Erős Vár, 1993 (63. évfolyam, 1-6. szám)

1993-08-01 / 4. szám

ERGS® VÁR 5. oldal A “SZÉTSZÓRT NYÁJ” PÜSPÖKE Ordass Lajosról úgy emlékezik majd az elkövetkező nemzedékek egyháztörténete, mint aki a Magyarországi Evangélikus Egyházban vállalta a következményeit an­nak, hogy nem volt hajlandó önként meg­hódolni az ideológiai túlerő és hatalom előtt és annak munkatársává lenni. Igaz, eddig még nem mutatta egyháza annak jelét, hogy fel akarja dolgozni Ordass Lajos életművét és annak tanulságait. De a jövő egyháztörténészei számára elkerülhe­tetlenné lesz, hogy Ordass Lajos jelentő­ségével érdemben foglalkozzanak. Aki azonban közelebbről ismeri Ordass Lajos életművét, az felfedezi, hogy abban nem az “egyházpolitikai harcos” foglal állást, hanem az államhatalommal való birkózás kellős közepén is a meleglelkű főpásztor viaskodik nyájáért. Legszebb példája ennek az a gyűjtemény Ordass Lajos prédikációiból, amely az elmúlt év végén jelent meg Budapesten, “Jó hír szenvedőknek” címmel. Abból az időből való ez a több mint 40 prédikáció, amely az ország és az egyház számára talán a legkritikusabb volt a mi évszázadunkban: az 1956. októberi szabadságharc leverése utáni másfél esztendőből. Aki Ordass La­jos életművét vizsgálja, úgy ismeri meg őt, mint a szórványok püspökét. Mint fiatal teológus résztvett a soproni Teológus Otthon áldottemlékű vezetője, Deák János professzor által szervezett szupplikációkban. A karácsonyi, húsvéti, s nyári szünetekben bejárták a teológusok egy-egy vidék gyülekezeteit. Szolgáltak Istentiszteleteken és más gyülekezeti ösz­­szejöveteleken, és ugyanakkor adomá­nyokat gyűjtöttek a Teológus Otthon fenn­tartásához. Szűkös időkben élelmet is hoz­tak falusi gyülekezetekből az Otthon kony­hájára. Egy nyírségi szupplikáció után lett Or­dass figyelmes a magyarországi evangéli­­kusság szórvány voltára. Szülőfalujából, a délvidéki Torzsáról nem ismerte ezt a helyzetet. Ott helyben volt a lelkész, tanító, evangélikus iskola, buzgó gyülekezet. De a nyíregyházi tanyavilágban egészen más egyházi valósággal találkozott. Ott sok evangélikus számára alig akadt havonként egy-egy istentiszteleti alkalom, és sok he­lyen csak egy-két család gyülekezett Isten­­tiszteletre, mikor a lelkészek nagyritkán eljutottak a szétszórtan élő hívekhez. Annyira szívügyévé lett a szórvány­evangélikusok ügye, hogy teológiai tanul­mányainak utolsó évében szokatlan lépést tett. Kérvényt írt a Tiszai Egyházkerület püspökének, pedig nem is ahhoz a kerü­lethez tartozott. Kérte kiküldetését szór­ványmunkába. A válasz elutasító volt. Hogy miért, arra az egyháztörténészeknek kell majd megkeresniük a választ. De ezzel nem szűnt meg a szétszórt nyáj iránti féltő szeretete. Mikor 1930-ban ceg­lédi lelkésszé lett, a hozzátartozó szórvány­­lelkeknek éppoly lelkiismeretes gondozója volt, mint a város evangélikus szellemi­­kultúrális elitjének. Mikor átvette a szolgá­latot, a Ceglédtől 14 kilométerre levő Abonyban csak nyolc bejegyzett evangé­likus volt. Néhány év múlva már száz név szerepelt az abonyi listán. Végül presbité­riumot is választottak, ideiglenes istentisz­teleti helyiséget rendeztek be egy iskolá­ban, s minden hónapban volt Abonyban evangélikus Istentisztelet. Egy másik