e>W% c>t ŰT A JUBILEUMHOZ A Nyugatclevelandi Magyar Evangélikus Egyház 60 éves jubileumához vezető út kezdeteit — csakúgy, mint valamennyi egykor létező magyar evangélikus gyülekezethez vezetőét — nemcsak egyszerűen a múltszázadvégi bevándorlások körül kell kutatni, hanem sokkal korábban, talán több mint három évszázaddal előbb. A többi nemzetiségek között — ilyenek a németek és a skandinávok — a magyar evangélikusoknak is megvan a jelentős helyük az amerikai történelemben. A Trexler Sámuel-díjas néhai Nt. Papp János László ev. lelkész kutatásai szerint a legelső evangélikus lelkész, aki amerikai földre lépett, magyar volt, a felvidéki születésűTisztelendő és tudós Fabricius Jakab személyében. Fabricius feltehetően a harmincéves háború (1618—1648) következtében került Amerikába. Igaz, nem magtar, hanem holland evangélikus gyülekezetét szervezett a Hudsonfolyó mentén, New Amsterdamtól (New Yorktól) Albanyig. 1693-ban halt meg philadelphiai lelkészként. Innen persze nagyot kell lépni, hogy Clevelandban találjuk magunkat, ahol a századforduló után nemsokkal, 1906-ban megalakult az Első Magyar Evangélikus Egyház, Nt. Rúzsa István szervező munkája nyomán. Ő lett kezdeményezője több más magyar evangélikus gyülekezetnek is... 1920 táján, majd a huszas évek második felében, és még 1935- ben időnként Cleveland nyugati oldalán is tartott Istentiszteletet az idetelepült magyar evangélikusoknak. 1934- től Nt. Leffler Andor, a “keleti” Első Egyház lelkésze gondozta folyamatosan a “nyugati” magyar evangélikusokat, akiket e beszolgáló lelkészek gyülekezet alapítására bíztattak. ÍGY KEZDŐDÖTT Leffler Andor hívta össze a “nyugati” híveket 1936. február 2-ára. Ezen az összejövetelen, rövid Istentisztelet után, melyen a testvérek a “Ne csüggedj el, kicsiny sereg” kezdetű éneket énekelték, gyülekezet alakításról-tartottak megbeszélést. Az egykori szemtanúk szerint tizennyolcán vettek részt. Megállapodtak abban, hogy minden vasárnap összejönnek Istentiszteletre reggel 8 órára a West Side Evangelical and Reformed Church nevű német gyülekezet iskolatermében. Abban is megegyeztek, hogy újabb öszszejövetelt tartanak a felvetett tárgyban három nappal ruár 5-én. Erről a gyűlésről már hivatalos jegyzőkönyv készült — ez a legelső jegyzőkönyv —, mely kellőleg tanúskodik a kezdet nehézségeiről, a megfeszített munkáról, s a hívek szent felbuzdulásáról. Csak néhány mondatot idézünk: “A gyűlés először kimondja a West Side-i Ágostai Hitvallású Magyar Evangélikus Egyház megalakulását. (...) Ezen a gyűlésen jelen voltak a következők: Tiszteletes Leffler Andor, az East oldal lelkipásztora, Márton János és neje, id. Szakács Sándor és neje, ifj. Szakács Sándor, Czabán Mártonné, Czabán Ilonka, Weiss Ernő és neje, Mrs. Bercsényi és Mrs. Rituper. A West oldalról tehát 11 alapító tag. (...) A munka megkezdődött, a magvetők hintik a magot a jó földbe, most már csak kérjük az Istent, hogy adjon áldást munkájukra.” 1936. február 8-án már a harmadik gyűlést tartották, melyen ismét Leffler Andor elnökölt. A jegyzőkönyvben bejegyzés van adakozásokról; pl., utólagosan beírva, február 9-én a perselypénz $2.27 volt. Egyébként a februári teljes bevétel $51.89-t tett ki, amelyből a lelkésznek állandó útiköltséget akartak megszavazni, de Leffler Andor nem fogadta el, csak 2 dollárt, azt is azért, hogy “ne érezzék magukat megsértve”. Az Istentiszteleteket vasárnapról vasárnapra megtartották az említett német egyház vendégeként, a hívek azonban egyre merészebben álmodtak és beszéltek “saját templom” tervéről. Házról házra járva szedték össze a híveket, gyermekeket, és az adományokat, vagyis egész lelkűkkel és nagy felelősségérzetükkel végezték az egyház szervező munkáját. Akkor már azt is látták, hogy Leffler Andor — akinek az eastsidei egyház vezetése elég gondot adott —, nem bírja elvégezni sokáig a westsidei alakuló egyház egyre nagyobbodó munkáját, s úgy látták későbben, febjónak, hogy minél előbb saját lelkészt kapjanak, akinek a vezetésével önállósulhatnak és templomot építhetnek. Ebben az ügyben külön kéréssel fordultak az Ohio Synod (egyházkerület) elnökéhez, aki megígérte, hogy amíg meg nem erősödik az alakuló egyház, addig a lelkészi fizetés nagyobbik részét az egyházkerület adná. 1937. március 26-tól, nagypéntektől szeptember elejéig ideiglenesen Nt. Korntheuer József lelkész szolgált, utána 7 hónapig ismét Leffler Andor. Időközben a gyülekezet Magyarországról meghívta Nt. Brachna Gábor makói lelkészt, akit 1938. március 21-én iktattak be lelkészi állásába.-4z első templom a W. 28 és Carroll sarkán Ettől kezdve a saját templom és önálló gyülekezet álmát a hívek már lelkészük vezetése alatt kezdték megvalósítani, s végül is a John Carroll Egyetemtől a bankra maradt diákotthont s annak tornatermét vették meg néhány ezer dollárért a W. 28 és Carroll sarkán, lelkészlak és templom céljára. A megvételre, átalakításra, berendezésre azonban sok pénz kellett. De a presbitérium, az Oltáregylet, s a hívek lelkészük vezetésével és Leffler Andornak és feleségének állandó támogatásával csodát vittek végbe, melyre az Egyházkerület tette reá a koronát 1000 dolláros adományával. Végül elérkezett Isten népének nagy napja, a “saját templom és parókia” felszentelésének az ünnepe 1938. október 23-án. Brachna Gábor lelkész az egyház 5 éves jubileumi emlékkönyvében (1941) a gyülekezet fejlődését a következő adatokkal méri fel: 1936. február 5-én alakult meg a gyülekezet 11 lélekkel — 1937. április 21-én megalakult az Oltáregylet — december 14-én állami bejegyzésért (Charter) folyamodtak — 1938-ban a gyülekezet 80 családra szaporodott — 1940 végén már 125 család van feljegyezve az egyház tagjainak sorában. A MÁSODIK TEMPLOM Néhány évvel az első templom felavatása után már kitűnt, hogy a környék egyre inkább alkalmatlanná vált egyházi központ fenntartására. Sok tervezgetés és vita után a gyülekezet 1946 tavaszán 22 ezer dollárért megvette a W. 98 és Denison sarkán egy Christian Science csoport félbemaradt templomalapzatát, teljesen kiépített alagsori nagyteremmel és mellékhelyiségekkel. Több mint három évig a nagyteremben tartották az Istentiszteleteket, de megindult a gyűjtés, kölcsönt is vettek, s 1950. március 19-én felszentelték jelenlegi szép templomunkat. Az építkezés 43 ezer dollárba került. A gyülekezet olyan templomot kapott, mely “tele van meghitt családi melegséggel, ahol még idegen is mindjárt otthon érzi magát”.
