Erős Vár, 1996 (66. évfolyam, 1-5. szám)
1996-06-01 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 62. ÉVFOLYAM 1996. JÚNIUS No. 3 (298). Vol. 62. June 1996. US PS 178560 3. SZÁM A LELEK NYELVE ■ Olvasd: Cselekedetek 2:1-4 — A Biblia legnagyobb eseményei mind meseszerűleg hatnak ránk. Jézus születésénél angyalok jelennek meg. Az Isten kiáltatja bele az ő ajkukkal az evangéliumot a világba, hogy megszületett a Megváltó, és Benne megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden hivő számára. Jézus egész földi működése olyan, mint meseszerű rohanó tájkép, melynek szépségeiben és változatos fordulataiban megfürdik a lelkünk. Jézus szenvedésének története a legmegrázóbb tragédia, amely valaha lejátszódott ezen a földön. A húsvéti szent diadal képe pedig olyan, mint mikor zivatarfelhők öléből hirtelen fényes sugárözön tör elő és mosolygó derűt önt a világ ábrázatára. És minden esemény, minden történés új, nagy áldások szülője. Jézus születéséből ajándékul kaptuk a Megváltót. Életéből kibontakozott az örök evangélium. Szenvedéséből és kereszthalálából az engesztelés. Feltámadásából az örökkévaló élet. A pünkösdi Lélek leszállásából pedig kibontakozik a Krisztus anyaszentegyháza. És ez a történelmi valóság igazolja a Szentlélek kitöltése “meséjét”. A meséből valósággá jegecesült esemény titka és magyarázata pedig ebben az egyszerű megállapításban áll előttünk: Valamennyien megteltek Szentlélekkel és kezdtek szólni más nyelveken. És pünkösd azt hirdeti nekünk, hogy a Lélek nyelve a világalakítások titka és eszköze. Mit cselekedtek az Úr apostolai? Mivel győzték meg az embereket, hogy Krisztusban megjelent az Isten üdvözítő kegyelme? Mivel hódították meg Krisztus számára a hitetlen világot? Fegyverük nem volt, hadat nem jártak, életeket el nem tiportak, mások fölé trónszéket nem raktak. Szegények voltak és szegények maradtak, és mégis hódító hatalommá váltak. Csak azért, mert más nyelven beszéltek, mint a többi ember. Nem a test nyelvén, amely hiábavalóságokon koptatja erejét, hanem a Lélek nyelvén, amely a lélek látásait és a szív érzéseit tárja a világ elé. Más nyelven beszéltek, mint a világ szerint való bölcsek. Nem tetszetős okoskodást, nem színes szavak özönét, nem hímes beszédet szólt a nyelvük, ha megnyitották az ajkukat, hanem örökkévaló igazságokat, megtartó hitet, erősítő vigasztalásokat, boldogító reménységeket. Más nyelven beszéltek, mint a világ hatalmasai. Nem a másokat megalázó kényszerítés nyelvén, hanem a mindenkit felemelő szeretet nyelvén. Nem azon a nyelven, amely a megszégyenítés pírjának tüzével égeti le az emberek arcáról az öntudat méltóságát, hanem azon a nyelven, amely mint a tavaszi napsugár, új életet és ragyogást ébreszt a szemekben. Más nyelven, mint a jólétben úszók, akik javaik egy-egy morzsáját vetik oda az ínséges testvérnek alamizsnául. Ők ellenben az eget nyitották meg az emberek lelkének és a mennyország kincseihez vezető ösvényre igazították az Istent kereső hívek táborát. És a más nyelven beszélő apostolok munkája nyomán átalakult az emberiség gondolkozása. Még az Isten szolgái is másképpen beszéltek mint azelőtt. Mert a Lélek nyelve átalakítja az ember lelkét, nyelvét, világát egyaránt. A Lélek nyelvének ezt az átalakító hatalmát látjuk a reformációban. Miért lett Luther, az egyszerű, szegényes barát hatalmasabb a pápánál, a császárnál, az országok fejedelmeinél, a nagy német birodalom összes rendjénél? Miért tudta ez az egyetlen ember legyőzni az ellene támadók