Erős Vár, 1994 (64. évfolyam, 1-6. szám)
1994-02-01 / 1. szám
60. ÉVFOLYAM ERŐS® VÁR S. oldal 1993. december 12-én Nilesben (1L) fejeződött be Becker Jakabné nagytiszteletű asszony földi életútja, mely Bejek Miklós MÁV főfelügyelő és felesége, sz. Mesterházy Erzsébet gyermekeként 1912. december 27-én a vasmegyei Vépen indult el. Dédapja, Erdélyszky Sámuel és nagyapja, Bejek György a nemeskéri partikuláris ev. gyülekezet lelkésze volt. Iskoláit Vépen, Szombathelyen és Pápán végezte, tanítónői oklevelet szerzett. A detroiti magy. ev. lelkész, Nt. Becker Jakab hazalátogatása alkalmával ismerkedett meg vele, s 1926. április 15-én Londonban tartották esküvőjüket. Az új papnénak új körülmények között kellett ilyen hivatását végezni; családot nevelt, háztartást vezetett, s hűségesen teljesítette a magy. ev. parochiára háruló kötelességeket. Isten kifürkészhetelen akaratából 1953. augusztus 3-ával vált özveggyé, azóta — évtizedeken át, mint önálló és széleskörben megbecsült kereső is — fiával és családjával élt Springfieldben (OH), Pontiacban (MI), s legutóbb Nilesben (IL). Része volt és részt vállalt meleg családi életben, ahol kölcsönös szeretetben élvezte az unokákkal, s még dédunokákkal is bővülő családi kört. Állhatatos, mélyen hívő, s jólismert tagja volt a park-ridgei (IL) “St. Luke” ev. gyülekezetnek. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferenciát, s a hazai meg az erdélyi magyar ev. egyház jónéhány ügyét mindig készségesen, példaadóan, s rendkívüli bőkezűen támogatta. Magas korával egészsége is gyengült, míg aztán megváltó Ura elhívta az Ő szentjei örökkévaló dicsőségébe. Ismerősök, barátok, hittestvérek osztoznak a gyászban és vigasztalásul a feltámadásban való hitben is a családdal: Fiával, Becker György ny. alezredessel és feleségével sz. Sendlhofer Johannával, unokáival Fagerman Betty, Marshak Karen, Baum Georgia, s Becker Joanievel, nyolc dédunokával, s további közvetlen és távolabbi rokonnal is. A Gyászistentiszteletet 1993. december 15-én az említett Szent Lukács-templomban McKnight Kenneth lelkész és Chilstrom Corinne másodlelkész végezte nagyszámú gyülekezet résztvételével. Nyugodjék békében és az örök világosság fényeskedjék neki. Ezt mondja az Úr: “Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig Én hordozlak! Én alkottalak, Én viszlek, Én hordozlak, Én mentelek meg” (Ézs 46:9), —t —a A HUSZONÖTÖDIK KÖZGYŰLÉS Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia (AMEK) 25. közgyűlését 1993. október 17-én tartotta a Nyugat-Clevelandi Magyar Evangélikus Egyháznál 5 lelkész és 10 világi delegátus, ül. látogató résztvételével. A közgyűlést angol- és magyarnyelvű Istentisztelet, az utóbbi keretében Ordass emléktábla leleplezése, az Istentiszteletet követően közebéd előzte meg. Mindkét Istentiszteleten Kunos Jenő ny. lelkész, volt kínai misszionárius hirdette az Igét Filippi 3:8-14 alapján, míg a liturgus szolgálatot Lukácsi László helyi lelkész, ill. Bernhardt Béla esperes látta el. Megemlítendő, hogy az emléktábla felavatása mintegy csúcspontja volt a több alkalomra is kiterjedt megemlékezésnek, mellyel nyugat-clevelandi gyülekezetünk Ordass Lajos püspök elhalálozási évfordulóján a Szentírás buzdításának engedelmeskedett: “.. .figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket ”(Zsid 13:7).