Erős Vár, 1994 (64. évfolyam, 1-6. szám)
1994-04-01 / 2. szám
60. ÉVFOLYAM ERGSSVÁR 3. oldal KERESZTYÉN HITÜNK ÉS A VALLÁSOK Két évvel ezelőtt jelent meg első cikkem az Erős Vár-ban és ez most a tizedik. Minden egyes alkalommal sok örömet, több mint büszkeséget jelentett számomra látni írásomat az Erős Vár sok más értékes cikkeinek sorában. Az a tudat, hogy az Erős Vár-1 a világ sok országában élő evangélikis hittesvérünk olvassa, még elmélyítette örömömet. Valahogy arra is gondoltam, hogy a lapnak egyik-másik olvasója talán jelezni is fogja, mit jelentett számára cikkem olvasása, azonosítva magát a mondottakkal, vagy megbírálva, korrigálva, kiegészítve azt saját gondolataival. Az Erős Vár szerkesztője minden egyes alkalommal azzal szokta megköszönni a cikkíró fáradozását, hogy tíz példányt küld el neki, honorárium helyébe. Ezeket aztán rendszerint el szoktam küldeni az országban mindenfelé élő ismerőseinknek, rokonainknak, barátainknak, akikről gondoltam, hogy nem előfizetői a lapnak. Legutolsó cikkemmel kapcsolatban aztán végre mégis csak érkezett egy olvasójának ez a szószerinti válasza: “Nagyon kérlek, ne küldjétek semmiféle újságokat, mert engem nem érdekel semmi. Jóformán meg sem értem az erőltetett magyar szavakat, mint ‘szekták térhódítása’, ‘ökuménia’, etc. Gondolom, Kornél büszke a cikkére, amit írt, de ezek olyan elvont dolgok, ami 2000 évvel ezelőtt történt, és minden nép kreált magának egy vallást, aztán azon vitatkoznak, hogy kinek van igaza. Jugoszláviában sokkal nagyobb volt a rend és nem ölték egymást az emberek. My attitude is that 1 don’t know anything and 1 am quite happy about it. És főleg nem vagyok hajlandó senkinek a véleményét magamra oktrojálni.” Mély csalódást éreztem szívemben. Nem ezt vártam. Megbántam, hogy valaha is kívántam azt, hogy valaki is reagáljon cikkemre. Még az Úr is eszembe jutott kínomban, Aki így érezhetett, amikor keresztre feszítették. Azóta többször is elolvastam ezt a kegyetlen levelet, és lassan megvilágosodott előttem, hogy talán nem is ártott ez nekem. Hiszen ma sokan körülöttünk így gondolkoznak, és hogy erről nem szabad elfeledkeznünk. Már eleve nem kellett volna meglepődnöm, mert hovatovább egy éve annak, hogy szembekerültem hasonló gondolkozással. A texasi Spring szép nagyvárostól északra, The Woodlands-ben, hová elég gyakran szoktunk látogatni unokáink kedvéért, a helyi lapot előfizetés nélkük is kézbesítik a lakossághoz. Nagyrésze buzgó templomlátogató. Ennek a helyi lapnak egyik számában olyan felháborító cikk jelent meg, hogy nem tudtam ellentállni haragomnak, hogy a lapon keresztül ne válaszoljak a cikkírónak. Azóta már többször is váltottunk levelet egymással. Sőt tartott egy ideig, míg a lap leközölte válaszomat. A cikkíró szerint a legvéresebb háborúkat az emberiség egész történelme során a vallás inspirálta. Beleértve a keresztyén hitet is. így a vallás nemcsak hogy nem tekinthető áldásnak, hanem egyenesen valóságos átok. Nem is csodálkoznék, ha egy szép napon valaki felvetné azt a gondolatot, hogy a vallást nemcsak az állami iskolákból, de az egész országból is ki kellene tiltani. Mert itt nem elszigetelt gondolkozással állunk szemben, hanem jól megszervezett kampánnyal, melynek képviselői minden helyen és hivatásban megtalálhatók. Id. D. dr. Prőhle Károly, teológiai professzorunk az “A hit világa: Bevezetés a keresztyén hittanba” c. nagy művében világosan megkülönböztette keresztyén hitünket minden más “vallástól”. Ezt pedig végtelenül fontos szem előtt tartanunk. Keresztyén hitünket az különbözteti meg gyökeresen minden más vallástól, hogy míg a világ valamennyi más vallásában az ember maga keresi az utat Istenhez, addig keresztyén hitünk szerint Isten maga keresi az embert Jézus Krisztus által és hívja őt szeretettel Magához az evangélium hirdettetésével. Isten gyermekeivé, a világosság fiaivá és leányaivá a keresztség által leszünk; teljesen meg kell újulnunk, más, új