Erős Vár, 1994 (64. évfolyam, 1-6. szám)
1994-10-01 / 5. szám
60. ÉVFOLYAM EROS® VÁR 3. oldal Kemény, de egészséges beszéd “Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: ‘Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa; térjetek meg és higyjetek az evangéliumban.” (Márk 1:14-15.) Nem sok szó esik napjainkban a bűnről. A “bűn” népszerűtlen fogalommá lett. Gondolkozásunk inkább a modern lélektan, mint a keresztyén tanítás befolyása alatt áll. A lélektan nagy buzgalommal arra törekszik, hogy felszabadítsa az embert tetteiért érzett mindenféle régimódi felelőssége alól. Inkább a szülőktől örökölt génekre, az otthoni nevelésre, s a környezet hatására hárítja az ódiumot. De mégis, mégha el is szeretnénk ejteni a bűn fogalmát és ezt a szót ki is szeretnénk iktatni nyelvhasználatunkból és mélyen hallgatnánk róla, s minden egyén viselkedését, mint az általa választott életstílusát próbálnánk elfogadni, a bűn mégsem tűnnék el a világból. Ezzel csak olyanokká lennénk, mint akik a közelgő veszedelmet egyszerűen nem akarnák tudomásulvenni, és mint akik semmit sem szándékoznak tenni a közelgő baj elhárítására. A múlt században élt nagy dán teológus, filozófus, és költő, Kierkegaard Sörén a bűnt “halálos betegségnek” nevezte. Még a nem halálost is igen komolyan kell vennünk. A bűn azért olyan veszedelmes, mert nemcsak lelkünket, de testünket is, és teremtett mivoltunkat is elpusztítja. A bűnt tehát úgy határozhatjuk meg, hogy az az egész emberségünk megtagadásából áll. Más szóval, hogy nem akarunk azok lenni, akiknek Isten minket teremtett, vagyis embereknek. Mi magunk, saját belátásunk szerint akarjuk meghatározni, hogy mi a jó és mi a rossz, hogy miben és kiben akarunk hinni. Nemde milyen furcsán is hangzik, hogy ennek a következménye nem más, mint az, hogy csak magunkban hiszünk. Talán még rosszabbul hangzik, ha egy lépéssel továbbmegyünk és magunkat emeljük Isten helyébe, s Őt a mitológia világába száműzzük. D. dr. Prőhle Károly, a volt soproni Evangélikus Hittudományi Kar rendszeres teológiai professzora “A hit világa” c. nagy teológiai művében, a Szentírás alapján így írja le emberségünket: “Az Isten képére teremtettség bibliai képzete, az ember eredeti istenképűsége kifejezi az ember Istenhez való sajátos, az összes földi teremtmények sorában páratlan viszonyát, azt a viszonyt, melyet egyedül Isten atyai jósága hozott létre közte és az ember között azzal, hogy az embert gyermekévé, fiává és leányává fogadta ... “Az ember istenképűsége jelenti az embernek az Istennel személyes viszonyra, személyes közösségre való képességét és hivatottságát. A személyes viszony természetéhez tartozik, az én és a te viszonylat kölcsönössége. Istennel való személyes viszonyunk csak úgy jöhet létre, hogy Isten szólítja meg az embert, kinyilatkoztatja Magát, és az ember erre bizalommal, engedelmességgel felel... “Emberről csak attól a pillanattól fogva lehet szó, amikor Isten személyesen fordul az Ő teremtményéhez, azt megszólítja és ezzel személyes közösségbe hívja és fogadja. Döntő és örökkévaló érvénnyel csak ez teszi az embert emberré.” A bűnnek erről az oldalról való megvilágítása azért olyan meglepő ma számunkra, mert mindenfelől halljuk a “humanizmus” fogalomnak nagy hangsúllyal való használatát, megjelölve vele a most már “nagykorúvá lett emberiség” világnézetét. Az eredmény pedig: az ember valóságban mélyen lesüllyedt még Isten egyéb teremtményeinek a színvonala alá is. Ez kemény beszéd, de teljesen reális beszéd, teljesen megfelel a valóságnak. Elég, ha kicsit is figyeljük a körülöttünk fokozatosan