Erős Vár, 1993 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1993-10-01 / 5. szám
ERŐS ©VÁR 5. oldal “Szívvel hiszünk az igazságra” Ez a Római levélből kiszakított félvers (Rm 10:10a) az egész szakasznak a lényegét és velejét tartalmazza s arról beszél, hogyan jön létre a hit. Mivel sokféle hit van, azt is ki kell hangsúlyoznunk, hogy az igaz hitről beszél (“az igazságra”), tehát arról, hogyan jön létre az igaz hit, vagyis olyan, amely Isten előtt megigazít, és üdvösségre vezérel. Érdekes lenne megnézni, hogy miként születik általában a hit. De még fontosabb az, hogy az igaz hit miként lehet a miénk. 1. Az igazi, megigazító hit nem az értelem útján jön létre. A hitnek útja nem az értelem, nem a megismerés. Az ismeretnek az ember hitéletében része van, de ennek az értelemnek nicsen hitteremtő ereje, csak megerősítő ereje. Senki sem lett hívővé úgy, hogy elkezdett elmélkedni, filozofálni, s így megtalálta az élet értelmét és magát az Istent. A csak értelem útján megtalált Isten sohasem személyes Isten. Eszménnyé ködösül. 2. “Szívvel hiszünk az igazságra” — ez azt jelenti, hogy a hit nem jön hozzánk az akarat útján sem. El kell ismerni, hogy az ember hitéletében az akaratnak óriási jelentősége van. A hit tulajdonképpen nem más, mint minden pillanatban való döntés Isten mellett. De ez a döntés csak olyan, mint gyermeknél a születés pillanata. A döntés csak az előzőén meglévő hitnek a jelentkezési formája. Nyilvánvaló, hogy még senki sem jutott el úgy az igaz és megigazító hitre, hogy elhatározta: ettől a pillanattól hinni akarok. Ha van is ilyennek képzelt hit, az nem állja ki az idő próbáját. 3. De hát, ha sem értelmünk, sem akaratunk útján nem jöhet létre a hit, akkor miképpen jön létre? Pál apostol azt feleli: “Szívvel hiszünk az igazságra”. A hit tehát a szív útján születik meg. De mi sok mindent értünk szív alatt. Próbáljuk hát Pál apostol tanítását részeire bontani. A hit rendszerint úgy kezdődik, hogy az ember szíve megijed. Nemcsak valamitől, hanem valakitől ijed meg. A zsoltáríró ezt így fejezi ki: “Utolértek engem az én bűneim”. (Zsolt. 40:13.) Ennek az ijedtségnek számtalan formája van. Egyszer úgy hívjuk, hogy lelkiismeretfurdalás. Másszor a bűnnek valamilyen következménye lesz nyilvánvalóvá életünkben. Lehet, hogy botrány alakjában érnek utói bűneim. Mindegy hogyan, de ez az üdvösségre való megijedés az Isten szerint való megszomorodás. Ezzel kezdődik rendszerint a hit. Ez a szent ijedelem több, mint lelkiismeretfurdalás, több, mint bűntudat. Ez már kárhozat-tudat. Olyan ez, mint a pokol gyötrelme. Minden embernek el kell jutnia egyszer a pokolba, vagy itt az életben, üdvösséges kárhozat-félelemmel; vagy a halála után, helyrehozhatatlanul és örökre. A hit az ember szívében a pokol kínja között születik meg. Valami más is történik az ember szívében, mikor megszületik a hit: Megmelegszik az ember szíve. Isten igéje — akár hallgatva, akár olvasva — beszél a szívnek arról, hogy Isten kegyelmes, bűneinket megbocsátja, a bűnbánat könnyét letörli, s egyszülött Fiát adta nekünk, hogy bűneink büntetéseképpen ne kelljen nekünk kárhozatra jutnunk. Beszél csodálatos kegyelméről és kegyelmes szeretetéről. Ettől melegszik meg az agyonrémült emberi szív, s ezen keresztül lép be életünkbe az igazi hit. A közelmúltban érdekes felmérést tett közzé a Központi Statisztikai Hivatal a magyarországi vallásgyakorlásról. Ilyen felmérésre 1949 óta először került sor, ezúttal a 14 éves és idősebb népesség 0,5 százalékát kitevő mintán. A felmérés megállapítja, hogy a magyar