rettenetes seregét? Csak azért, mert más nyelveken beszélt. A léleknek és a hitnek, az alázatos lemondásnak, és a felemelő meggyőződésnek a nyelvén. Olyan nyelveken, amelyeket Istenhez vágyó álmainak meghittóráin szokott beszélni az üdvössége felett aggódó, bűnbánó emberi lélek. Az embereké helyett az Istennek a nyelvén. De tekintsünk a világ lelki nagyságaira. Az igazi nagyok mind más nyelven beszélnek, mint embertársaik. Olyan nyelveken, amelyeket még nem beszéltek, de mindnyájan várnak és megértenek. Akik alkotnak, akik vezetnek, akik új irányt mutatnak, akik tudományban, művészetben, emberbaráti alkotásokban új utakat törnek, azok mind a Lélek nyelvén beszélnek. Az emberiség nagyjai nem a test nyelvén beszéltek. A Lélek nyelve a teremtő erő, a vezérlő fény, a világító sugár. A Lélek nyelve a világalakítások titka és eszköze. Figyeljük csak meg, milyen más a Lélek beszéde, mint a testé. Ennek nyomán járnád a baj, a keserűség, a visszavonás, a bűnbeesés, amannak nyomán kel életre minden öröm és minden szépség. Ma rettenetes nyelven beszélnek az emberek. Nézzük csak meg a napilapok nyelvét: Csupa kicsinyesség, hivalkodás, önhittség, bujtogatás, és lélekmételyezés árad ki belőle. Mintha nem történnék ebben a zavaros társadalomban semmi más, csak csalás, gyilkosság, ravasz fondorkodás, alacsony önzés! Nézzük meg a társasélet nyelvét: Olyan a tárgya is, a formája is, amelyet nekünk mégcsak lefestenünk sem szabad. Mintha nem is volna a mai társasélet népe mind az Isten gyermeke és Krisztus megváltotta! S nézzük a “szépirodalom” nyelvét: Mindennek, csak szépnek nem lehet azt mondanunk. De nézzük még a világ hatalmasainak a nyelvét: Merő képmutatás, önzés, gyűlölködés húzódik meg az ámító szavakban. Ágyúk nyelvével akarnak békét diktálni és elfelejtik, hogy csak a szeretet nyelvén lehet háborgó lelkeket lecsendesíteni. Ez mind a testnek a nyelve. Ellenben nézzétek meg az édesanyák beszédét, mennyi jóság, mennyi szeretet, milyen melegség árad ki belőle! Nézzétek meg a boldogságban úszó szíveknek a beszédét, mikor még nincs semmi szava a testnek, miksor még más nyelveken tud két lélek egymással beszélni; mennyi öröm és mennyi kedvesség lakik akkor egyetlen rövid kis szóban! Figyeljétek meg a barátság beszédét, melyet érdek és önzés árnyéka még nem ért, mennyi hűség és milyen ragaszkodás ömlik rajta végig! Mikor a kisgyermek a föléje hajló felnőtt szeméből érzi magára sugározni a szerető lélek hangtalan beszédét és felmosolyog, akként láthatjuk megvalósulni a pünkösdi Lélek leszállásáról szóló kedves híradást. Akkor értjük meg, miért tudta az apostolokat hallgató egész sokaság, hogy miről beszéltek az apostolok. Ó, mennyire szeretnénk, ha fölöttünk is megnyílnék az égbolt és kettős tüzes nyelvek formájában leszállna e világra az Isten Szentlelke és megtanítaná az embereket más nyelveken beszélni. Pedig szól hozzánk az evangélium és onnét árad reánk, felénk az Isten Szentlelke az igéből. Ezt hallgassuk és tanuljunk meg az Istenige nyelvén, a Lélek nyelvén beszélni. Teljünk meg mindnyájan Szentlélekkel. Mert nem a tudomány, nem a kultúra, nem a bölcseség tanítja meg az embert és az emberiséget más nyelveken beszélni, hanem az Isten Lelke. Míg a test beszéde hangzik csak az ajkakról, addig ■. sem bennünk, sem körülöttünk nem lesz új világ. A világokat teremtő és formáló hatalom csalyaz Isten lelke egyedül. Ezt kérjük ma is az áldások örök szent Istenétől! Ámen. „ „ „ . ..... — D. Rafia) Sándor ev. püspök (In: “Amit az Úr üzen”)
