Erős Vár, 1993 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1993-02-01 / 1. szám
6. oldal gélikusából mindössze félmillió maradt, s mára az is lecsökkent 300000-re. A század derekán is megtépázta egyházunkat 1944/45, 1948/49, majd 1956/57. Valóságos és jelképes sárga csillagot hordoztunk sokan. “Osztályidegen”, “reakciós” és másfajta jelzőket illesztettek többünkre. Különösen is fájdalmas volt az 1948-ig hűségesen helytálló idősebb világi tisztségviselők kíméletlen félreállítása, Ordass Lajos püspök állami és egyházi elítélése, Kékén András deáktéri lelkész börtönbüntetése, Kendeh György kelenföldi lelkész deportálása. Meg kell vallanunk, hogy az egyre bénítóbb diktatúra következtében nem fejlődött ki az egyházban olyan mértékű ellenállás, amely a mai fiatalabb nemzedék jogos vagy jogtalan kritikáját elnémítaná. A jelen és főként a jövő egyháztörténészeire váró feladat ennek okait és körülményeit történeti távlatból felmérni. Volt-e és ha igen, milyen “harmadik út” létezett az “ellenállás” és a “megalkuvás" között e mögöttünk eltelt 40 év folyamán? Egyesek és csoportok igazságát vagy hamisságát igazán sem a hazai, sem a külföldi közvélemény, hanem egyedül az Igaz Bíró tudja és fogja megítélni. Annyi bizonyos, hogy 1949-től kerek negyven éven át a magyar evangélikusság egyetlen általános (elemi) és középiskolával sem rendelkezett, bár az 1948-as egyezmény a két budapesti iskola megmaradását garantálta. Feloszlatták szeretetintézményeink egy részét, szélnek eresztették diakonisszáinkat, megszüntették ifjúsági és kultúrális egyesületeinket. Mégis megmaradt számunkra az egyház igazi kincse, a thesaurus ecclesiae: Isten evangéliuma. Ez az örömhír tartotta a lelket a gyülekezetekben. De hát végül is milyen örökséget vett át és fogadott el a magyar lutheranizmus e 40 év után? Befogadja és továbbviszi az evangélium örökségét, de megtanulta, hogy a templom és az iskola elválaszthatatlan! Oktatás és nevelés nélkül légüres térben hangzik az Ige — csak kivételes kiváltság, ha valaki ezek nélkül ébred élő Krisztus-hitre. De éppen az ilyen ember igényli azután az oktatást, ahogy Pál apostol is int: a hit mellé tudományt is ragaszszatok! Ezért is adunk hálát Istennek, hogy oly sok évi szünet után ma már evangélikus ~ IMÁDKOZZUNK! Űr Jézus Krisztus, aki a haláltusában is tökéletesen engedelmes voltál: taníts minket is őszinte engedelmességre. Győzd meg értelmünket, és irányítsd akaratunkat, hogy megértsük mennyei Atyánk szándékát, és szívesen cselekedjük akaratát. Ámen. ERŐS® VÁR középiskolával rendelkezhetünk: a két budapestin kívül Sopron, Bonyhád, Nyíregyháza és Orosháza gimnáziumaival. Több gyülekezet 8 osztályos képzést tervez, néhányban már egyházi óvoda is működik, éspedig magyar és német nyelven. Teológiai Akadémiánk is egyetemi rangot kapott: immár Evangélikus Hittudományi Egyetemként működünk, ahol folyamatban van egy második szak, a hittantanári tagozat kiépítése is. Kulturális értékeink közül meg kell még említenem az 1979-ben megnyílt Evangélikus Országos Múzeumot, amely a belváros szívében, a Deák téren mutatja be naponta — hétfő kivételével — a magyar evangélikusság fél évezredes egyház-művelődés és művészettörténeti emlékeit, köztük Luther 1543-ban írt saját kezű végrendeletét. Egyházi sajtónk között megemlítem a hetenként megjelenő Evangélikus Élet című néplapot, a havonként megjelenő Lelkipásztor című szakfolyóiratot és a negyedévenként publikált Evangélikus Szemlét, az értelmiség Diakonia című periodikáját. Végül még egy mozzanat: amint egyházunkban a hit és a tudomány szorosan összekapcsolódik, úgy elválaszthatatlan örökségként tartjuk számon az igehirdetés és a szeretetszolgálat közös elkötelezését. Hiszen a törvény és az evangélium tolmácsolása mellett maga Jézus Krisztus Urunk bízta meg tanítványait a gyógyító szeretet cselekedeteinek szüntelen végzésére betegek, öregek, rászorultak, üldözöttek között. Ezért is vesz részt egyházunk az ökumenikus és a Johannita Szeretetszolgálatban, s ezért épített ki hazánkban tizenkét evangélikus szeretetotthont. így működik fővárosunkban három ilyen diakóniai intézmény, egy-egy pedig Pécsett, Győrött, Börcsön, Kerepestarcsán, Balassagyarmaton, Albertiben, Nyíregyházán, Békéscsabán és Kiskőrösön. Befejezem annak a kérdésnek a felvetésével, hogy milyen sajátos szerepe lehet ma és a jövőben a magyarországi evangélikusságnak? Az egyházon belül mindenekelőtt a hitélet erősítése és a régen várt demokratikus megújulás elősegítése. Művelődés terén: újra felvenni tudós prédikátoraink és művelt elődeink elvesztett vagy elherdált örökségét. A közélet területén pedig az a törekvésünk, hogy újra erkölcsi tekintéllyé váljunk és így vehessünk részt drága magyar hazánk lelki és szellemi felemelkedésében. Ehhez kérem a Magyarok Világszövetségének és a Magyarok III. Világkongreszszusának erkölcsi és szellemi támogatását! — Dr. Fabiny Tibor, [“Ev. Élet”] ev. hittud. egyetemi tanár. Böjti útravaló Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. (Róma 5:8. Idén böjt február 24-én, hamvazószerdával kezdődik és április 10-éig, nagyszombatig tart.) Feláldozta magát a keresztfán, — bűnössé és átokká lett. így hát Ő az, Aki megváltott bűntől haláltól. Két lator közt függ a keresztfán s közéjük számlálva hal gyalázatos halállal. Mindezt az egész emberi nem javára teszi, hogy megváltsa az örök átoktól. Az Úr Jézus tehát egyrészt a világ legnagyobb és egyetlen bűnöse, mert hiszen mindnyájunk bűne rajta van, másrészt pedig az egyetlen igaz és szent, mert hiszen senki sem lehet Isten előtt igaz és szent, hanem csak Őáltala. Aki hiszi, hogy bűnét és az egész világét a mi áldott Urunk hordozza, s hogy Megváltónk azért engedte magát megkeresztelni, keresztre szegezni, drága vérét azért ontotta, hogy mint egyetlen bűnbak és vezeklő, minden bűnünkből megtisztítson, megigazítson és üdvözítsen: azé a bűnök bocsánata, az örök élet, s övé lesz a Krisztus keresztsége, keresztje és vére. [Luther.] Hittel nézek keresztfádra, Üdvözítő Jézusom, Értem mentél Golgotára, Hogy lelkem mennybe jusson; Keresztfán hangzott mondásid, Mint utolsó tanításid, Bármeddig tart életem, Soha el nem feledem.