népesség kétharmada katolikus, egyötöde református, négy százaléka pedig evangélikus. A fele kezetek arányában 1930 óta nem történt jelentős elmozdulás. A statisztikai adatokat böngészve az egyik legfigyelemreméltóbb megállapítás, hogy a nemhivők és a tudatos ateisták aránya együttesen csak 24 százalék. A vallásukat az egyház keretei között gyakorlók száma a 30 éven aluliaknál 24 százalék, a 60 éven felülieknél viszont már 49 százalék. Az arány egyáltalán nem rossz. Ha ezek után az ember kezébe veszi az evangélikus egyháznak az 1992. évre vonatkozó népmozgalmi és statisztikai adatait, akkor azt tapasztalja, hogy a korábbi évekhez képest lényegesen nőtt azoknak a száma, akik hitéletüket az egyház keretein belül akarják élni és akik egyházi szertartásokat kérnek. Igaz, a statisztika mindig alkalmas eszköz a manipulálásra, kozmetikázásra, de mindkét felmérésé azt mutatja, hogy fellendülőben van Magyarországon a hitélet. A rendszerváltást követően várható - volt, hogy megpezsdül az egyházi élet. Az okok között említhető mindenekelőtt az, hogy megszűnt az emberekben a félelem. Szabadon vallhatják meg hitüket; hátrány nem éri őket, ha nyilvánosan gyakorolják vallásukat. Sokan tértek így vissza az Hogyan támad fel bennünk az igazi hit? Az Ige útján. Az Ige mögött a Szentlélek áll. Hogyan jön létre tehát a hit? Fogantatik Szentiélektől. Még akkor is, ha embereket használ fel Isten eszközül. A Szentlélek az, Aki megkeserít és megvigasztal, Aki előttünk felmagasztalja a Megváltó Űr Jézus Krisztust. így születik a hit. A hit tehát születik Szentiélektől, és befogadtataik emberektől. Isten mindenkinek felkínálja, de senkire sem erőszakolja rá. Isten minket úgy teremtett, hogy elzárkózhatunk Előle. Ezért a hit mindig Isten ajándéka, a hitetlenség pedig mindig az ember bűne. Az én bűnöm, ha nincs hitem, vagy hogy még mindig olyan kicsi a hitem. Isten a reformációban adta neked az igaz hitet. Nyisd meg szívedet Előtte. Fogadd be a hit ajándékát, hogy te is elmondhassad: “Szívvel hiszek az igazságra”. egyházba olyanok, akik egzisztenciájukat féltve távolodtak el korábban. Egy másik ok, ami az egyház felé fordítja az embereket, az a hihetetlen hiányérzet, ami ma sokakban megtalálható . Légüres térben élő, nihilista, belülről kiüresedett nemzedék nőtt fel a negyvenéves kommunista országiás idején. Elvették tőlük a hitet és nem adtak helyette semmit. Most kétségbeesetten keresnek valami kapaszkodót, amit az egyházakban vélnek megtalálni. Nem kétséges, hogy sokan vannak olyanok is, akiket egyszerűen a kíváncsiság visz el a templomba, a gyülekezeti közösségbe. Szüleiktől nem hallottak soha semmit, a hittanórákra nem jártak, teljes a tájékozatlanságuk. Kiváncsiak, érdeklődnek. Ők azok, akik talán a legfelületesebben, a leglazább szálakkal kötik magukat az egyházhoz, és ők azok, akik között a legnagyobb számban található a “szalmalánghitű keresztyén”. Egy ismerősöm úgy vélekedett, hogy ma Magyarországon vallásosnak lenni sikk, divatos dolog. Ezzel a véleménnyel azonban nem tudok egyetérteni. Sokkal inkább olyan folyamat átélői vagyunk, amikor a természetes értékrend kezd helyreállni. Kétezer év keresztyén tanításának az értékeit megtépázni lehet, de eltüntetni és mással felváltani nem. A vallás lassan többé nem a “nép ópiuma” nálunk sem, hanem az, aminek lennie kell: Az ember életének alapja, erkölcsi értékrendjének mércéje, s keresztyén reménységének zálogé- Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész, (“Hitből Élünk") — Christophoros DIVAT-E A VALLÁSOSSÁG MAGYARORSZÁGON?
