Erős Vár, 1995 (65. évfolyam, 1-6. szám)

1995-12-01 / 6. szám

61. ÉVFOLYAM ERŐS ®VÁR 5. oldal KÖSZÖNJÜK, FÖESPERES ŰR! Az Amerikai Magyar Evangélikus Konfe­rencia október 8-án Clevelandban tartott 26. biennális közgyűlésén “őrségváltás” történt: Nt. D. Brachna Gábor főesperes-elnök magas ko­rára hivatkozva nem fogadott el jelölést tisztújí­táskor. Ezen a helyen is hadd köszönjük meg azt a negyvenegyévi szolgálatot, mellyel az Amerikai Magyar Evangélikus Konferenciát vezette és irányította. Természetesen márazelőtt is benne volt az AMEK dolgaiban. Az alapítólelkészek közé tartozott, amikor 1941 májusában az AMEK megalakult Clevelandban. Első “köz­­szolgálataihoz” tartozott az Erős Vár szerkesz­tése és kiadása, melyen keresztül az AMEK népét országosan pásztorolta gyülekezeti mun­kájával és egyéb elkötelezettségeivel párhuzam­ban. 1954. szeptember 4-én választották meg az AMEK főesperesévé, követve ebben a tisztben Nt. Stiegler Ernő és Nt. dr. Leffler Andor lelkésztársait. Az ezután következő négy AMEK évtized és még egy év Brachna Gábor személyiségének, szolgálati hűségének a jelét viseli magán. Ennek az időszaknak az elejére esik a II. világháború utáni bevándorlások stabilizálódása, s mire csökkentek volna a gondok, az 1956. évi szabadságharc veszte kívánt meg figyelmet és törődést azokkal, akik az Egyesült Államokba igyekeztek, hogy megtalálják életlehetőségei­ket. Meg kellett barátkozni mindezek során azzal a ténnyel, hogy a magyar evangélikus beván­dorlás nem lehetett "nagytömegű”, s az A M E K- nek csak annyira volt — és van ma is — ereje, amennyire a hozzátartozó gyülekezetek lelké­szük vezetésével képesek voltak. A négy évti­zed + egy év szükségszerűen láttatta be vele is, hogy a bevándorlók az AMEK számára belát­hatatlan szórványt teremtettek, aminek a lelki ellátását egyre fogyó lelkészi karral mégcsak tervezni sem lehetett. Megértette és megértet­tük, hogy magyar evangélikusoknak más — adott esetben magyarnyelvű — keresztyén gyü­lekezetekhez való fordulása mintegy természe­tes, ahol az AMEK, s az évtizedek során kétszer is átszerveződött országos egyháza (ULCA — LCA — ELCA és ELCIC) anyanyelvi szolgála­tot, vagy gyülekezeti szervezetet nem volt képes nyújtani. Persze megmaradt a szüksége az “érdekképviseletnek” az egyházi hatóságok felé, különösebb hangsúllyal az utóbbi időkben, amikor a “multikulturalizmus” divatja az euró­pai etnik hagyományoktól igényelte terét. Ugyanezekben az időkben nagy gonddá lett a kapcsolattartás a hazai egyházzal, mely 1948- ra teljesen pártállami béklyóba került. Noha a hazai üldöztetésekés meghurcoltatások, vagy a kikerültek megítélése és megvetése jó ok lett volna, a meggyengült szálakat mégsem volt szabad elszakítani, bármennyire is volt erre kísértés. A mindig remélt, szinte hirtelen be­következett fordulat aztán kölcsönösen lehe­tővé tette az összetartozás szíves vállalását. Ilyen körülmények között végezte főesperesi szolgálatát D. Brachna Gábor a maga mérlege­lő és higgadt stílusában azzal a tudattal, hogy nem egy pillanatra, hanem sokkal nagyobb távra terjed felelőssége. Erre a kényes és kedves szolgálatára tett most pontot ő. Az AMEK, bár tudomásulvette döntését, tb. főesperesi címmel és — számítva tapasztalatai és élményei gaz­dagságára — az intézőbizottság tagjaként tisz­teli ezután is. Isten áldja és őrizze szerettei körében életútjának újabb szakaszán. —t —a aaAAA A.