kialakuló világot. Abban a pillanatban, amikor kizárjuk Istent szívünkből, rögtön megszűnik a jó és rossz közötti különbség és a különbségtétel képessége. Minden jónak látszik, ami személyes érdekeinknek megfelel. Ezek pedig igen alacsony színvonalon helyezkednek el: kizárólag csak magunkkal törődünk. Ezt még a Csikágói Egyetem bölcsészeti professzora, Bloom Allan is világosan látja “The Closing of The American Mind” c. könyvében, amikora szerinte is végtelenül sekély, ma oly divatos, az etikai relatívizmusra felépülő értékrendszer és oly tetszetős életstílusról ír. Mindenki maga akarja megállapítani, hogy mit tart előnyösnek a maga számára, egyáltalán nem törődve senki mással, és semmi mással, a körülötte élők, vagy a világ más részeiben élő emberiség érdekeivel sem. Már végső ideje tehát, hogy kezdjünk hallgatni Jézusra, Aki bűnbánatra hív minket, meghirdetve számunkra Isten evangéliumát. Élete utolsó évtizedeiben annyi sok megpróbáltatásban részesült D. Ordass Lajos püspökünk Jézusnak a Keresztelő János fogságbaejtése után Galileában megkezdett prédikáló szolgálatával meghirdetett evangéliumot, azaz “jó hírt” Istennek a bűnbánó lelkeknek felajánlott bűnbocsánatában látta elsősorban. Már Keresztelő János is erről szólt nagy erővel. Azonban csak az tudja igazán örömmel fogadni Isten kegyes üzenetét, aki már felismerte istennélküli életének sivár ürességét, céltalanságát, embertelenségét, útálatosságát, végtelenül bosszantó voltát, arroganciáját, s valóságos terrorját. De hogyan is kerülhet erre sor? Hogyan jöhet létre a bűnös ember életében ily gyökeres változás? Az Újszövetség eredeti görög szövege a megtérés megjelölésére ezt a szót használja: “metanoia”, ami egész gondolkozásunk megváltoztatására vonatkozik. A bűn természetéhez tartozik ugyanis, hogy a bűnt sohasem látjuk annak. A hit nélküli ember egyszerűen képtelen különbséget tenni a jó és rossz között, mert mindig csak azt tartja szemelőtt, ami ízlésének, érdekeinek felel meg legjobban, sőt még erényt is lát irgalmatlan magatartásában. Felsőbbrendűnek tekinti magát a naiv hivő emberrel szemben. Nem olyan régen egy fiatal bűnöző még kérkedett is a bíróság előtt, megvallva, hogy ő gyönyörűséget is talált fiatal áldozatainak meggyilkolásában, s hogy szó sem lehet megbánásról. A kereskedelmi, a politikai, s a társadalmi élet annyi területén nem találkozunk-e hasonló tünetekkel? De Isten csak tovább vár türelemmel “metanoiánkra”. Krisztus igéje által szakadatlanul hív Magához! Keresztyén egyházunk tanítása szerint az ember szívének a megváltozását a Szentlélek okozza és Isten megváltó műhelyének örök titka marad. Az bizonyos, hogy Isten mindent elkövet kívánatos megváltozásunk érdekében, De maga Jézus személye is olyan, hogy hitet tud ébreszteni bennünk. Már kora gyermekkorunk óta érezhetjük vonzó erejét. —Tessényi Kornél, ny. ev. lelkész IMÁDKOZZUNK Dicsérünk Téged, Űr Jézus Krisztus, hogy engedelmes voltál: Nemcsak hirdetted, hanem meg is cselekedted a mennyei Atya akaratát. Kérünk, hajlítsd a mi szívünket is cselekvő engedelmességre, hogy egyek legyünk Veled, most és örökké. Ámen. FIGYELMEZTETÉS! “Erős Vár — A Kettőskereszt Mozgalom” feladójú küldeményeknek lapunkhoz, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferenciához, vagy egyáltalán az evangélikusegyházhoz semmilyen közük nincsen. Különbségtétel céljából azoktól, ill. küldőjüktől élesen elhatároljuk magunkat. Az “Erős Vár” kifejezésnek az evangélikus és református egyházakban honos reformációi himnuszból politikai célokra való elidegenítését plágiumnak minősítjük. —Szerkesztő.
