Erős Vár, 1993 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1993-08-01 / 4. szám
ERGS® VÁR 5. oldal A “SZÉTSZÓRT NYÁJ” PÜSPÖKE Ordass Lajosról úgy emlékezik majd az elkövetkező nemzedékek egyháztörténete, mint aki a Magyarországi Evangélikus Egyházban vállalta a következményeit annak, hogy nem volt hajlandó önként meghódolni az ideológiai túlerő és hatalom előtt és annak munkatársává lenni. Igaz, eddig még nem mutatta egyháza annak jelét, hogy fel akarja dolgozni Ordass Lajos életművét és annak tanulságait. De a jövő egyháztörténészei számára elkerülhetetlenné lesz, hogy Ordass Lajos jelentőségével érdemben foglalkozzanak. Aki azonban közelebbről ismeri Ordass Lajos életművét, az felfedezi, hogy abban nem az “egyházpolitikai harcos” foglal állást, hanem az államhatalommal való birkózás kellős közepén is a meleglelkű főpásztor viaskodik nyájáért. Legszebb példája ennek az a gyűjtemény Ordass Lajos prédikációiból, amely az elmúlt év végén jelent meg Budapesten, “Jó hír szenvedőknek” címmel. Abból az időből való ez a több mint 40 prédikáció, amely az ország és az egyház számára talán a legkritikusabb volt a mi évszázadunkban: az 1956. októberi szabadságharc leverése utáni másfél esztendőből. Aki Ordass Lajos életművét vizsgálja, úgy ismeri meg őt, mint a szórványok püspökét. Mint fiatal teológus résztvett a soproni Teológus Otthon áldottemlékű vezetője, Deák János professzor által szervezett szupplikációkban. A karácsonyi, húsvéti, s nyári szünetekben bejárták a teológusok egy-egy vidék gyülekezeteit. Szolgáltak Istentiszteleteken és más gyülekezeti öszszejöveteleken, és ugyanakkor adományokat gyűjtöttek a Teológus Otthon fenntartásához. Szűkös időkben élelmet is hoztak falusi gyülekezetekből az Otthon konyhájára. Egy nyírségi szupplikáció után lett Ordass figyelmes a magyarországi evangélikusság szórvány voltára. Szülőfalujából, a délvidéki Torzsáról nem ismerte ezt a helyzetet. Ott helyben volt a lelkész, tanító, evangélikus iskola, buzgó gyülekezet. De a nyíregyházi tanyavilágban egészen más egyházi valósággal találkozott. Ott sok evangélikus számára alig akadt havonként egy-egy istentiszteleti alkalom, és sok helyen csak egy-két család gyülekezett Istentiszteletre, mikor a lelkészek nagyritkán eljutottak a szétszórtan élő hívekhez. Annyira szívügyévé lett a szórványevangélikusok ügye, hogy teológiai tanulmányainak utolsó évében szokatlan lépést tett. Kérvényt írt a Tiszai Egyházkerület püspökének, pedig nem is ahhoz a kerülethez tartozott. Kérte kiküldetését szórványmunkába. A válasz elutasító volt. Hogy miért, arra az egyháztörténészeknek kell majd megkeresniük a választ. De ezzel nem szűnt meg a szétszórt nyáj iránti féltő szeretete. Mikor 1930-ban ceglédi lelkésszé lett, a hozzátartozó szórványlelkeknek éppoly lelkiismeretes gondozója volt, mint a város evangélikus szellemikultúrális elitjének. Mikor átvette a szolgálatot, a Ceglédtől 14 kilométerre levő Abonyban csak nyolc bejegyzett evangélikus volt. Néhány év múlva már száz név szerepelt az abonyi listán. Végül presbitériumot is választottak, ideiglenes istentiszteleti helyiséget rendeztek be egy iskolában, s minden hónapban volt Abonyban evangélikus Istentisztelet. Egy másik szórványhelyen, hét kilométerre Ceglédtől 14 evangélikus élt. Oda gyalog kellett kijárnia, mert az út járhatatlan volt közlekedési eszközök számára. Mikor felesége néha megkérdezte, hányán voltak az Istentiszteleten, vagy Bibliaórán, rendszerint azt felelhette: Mindegyikükért egy kilométert gyalogoltam. Azaz, mind a tizennégyen ott voltak. Azon kevés alkalommal, mikor rövid püspöki szolgálata során külföldre került, nem feledkezett meg a külföldi magyar “szórványról” sem. Az Egyesült Államokban még mindig vannak olyanok, akik hálával emlékeznek azokra az Istentiszteletekre és más ünnepi összejövetelekre, amelyeken résztvett az ottani magyar gyülekezetekben. Még beteglátogatásra is kerített magának időt és alkalmat az amerikai “szórványban”. S mikor igent mondott az Evangélikus Világszövetség kérésére, hogy vállalja el az 1957. évi, minneapolisi világgyűlésen való résztvételt és prédikációs szolgálatot, egy kérése volt: Iktassanak be a világgyűlés programjába magyar Istentiszteletet is. Erről a minneapolisi Central Church-ben lefolyt alkalomról, mint “igazán páratlan” élményről így írt emlékirataiban: “Azzal a gondolattal mentem el erre a szolgálati helyemre, hogy 20—25 magyar lesz talán együtt a templomban. Nagy csudálkozásomra a templomot, amelyben állítólag 2000 ülőhely van, szinte telinek találtam. Az úrvacsorái asztalhoz pedig 134 személy járult. Magyar, aki tehát érthette a szolgálat nyelvét, valóban nem is volt több 20—25-nél. A többi résztvevő pedig a világ mindenféle nemzetiségéből volt. Indonéziából például Mr. Pangabbean delegátus, aki ezen a napon ünnepelte születésnapját, feleségével együtt járult Úrvacsorához. Résztvett özv. Michelfelderné is több családtagjával. Berlinből Grüber prépost és felesége. Dr. Ruth Wick is, aki egész idő alatt a mi magyar delegációnk igen ügyes, gondos vezetője volt. És számtalan más ismerős, de még több ismeretlen ember." Itt a “szórvány” egy magyar Istentisztelet rövid időtartamára úgyszólván a világevangélikusság központjává is vált. Mikor Ordass Lajos 1978. augusztus 14-én váratlanul és csendesen elköltözött ebből a világból, temetésének se időpontját, se helyét nem adta hírül semmiféle hírszolgálat Magyarországon. Az evangélikus egyház püspök-elnöke pedig megtiltotta lelkészeinek,hogy lutherkabátban jelenjenek meg a temetésen; egyeseket személy szerint is eltanácsolt a megjelenéstől. Mondják viszont, hogy Ordass egyik ceglédi szórványhive több órát motorozott egyik helyről a másikra, míg végül megtudta, mikor és hol temetik volt lelkészét. —Terray László, ny. ev. lelkész Rade, Norvégia MEGHÍVÓ Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia 1993. október 17-én, vasárnap du. 2 órai kezdettel tartja 25. rendes biennális közgyűlését a Nyugat-Clevelandi Magyar Evangélikus Egyházban Denison/ W. 98, Cleveland, Ohio címen. A közgyűlést de. 10:45 órakor Istentisztelet, majd Ordass-emléktábla avatása és közebéd előzi meg. Erre az ünnepi és közösségi alkalomra mindenkit szeretettel hívunk és várunk. Erős vár a mi Istenünk! D. Brachna Gábor, főesperes, s.k. Juhász Imre, lelkész, s.k. elnök jegyző Ebédre a jelentkezéseket a 961-6895 telefonszámra október 14-éig kérjük.
