Erős Vár, 1993 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1993-04-01 / 2. szám
EROS mVÄR POSTMASTER: DO NOT FORWARD! SEND ADDRESS CHANGES TO EROS VÁR, BOX 602148, CLEVELAND, OHIO 44102. NO. 2 (279) VOL. 59, APR.1993. L'SPS 178560 AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 59. ÉVFOLYAM 1993. ÁPRILIS 2. SZÁM HISZEK A FELTÁMADÁSBAN! Hiszek a feltámadásban és Isten országa valóságában. Ez a hite annak a megszámlálhatatlan embernek is, aki magát keresztyénnek vallja. Ezt a hitet tartalmazzák azoknak a fohászai, akik szívből mondják el az Úrtól tanult imádságot vagy az Apostoli Hitvallást. Ez a hit azoknak a tanítására alapul, akik maguk is hittek a feltámadásban és Isten országa valóságában. Legtöbbünk számára ez a forrás főként hivő szüléinktől, tanítóinktól, s lelkészeinktől szállt reánk. Megerősítést Bibliánkból kaptunk. Végső hitelt pedig Megváltónk tanításából és feltámadásából az apostolok útján. A feltámadásban és Isten országának a valóságában való hitünk tehát nem emberi logikának vagy képzeletnek az eredménye vagy tapasztalatunkból folyó élmények következménye, hanem hitünk reménységének egyik fontos tartalma. A hit a nem látott dolgok valóságában való bizonyosságunk. Az Istent sem látta senki, mégis hiszszük, hogy Ő a forrása minden létezőnek. Isten teremtette az eget és a földet, s benne az embert, mint teremtő vágyának egyik legfőbb célját. Ez a hitünk újra meg újra megerősítést nyer Isten önkijelentéseiben, élményeinkben, s abban, hogy képesek vagyunk megkülönböztetni a jót a gonosztól és elhatározásaink nyomán magunkévá választani az Istennek tetsző földi élet útját. Tudjuk, hogy Isten akarata az, hogy hűek maradjunk Hozzá mindhalálig. Miért vannak akkor kételyeink Jézus által ígért feltámadásunkban? A legnagyobb oka kételyeinknek az, hogy az ember a maga eszével és emberi képességeivel akarja megérteni a feltámadás nagy kérdését. Nem akarja megérteni, hogy Isten sehol sem ígérte meg azt, hogy az emberi tudás valamikor is eljut arra a magaslatra, hogy képes lesz ifjakká tenni elaggott öreg testeket, vagy éppen feltámasztani a holtakat. Ilyen földönjáró személy csak egy volt, Isten egyszülött Fia, aki isteni hatalmánál fogva kimondhatta és megígérhette ezt: “Én vagyok a Feltámadás és az Élet, aki énbennem hisz, ha meghal is él”. A feltámadást ezért nem lehet emberi eszünkkel vagy emberi képességeinkkel boncolgatni, mert akkor valóban lehetetlenséggel állunk szemben Jézus nem emberi képességeinkről beszélt, hiszen éppen erőtlenségünk miatt vált emberré. Jézus Isten hatalmáról, tökéletességéről, s emberi értelmünket meghaladó szeretetéről beszélt, Aki a bűn és halál hatalmából igényli a maga számára az embert. De Jézus az emberi felelősségről is szólt nagyon intő szavakat. Újból és újból emlékeztetett arra, hogy Istennek célja van az ember megteremtésével. Hívó szavaival állandóan kér arra, hogy ajánljuk fel életünket Alkotónknak, hogy eszközei lehessünk országa megvalósulásának. Tanította azt is,hogy Szentlelke által Isten lelki természetűvé tudja változtatni a bűn hatalmába jutott testi életünket, s így mint új teremtmények élhetünk már e földön is országa polgáraiként. A megváltás következménye a feltámadás. így a feltámadás lényege az, hogy a Megváltónk által kegyelmet nyert ember testi életéből megválva tovább él, vagy újra él olyan formában és helyen, amit mi nem látunk földi szemeinkkel, de Isten ígérete alapján hiszünk benne. Valóban, ezt a változást szemeinkkel nem látjuk meg. De még az idejét sem tudjuk vagy sejtjük, csak találgatjuk. Elképzelhető az, hogy a halál pillanatában kapjuk mennyei testünket vagy pedig egy jövőbe rejtett “ítélet napján”. Az írás szerint az ítélet jókra és gonoszokra egyaránt vonatkozik. Most csak azt látjuk, hogy orvosaink legjóakaratúbb igyekezete és legelőrehaladottabb tudása, és legjobban felszerelt kórházi eszközei ellenére sem vagyunk képesek legyőzni a halál hatalmát. De még sötétebbé zsugorodik látásunk reménysége, amikor elhunyt szeretteink testi sátorházát a temetőben a sír enyészetének karjaiba helyezzük. Hivő és hitetlen egyaránt kénytelen tudomásulvenni az elmúlás törvényét. Hiába küzd ellene az emberi szeretet, amikor imádkozunk értük vagy bebalzsamozzuk a kedves arcokat, az emberi tudás és erő nem képes győzelmet aratni a halál felett. Temetéskor, “a halál árnyékának völgyében”, az ember a legreménytelenebb és legtehetetlenebb állapotához ér. Egyedül hitünk merészel és képes bátorító hangok megértésére. Egyedül Jézus szavának van gyógyító hatalma, amikor azt mondja: “Én vagyok a Feltámadás és az Élet”. Az az Isten vigasztal most is, Aki egész életünkön át megtartó és megújító erőnk volt és Aki megbocsátani is tudott, mert Ő maga az örök szeretet Istene. Ennek a Megváltónak az ígérete alapján hiszünk a feltámadásban. Isten országának a valóságát éppen