emberekké kell lennünk. Az előbbinek, a régi, az ó-embernek meg kell halnia bennünk. Máskülönben mindig csak önmagunk körüli forgásunkat folytatnánk. A Krisztusban meg nem újult ember örökre csak magát keresi. Vallásában ez még fokozódik, azt lehetne mondani, még szerelmesebb lesz önmagába. Mindenki más csak útjában van, üldözi, terrorizálja, háborúskodik ellene. Ez feszítette meg a názáreti Jézus Krisztust is, és ugyanaz készül Őt újra keresztre feszíteni. Jézus azonban nem futamodott meg keresztrefeszítése elől, hanem elfogadta azt, sőt meg is bocsátotta, tudva, hogy az ó-ember mást sem tehet. Ezzel akarta megmutatni Istennek minket kereső szeretetét, megnyitva előttünk a pokolból az Isten Országába vezető egyedüli útunkat, hogy többé ne magunknak, önmagunk körül forgó életet, önző, embertelen életet éljünk, hanem új emberekké legyünk, amilyennek a Teremtő eredetileg is lennünk szánt. A kereszt alatt álló római századost lehetne tekintenünk az első keresztyénnek. Lukács 23:47 szerint az ő ajkáról hangzottak el az új ember hitvallásba illő szavai: “Ez az ember valóban igaz volt.” De nemcsak ő jutott el ott a Jézus Krisztusban való hitre, mert a 48. versben így folytatja az evangélista: “És az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor meglátta a történteket, mellét verte és hazatért.” Az új embert többé nem érdekli a háborúskodás. Nem tud másként, mint szeretetben élni. Bizony végtelen áldás származott és még mindig származik az emberiség számára a Krisztusban élő, Őt követő emberek élete és munkássága nyomán. Abból, hogy valaki Krisztus követőjévé lett, még senkinek haja szála sem görbült meg. Hogy a Keresztségben új emberekké lettünk, az bizonyos. De ebben az új életben csak akkor maradunk meg, ha új emberünket naponként tápláljuk az Élet Kenyerével. Magam tapasztalom, milyen hallatlan jó hatással van rám az Élet Könyvének naponkénti olvasása, tanulmányozása. Ha elmulasztom, nem is ismerek magamra. Krisztus Urunk az Igén keresztül szól hozzánk. Erőt, vigaszt, belső békességet, bátorítást, szolgálatra való megújult biztatást, a megbocsátásra kedvet Tőle kapunk, s áldozathozatalra, a szeretet parancsának megtartására Őmaga biztat minket a Biblia olvasása által. Az is életbevágóan fontos, hogy megmaradjunk a mi hittestvéreinkkel való közösségünkben is. Az Istentiszteleten való rendszeres résztvételünket sohasem tekintsük tehernek, hanem inkább gyönyörűségnek. Az Istentisztelet után ne rohanjunk haza, mert alkalmunk van egymással beszélgetni. Jobb és szebb barátság emberek között nem lehet, mint azok között, akik szívükben hordozzák az élő Krisztust. Cikkem végéhez érve, hadd idézzem 1 Péter 2:9-et: “Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy Annak nagy tetteit hirdessétek, Aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az Ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok. —Tessényi Kornél, ny. ev. lelkész Hétköznapok húsvéti fényben “Győzelmet vettél, ó Feltámadott!” Minden reggel elénekelhetem, s boldog húsvéti fény ragyogja be új napom, utam, egész életem. Hisz Jézus Krisztus, a Feltámadott, jár aznap is előttem és velem. Nyomában új szolgálat, feladat, új erő vár, új öröm, győzelem. “Győzelmet vettél, ó Feltámadott!” Jöhetnek borús és nehéz napok, zengve kisér az ének ritmusa: a Győzelmes nyomában járhatok. Jöjjetek, énekeljetek velem, és énekelje egész életünk! A Győzelmes nyomában járhatunk, s vele győztesen célhoz érhetünk. —Túrmezei Erzsébet PALESZTINA SIRATÁSA Német kezdeményezésre az idei “Nők világimanapjára” javasolt könyörgésekbe a palesztin nők szenvedéseit is besorolták, különösen a hebroni tömeggyilkosság vonatkozásában, s ezzel együtt a palesztin nép súlyos problémáit is, melyeket területeik izraeli megszállása okoz. A liturgiát bizonyos körökben zsidóellenesnek tartották, mert az Jézus szenvedéstörténetét is magában foglalta. Úgy vélték, hogy ezzel Izraelt vádpadra ültették.
