Erős Vár, 1994 (64. évfolyam, 1-6. szám)
1994-10-01 / 5. szám
EROS # VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 60. ÉVFOLYAM 1994. OKTÓBER No. 5 (288). Vol.60. Oa. 1994. USPS178560 5. SZÁM EVANGÉLIKUS ÖNTUDAT Öntudatos evangélikus emberekre van szükségünk. Olyan evangélikusokra, akik tisztában vannak azzal, hogy miben is áll evangélikus voltuk és akikben megvan az elszánt akarat is, hogy egész életüket az evangélium alá 1 ------------------------------------ - — FORDULAT (Reformációra) A fordulat, az izgat engem, a fordulat a szerkezetben, mikor a mozgás égre tör s a Végtelennel is pöröl. A fordulat, az izgat engem, a fordulat, benn, a szívekben. Mikor az Ember szabadul, mikor szív szívet ejt rabul! Igen, — a döntés izgat engem, a fordulat az idegekben: barátság, szentség, áldozat, a fordulat, a fordulat. __Egy indulatos mily szelíd lett: Mózes. Lehullt és sírni kezdett, mások bűne gyötörte meg, most: “Haljak meg én s ők éljenek!” A fordulat, az izgat engem, nézd csak, Péter dicsekszik fennen, hűsége hangos — félsz öli, de árulását gyűlöli! Újabbakról szólj, mondod bátran, a kérésedre régen vártam: Luther és Kálvin harcait, a fordulat győzelmeit jól ismerem, s titok van ebben: “aki voltam s akivé lettem” — de nem előtted vetkőzöm, a fordulattal van közöm! A fordulatot hordd öledben mám, holnapom meg történelmem! A fordulat a millió új szív, mersz, reformáció! — Fejes Ádám rendelik. Dehát miből is áll ez az evangélikus öntudat? Először: Az evangélikus öntudat egyedüli és kizárólagos forrása az evangélium. Csak abból az örömhírből él, hogy az élő Isten megszólított minket és Igéjét adja nekünk napról-napra. Az evangélikus emberek nap onta hallják az Igét. Az evangélikus ember az Ige embere. Nem lehet büntetlenül felcserélni az evangélikus öntudat egyetlen forrását mással. Mihelyt Isten Igéjén kívül másra is támaszkodunk — akármilyen szép, magasztos, nagyszerű dologra, tetszetős tényekre —, minél inkább ezeknek az igazára hivatkozunk, annál mélyebbre süllyedünk és annál gyengébbek leszünk. Romlásunkat az okozza, hogy amíg buzgón bizonygatjuk hűségünket az evangélium iránt, mellette, kívüle másra is figyelünk, másnak is teret adunk életünkben, kétfelé sántikálunk. Egyedül az az evangélikus öntudat él, erősödik, mélyül és hat, amelyik igazi, amelyik Isten Igéjéből él. Csak annak hallásából és semmi másból. Másodszor: Az evangélikus öntudat egyetlen alapja: a reformáció. Élő kapcsolatban élni ezzel a leghatalmasabb egyháztörténeti eseménnyel, az evangélium igazi értelmének újra felfedezésével, az Isten élő Igéjére való rátalálással, a keresztyén igazság tiszta megszólalásával. Az evangélikus öntudatú ember Lutherhez és reformátor társaihoz jár iskolába, hogy megtanuljon figyelni, hallgatni Isten mindenkor jelenvaló özenetére. Luther egyedül Krisztus egyházáért harcolt és Krisztus Egyházát építette. Az érdekelte, hogy mit mond Isten Igéje. Ezért váltig harcolt mindenfajta sajátságos kegyesség képviselői ellen, a rajongók, a misztikusok, a spiritualisták, a humanisták ellen. Isten mindig újra hangzó Igéjét minél tisztábban meghallani és megérteni, az élő Krisztus uralmának minél nagyobb teret adni: ez volt Luther főgondja minden szempillantásban. Világosan tudta, hogy az Ige minden embernek, az egész emberiségnek szól. Ezért Luther az Egyház reformátora. A Biblia központi üzenetét prédikálja, tanítja, kiáltja bele a világba: a kegyelemből való megigazulást. Az evangélikus öntudatú ember elismeri és boldogan vallja, hogy a Krisztus által újra Isten tulajdonává lett. Harmadszor: Az evangélikus öntudat szükségszerű kifejezése: a hitvallás. Hitvallási irataink nem puszta történelmi okiratok, porosodó múzeális ereklyék. Ma is ezek adják a mértékét az evangélikus öntudatnak. Irányítanak a hit és élet kérdéseiben. Őrködnek mindenkor meggyőződésünk tisztasága és igazsága fölött. Egyedül ezek ösztönöznek a jelenben is mélyülésre. Megújhodásunk egyetlen útja: hitvallásaink megelevenedése és élő sajátunkká válása. Mert hitvallási irataink nem egyebek, mint az élő hit egyszerű megvallása. Válasz az élő Isten Igéjére, felelet a nekünk szóló kinyilatkoztatásra. Következőleg a hitvallási irataihoz hű, evangélikus öntudatú emberekből összetevődő evangélikus egyház valóban Krisztus Egyháza, melyben az arra hivatottak minden bűnös voltuk ellenére nem magukat, gondolataikat, élményeiket, hanem az Istentől hallott Igét hirdetik. Innen érthető az evangélikusok ökumenikus nyíltsága és tágszívűsége, mert eszerint egynek tudjuk magunkat és összetartozónak mind-