-A Karácsonyi színjáték Petivel történt ez, Petivel, aki éppen 9 éves, de még mindig a második elemivel küszködik, holott negyedikes-korú. Vasár­napi iskolába nagyon szeretett járni, s amikor kiosztották a betlehemesjáték sze­repeit, azt remélte, hogy pásztor lehet. Tanítója azonban fontosabb szerepet bí­zott rá. Végre felvirradt a nagy nap, a betlehemes­játék bemutatója. József és Mária jelent meg a színpadon. Szállást kerestek. József erélyesen kopogott a díszletek közé eszká­­bált faajtón. Az ajtó mögött Peti állt, mint a vendégfogadós. — Mit akartok itt? — mordult rájuk, amint félig nyitotta az ajtót. — Szállást keresünk. — Menjetek máshová, itt nincs hely számotokra — türelmetlenkedett Peti. — Mi már mindenfelé kérdezősködtünk, de eredménytelenül — válaszolta József. — Olyan nagyon fáradtak vagyunk, a feleségem gyermeket vár, s neki pihennie kell. Hát nincs csak egy kis sarok is, ahol meghúzódhatnánk? Peti Máriára nézett, és hallgatott. És hallgatott. A többi szereplőnek és a né­zőknek is kezdett a csend kényelmetlenné lenni. “Nincs hely, menjetek innen!”, segí­tett a súgó félhangosan. — Nincs hely — szajkózta Peti —, menjetek innen! József neki búsulva karolta át Máriát, hogy indulnának tovább. Peti azonban nem csukta be az ajtót, ahogy elő volt írva. Csak nézte, nézte a fáradt emberpárt, s könny szökött szemébe. — Maradjatok hát, pihenjetek le az én szobámban! — mondta csendes vendég­­szeretettel és szélesre tárta az ajtót. Később egyesek úgy gondolták, hogy Peti elrontotta a betlehemes-játékot. Má­sok azonban tudták, hogy ennek a szín­játéknak volt számukra a legmélyebb jelen­tősége, amit valaha is láttak. — Kanadai írásból Először! Úgy-e, sose volt még karácsony? Követei a messze mennynek először hoznak hószín szárnyon fényességes, nagy örömöt! És titkos útján Betlehemnek a pásztorok először mennek a hírre, hogy egy kicsiny Gyermek fekszik jászlon, barmok között. Földünk felett először száll ma ujjongó angyali hozsánna! S ragyogóarcú kisgyerek: a pásztorokkal Betlehemben, hova sietve hívtak engem, én is először térdelek. Kis imádságom félve mondom. Csudálkozom a csodadolgon, a jászlon és a Gyermeken... ezen a koldús-királyságon, égigujjongó éneken. Először! Soha nem hallottam! Nem megszokottan és kopottan. Először hoztak lépteim erre a boldog hódolásra. S a századok s az éveim szertefoszlottak, ködbevesztek. Először! Hisz ma született meg! Ma született meg! Énnekem! Angyalokéval együtt ujjong örömmondó énekem. Hozsánna! Ámen. így legyen! —Túrmezei Erzsébet. ■-------------------—---------------------------—----­ÖRÖKSÉGÜNK Lépéseket tettek, hogy az Egyesült Nemze­tek Kulturális és Tudományos Szervezete (U NESCO) a világ kulturális öröksége közé so­rolja a Lutherre és Melanchtonra emlékeztető történelmi épületeket. Ilyen a Luther-ház Eis­­lebenben, ahol született és meghalt, a Luther­­csarnok, a vártemplom, a város-templom, s a Melanchton-házfott született és halt meg) Wit­­tenbergben. A város-templomban van elhelyez­ve Luther és Melanchton sírja, lwi PÁPAI ÜTITERV 1996-ra 11. János Pál pápa tervbe vette, hogy ellátogat Szlovéniába, Németországba, s Fran­ciaországba. Németországban valószínűleg Ber­linbe és Wittenbergbe viszi az útja. Ez utóbbi­nak abban rejlik a jelentősége, hogy 1996-ot Luther-évnek nyilvánították a reformátor halá­lának 450. évfordulója alkalmából, lwi ÚJ LELKÉSZEK 1914 óta először avattak két bennszülöttet evangélikus lelkésszé a Pápua Újginibeli Má­­nusz-szigeten, a nyadai ev. gyülekezet szolgála­tára. Ezen a szigeten szolgált misszionáriusként a református Molnár Mária, akit a II. világhá­borúban a sziget eleste után a japán megszálló hatóságok elhurcoltak és kivégeztek. lwi, evh

Next

/
Thumbnails
Contents