( Már szeptember 26-án a gyülekezet tagjai műsoros szeretetvendégségen szólaltatták meg Ordass püspökkel kapcsolatos egyéni, személyes emlékeiket.) A felavatási aktust Bernhardt Béla esperes emlékbeszéde vezette be, melyben — többek között — ezeket mondotta: “... Ha összeszámítjuk, 33 évre terjedő püspökségéből legfeljebb 5 évet tölthetett aktívan. A többit, kisrészben, börtönben, a legnagyobb részét pedig szobafogságban. De a börtönben is püspök volt és a szobafogság idején is. Szépen emlékeztek meg azok, akik vele osztották meg a pártállam börtöncelláját, ahol ő vigasztalt és bátorított a jézusi Jóhírrel. Érdekes, hogy lakásán való elszigeteltségében sok gondot okozott azoknak, akik az állam jóvoltából és támogatásával hivatalát bitorolták. Mindig izgalmat és fejfájást jelentett, ha külföldi egyházi látogatók az Evangélikus Világszövetségben kétszer is alelnökké választott Ordass püspöknél tiszteletüket kívánták tenni. Érezték, hogy belőle a megrendíthetetlen hit sugárzik, s olyan lelki erő, amely mindig kérdésessé s talán még nevetségessé is tette a politikai hatalom igazolására kitalált teológiai szerkesztményeket... .. Amikor most ebben a gyülekezetben mindnyájunk épülésére Ordass Lajos püspök halála 15. évfordulója alkalmából kegyelettel emlékezünk, ennek az emlékezésnek emléktábla felavatásával és elhelyezésével adunk kifejezést. Ezzel kapcsolatosan hadd jegyezzem meg, hogy a dombormű Kúr Csaba honfitársunk műve. Az ő alkotása nyomán több helyen is így emlékeznek velünk: Először is töltsön el a hála Isten felé, hogy ilyen főpásztort adott magyar evangélikusságunknak Ordass Lajos személyében éppen a legválságosabb időkben; de aztán keljen bennünk az elhatározás, hogy az ő példáját — vájjon milyen idők elé nézünk, nem tudhatjuk —, hogy az ő példáját, az állhatatosságot a próbák közepette követjük és éljük is. Amint Ordass Lajos előtt, akként előttünk is lebegjen az egyetlen igazi cél, az üdvösség a Jézus Krisztus által, mert abban bontakozik ki az örökkévalóság java mindenember számára. Legyen az ő vezérigéje a mienk is: “Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül”{Máté 24:13). “Felavatom hát ezt az emléktáblát az Atya, Fiú, Szentlélek Szentháromság egy igaz Isten nevében, hogy emlékeztessen mindig Isten csodálatos dicsőségére, s emlékezetünkben tartsa Ft. Ordass Lajos püspök urunkat, elöljárónkat, hogy kövessük hitét minden dolgunkban. Ámen.” * * # Az Istentiszteleteket követő közebéden Kunos Jenő tartott kötetlen előadást, félévszázad távlatából felidézve Kínában töltött 8 esztendejét. A fiatal misszionáriusházaspár all. világháború éveiben végezte ott küldetését: Jézus evangéliumának kínai nyelven való hirdetését. Érdekes élmények, lélekemelő epizódok elevenedtek meg az előadó ajkán. Különösen lebilincselte hallgatóit, amikor egy kedves gyermekdalt énekelt kínai nyelven, majd magyarra fordította a Jézus szeretetéről szóló szöveget. * * * A közgyűlés egyetlen ülésszaka 14:05 órakor nyílt meg D. Brachna Gábor főesperes imádságával. Ezt közvetlenül követte az 1991. évi közgyűlés jegyzőkönyvének a felolvasása, Juhász Imre ny. lelkész, az AMEK jegyzője előterjesztésében. A jegyzőkönyvet — jóváhagyás után — a közgyűlés részéről Tomaschek László és Tomaschek Lászlóné hitelesítette. D. Brachna Gábor elnöki megnyitója következett, melynek során a kegyelet búcsúszavaival adtunk hálát az 1991 óta elhunyt lelkésztestvérek életéért és szolgálatáért: Markovits Pál ny. lelkész (Pittsburgh és Carmichaels), Buthy Dénes esperes-lelkész (Buffalo), dr. v. Hefty László esperes-lelkész (Argentína). Veszteségeink fájdalmasak, lelkészeink létszáma hirtelen majdnem a felére csökkent, mondotta a főesperes, majd feltette a kérdést: “Van-e szükség, lesz-e szükség az Amerikai Magyar Evangélikus Konferenciára a jövőben?" Hogy erre a kérdésre válaszoljunk, folytatta, kezdjük emlékezéssel. Felsorolta