szórványhelyen, hét kilo­méterre Ceglédtől 14 evangélikus élt. Oda gyalog kellett kijárnia, mert az út járhatat­lan volt közlekedési eszközök számára. Mikor felesége néha megkérdezte, hányán voltak az Istentiszteleten, vagy Bibliaórán, rendszerint azt felelhette: Mindegyikükért egy kilométert gyalogoltam. Azaz, mind a tizennégyen ott voltak. Azon kevés alkalommal, mikor rövid püspöki szolgálata során külföldre került, nem feledkezett meg a külföldi magyar “szórványról” sem. Az Egyesült Államok­ban még mindig vannak olyanok, akik há­lával emlékeznek azokra az Istentisztele­tekre és más ünnepi összejövetelekre, ame­lyeken résztvett az ottani magyar gyüleke­zetekben. Még beteglátogatásra is kerített magának időt és alkalmat az amerikai “szórványban”. S mikor igent mondott az Evangélikus Világszövetség kérésére, hogy vállalja el az 1957. évi, minneapolisi világ­gyűlésen való résztvételt és prédikációs szolgálatot, egy kérése volt: Iktassanak be a világgyűlés programjába magyar Isten­tiszteletet is. Erről a minneapolisi Central Church-ben lefolyt alkalomról, mint “iga­zán páratlan” élményről így írt emlékira­taiban: “Azzal a gondolattal mentem el erre a szolgálati helyemre, hogy 20—25 magyar lesz talán együtt a templomban. Nagy csudálkozásomra a templomot, amelyben állítólag 2000 ülőhely van, szinte telinek találtam. Az úrvacsorái asztalhoz pedig 134 személy járult. Magyar, aki tehát érthette a szolgálat nyelvét, valóban nem is volt több 20—25-nél. A többi résztvevő pedig a világ mindenféle nemzetiségéből volt. Indonéziából például Mr. Pangab­­bean delegátus, aki ezen a napon ünne­pelte születésnapját, feleségével együtt já­rult Úrvacsorához. Résztvett özv. Michel­­felderné is több családtagjával. Berlinből Grüber prépost és felesége. Dr. Ruth Wick is, aki egész idő alatt a mi magyar delegá­ciónk igen ügyes, gondos vezetője volt. És számtalan más ismerős, de még több isme­retlen ember." Itt a “szórvány” egy magyar Istentiszte­let rövid időtartamára úgyszólván a világ­­evangélikusság központjává is vált. Mikor Ordass Lajos 1978. augusztus 14-én váratlanul és csendesen elköltözött ebből a világból, temetésének se időpont­ját, se helyét nem adta hírül semmiféle hírszolgálat Magyarországon. Az evangé­likus egyház püspök-elnöke pedig megtil­totta lelkészeinek,hogy lutherkabátban je­lenjenek meg a temetésen; egyeseket sze­mély szerint is eltanácsolt a megjelenéstől. Mondják viszont, hogy Ordass egyik ceglé­di szórványhive több órát motorozott egyik helyről a másikra, míg végül meg­tudta, mikor és hol temetik volt lelkészét. —Terray László, ny. ev. lelkész Rade, Norvégia MEGHÍVÓ Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia 1993. október 17-én, vasárnap du. 2 órai kezdettel tartja 25. rendes biennális közgyűlését a Nyugat-Clevelandi Magyar Evangélikus Egyházban Denison/ W. 98, Cleveland, Ohio címen. A közgyűlést de. 10:45 órakor Istentisztelet, majd Ordass-emléktábla avatása és közebéd előzi meg. Erre az ünnepi és közösségi alkalomra mindenkit szeretettel hívunk és várunk. Erős vár a mi Istenünk! D. Brachna Gábor, főesperes, s.k. Juhász Imre, lelkész, s.k. elnök jegyző Ebédre a jelentkezéseket a 961-6895 telefonszámra október 14-éig kérjük.

Next

/
Thumbnails
Contents