Erős Vár, 1993 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1993-12-01 / 6. szám
POSTMASTER: DO NOT FORWARD! SEND ADDRESS CHANGES TO ERŐS VÁR, BOX 602148, CLEVELAND, OHIO 44102. NO. 6 (283) VOL. 59, DEC. 1993. USPS 178560 AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 59. ÉVFOLYAM 1993. DECEMBER 6. SZÁM MINDEN JÓRA VÁLTOZIK — Igehirdetés 1957. december 25-én. Olvasd: Lukács 2:1-20. — Jézus Krisztus Urunk születésekor nagy csoda színhelye volt a föld: Közénk született Isten. Akkor — az idők teljességében ezt az eseményt körül is övezték csodás jelek. Titkon és nyilvánosan. Próféták kaptak égi látomásokat. Angyali üzenetek hangzottak. Új csillag gyűlt ki az égen. Mennyei karok éneke zengett. Világossá lett az éjszaka. Nagy útra kerekedtek a Napkelet bölcsei. És ki tudná mind elsorolni a jelek sokaságát. Azóta karácsony külső megjelenése már magában is csodálkozást ébreszt lelkűnkben. Ez idén is. Tudom, hogy ünnepeltünk mi már gazdagabb karácsonyt is. Azt is tudom, hogy máskor a magyar családtagok szorosabban voltak együtt, mint ma. Mégis, mindennek ellenére is, ebben az évben is volt a karácsonyestnek valami varázsa. Tegnap, a nap folyamán még figyeltem a tülekedést az utcákon. A rohanó embereket. És megkérdeztem magamtól: Hogyan lesz ebből estére ünnep? És mégis lett. Úgy lehet: Sok könnyel, de ünnepi érzéssel. Úgy lehet: Szegényen, de mennyből ajándékozott szeretettel. Jézus Krisztus születésének az emlékünnepe maga is sok mindent mássá tesz a földön. Ha arra kérlek titeket: Könyörögjünk mindannyian Isten Szentleikének áldásáért, hogy — miközben a régi karácsonyi történet mondatait hallgatjuk — világossá váljék előttünk a keresztyén hitnek ez a régi, boldog tapasztalata, hogy mindenütt, ahol Jézus Krisztus megszületik az emberek lelkében, minden jóra változik. Minden kedves Olvasónak áldott karácsonyi ünnepeket és békés új esztendőt kíván Lukács evangélista tollából a karácsonyi történet első szavai így folytak: “Lön azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki...” így olvasták azóta majd kétezer éven át a hivő keresztyének. így tanultuk magunk is hajdan, álmodó gyermekszemmel, és ugyanezeket a szavakat hallottuk mai Istentiszteletünkön is. “Augusztus császártól parancsolat adaték ki.” Történelemkönyvekben sok csodálatos, hősi dolgokról tanultunk és olvastunk, ami császári parancs nyomán a földön történt. Kevesebbszer írták fel a nyomort és a halált, mely császári parancs nyomában járt. Hosszan lehetne és kellene is szólni arról a keserűségről, háborgásról, lázadásról tehetetlen vergődésről, összeszorított fogú dacról, amely milliókat fogott el, amikor elhangzott a császár parancsa. Ebbe a fejezetbe tartozik bele a harctereken elvérző milliók halálhörgése, fogolytáborok reménytelen lakóinak lassú sorvadása, a kínpadok meggyötörtjei, vértanúk hősiessége, tengervíz alatt, levegő-égben halállal tusázók sorsa... és rábízom kinek-kinek az élettapasztalatára, vagy a képzeletére, mi jelenik meg a tekintete előtt, amikor ezt a mondatot hallja: “... a császártól parancsolat adaték ki...” A nyomasztó érzés alól, mely az emberszíveket megterheli, Jézus ad szabadulást. Ő tanít meg arra, hogy minden földi nagyság fölött — még a leghatalmasabb császár fölött is — meglássuk és megismerjük Istent, Aki mindent alkotott, ami a földön és a világban van, Akit szolgálni tartozik minden teremtménye, Akinek az akarata magosán fölötte van a császár akaratának, és Aki kezében tartja legkisebb gyermekének a sorsát is. A császár parancsa nem volt könnyű Máriának és Józsefnek sem. Mégsem olvasunk zúgolódásukról. Ők a többi felzaklatott embernél többet tudtak, ezért jártak engedelmesen. Ők azt tudták, hogy míg látszólag szeszélyes külső parancsnak engedelmeskedtek, addig közben Isten akarata megy teljesedőbe. Tudták, hogylábuk roskadozását látja Isten. Tudták, hogy könnyüket, mely száraz kenyerükre hullik, megszámlálja Isten. Tudták, hogy amikor emberi keményszívűséggel találkoznak, látja őket Isten. Akit Jézus ezzel az Istenhittel ajándékoz meg, másképpen fogadja a kemény szót a császár ajkáról is. Ha kell, szenvedést vállal, mert az sohasem lehet értelmetlen Isten háztartásában. A keresztet fölvenni nem látszik többé dőre öngyilkosságnak, hanem Istentiszteletté szentesül. Egy fontos van csak előtte: Isten
