Erős Vár, 1994 (64. évfolyam, 1-6. szám)
1994-04-01 / 2. szám
60. ÉVFOLYAM EROS® VÁR 5. oldal AZ EVANGÉLIKUS KOSSUTH —Kossuth Lajos halálának 100. évfordulóján — A magyar történelem bércormán rendíthetelenül áll Kossuth Lajos legendás alakja. Ma is — halálának centenáriumán, 1994. március 20-án — egyház- és hazaszeretetre ébreszti az egymást váltó nemzedéket. Kettős örökséget hagyott ránk. Egy sajátosan keresztyén az egyik: a Tállyán megkeresztelt Kossuth egyházszerető testámentuma. Egy sajátosan nemzeti a másik: a hazájáért, annak szabadságáért lángoló patrióta szent hagyatéka. A XVIII. század közepén Túróéból Zemplénbe húzódó Kossuth Pál és neje, Beniczky Zsuzsanna fia, Kossuth László, mint az Andrássy-uradalom intézője a liszkai polgármester leányát, Weber Saroltát vette feleségül. Az utóbb “Zemplén védangyalának” nevezett nagyasszony ősei szepességi patríciusok voltak, egyikük Caraffa eperjesi vértörvényszékének áldozata. A Monokon lakó Kossuth-házaspár első gyermeke 1802 szeptemberében kapta a Lajos nevet. A helyet és időpontot sokáig több bizonytalanság tette kérdésessé. 1810 őszén, a nagy tállyai tűzvészkor az egyház anyakönyvei is elpusztultak. A rozsnyói születésű evangélikus lelkész, Meyer Mátyás keresztelési bejegyzése is a tűz martaléka lett. Amikor a száműzött Kossuth 75. születésnapja közelgett, Mayer lelkész utóda, Hajász Pál 1874 tavaszán levélben kérdezte meg a turini remetétől, tud-e biztos felvilágosítást adni, szeptember melyik napján vplt a születése vagy keresztelője. Érdekes Kossuth válasza: “Sajnos, erre az az aranyozott, rézcsattos nagy családi Biblia sem tud már feleletet adni, amelyből szokás volt atyám házánál vasárnaponként néhány fejezetet felolvasni, s egy-egy zsoltárt elénekelni. Ez is elpusztult viharos életem fergetegeiben, mint sok egyéb, amire az epedő honszeretet s az emberi érzelem, ész és szív becset helyeztek...” A szájhagyomány mindenesetre úgy tartja, hogy Kossuth László és felesége a tállyai hordóvásár egyik szeptembervégi napján ment át Monokról a tállyai anyagyülekezetbe, s minden bizonnyal ekkor került sor Lajos fiúk megkeresztelésére. A későbbi nagy államférfit élete során mindvégig meghatározta a protestantizmus szellemi öröksége. Kiváló főiskolák nevelték. Először a híres eperjesi evangélikus kollégiumba iratkozott be. Ennek főleg jogtanára, Greguss Mihály gyakorolt rá nagy hatást és kedveltette meg a magasabb szellemi élet örömét. Utóbb így ír eperjesi éveiről: “Ott virradott fel lelkemben azoknak az elveknek világossága, amelyek vezéreltek viharos életemben a hazám s felebarátim iránti kötelezettségek ösvényén, amelyek adtak, s meg vagyok győződve, adni fognak halálom órájáig mind akaratot, mind elszántságot és erőt feláldozni életemet és vagyonomat hazám eltörölhetetlen jogainak megvédésére a polgári-, nemzeti- és vallásszabadság szolgálatában. Adná az Isten, hogy olyan viszonyok között élnénk, hogy bebizonyíthassam, milyen háládatos vagyok az epeijesi kollégium iránt.” A másik főiskolán, a református Sárospatakon annak híres jogásztanára, Kövy Sándor professzor megállapította róla, hogy jobban tudja a magyar közjogot — a Corpus Juris Canonici-t —, mint az ítélőtábla. Megnyerő modora, éles ítélőképessége, választékos külső megjelenése, kék szeme, amely értelmet és szívnemességet sugárzott, széles körben ismertté tette nevét. Szülőmegyéjében korán aktív közmunkába fogott. Mint sátoraljaújhelyi ügyvédbojtár, enged egyháza hívásának, s előbb presbiter, majd jegyző, utóbb egyházmegyei ügyész lesz. Huszonötéves korában, 1827-ben vezetett eredeti kézírású újhelyi gyülekezetének egyik lapja a budapesti Evangélikus Múzeum kiállításán látható. A Hegyaljai Egyházmegye többízben küldte őt delegátusként az egyházkerületi és egyetemes közgyűlésekre. Névaláírásait gyakran olvashatjuk az Evangélikus Levéltár közgyűlési jegyzőkönyveinek jelenléti ívén. Amikor 1841-ben 3 éves börtönbüntetésre ítélik az “Országgyűlési Tudósítások” szelleme miatt, a budai várbörtönben magyar- és angolnyelvű Bibliában lelt vigasztalást. Erről így ír: “Fogságomnak magányában tanultam meg meditáció által, amire az élet oktatott. Annyi jogunk lesz eredményeinkhez, amennyi helyet foglal el szívünkben a hit tüze!” A magyar protestantizmus nem feledheti el soha, hogy alkotmányos szabadságának, a “különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság elvének” a kimondása Kossuth javaslatára került be az 1848:20. törvénycikkbe. Az ő fogalmazásában mondta ki e törvény a bevett vallásfelekezetek egyenlőségét, valamint azok egyházi és iskolai szükségletének államköltségből való fedezését. A szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült Kossuth amerikai és európai körútja után Turinban telepedett le, ahol a valdensek templomát látogatta. A magyar gyülekezetek többízben fordultak hozzá. A nógrádmegyei Sámsonháza, amelynek lelkészéhez, Vladár Jánoshoz régi barátság fűzte, felkérte: vállalja el a világi főfelügyelői tisztet. A felkérést Kossuth meleghangú levélben köszönte meg — az Evangélikus Múzeumban ennek másolata is látható — és többször is hangsúlyozta, hogy ez az egyetlen magyarországi tisztség, amit elvállal, éspedig egyházának a szolgálataként és az iránta való hálája jeléül. “E választást megtisztelésnek tekintem — írja levelében —, s teljes készséggel elfogadom, csak azt sajnálva, hogy a számkivetés, amelyre hazánk politikai viszonyai által kárhoztatva vagyok, meg nem engedi, (Folytatás a 7. oldalon) t DR. BONN RÓBERTNÉ sz. Brachna Etel Vilma 1937-1994 Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia őszinte együttérzéssel és részvéttel osztozik a gyászban és a feltámadás hitében elhunyt testvérünk férjével, dr. Bonn Róberttel, gyermekeivel, Étivel és Timothyval, szüleivel, Nt. D. Brachna Gábor főesperessel és feleségével, sz. Bogád Etellel, testvérével és sógornőjével, Brachna Gábor Sámuellel és feleségével, sz. Chamberlin Susannal, továbbá rokonaival a Bogád, Bonn, Goehring, s Markovits családokban, valamint barátaival és ismerőseivel. Elhunyt testvérünknek fényeskedjék az örök világosság! Jézus mondja: “Én vagyok a Feltámadás és az Élet!”
