Erős Vár, 1993 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1993-08-01 / 4. szám
EROS ©VÁR 3. oldal HELYTÁLLÁS -A Kelenföldi Evangélikus Gyülekezet templomának bejáratánál Ft. D. Ordass Lajos püspök emlékezetére emléktáblát helyezett el ünnepélyesen, 1993. május 9-én. A püspököt ábrázoló dombormű Kúr Csaba szobrászművész alkotása, s az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia adománya. A méltató beszédet Nt. D. Scholz László ny. zuglói lelkész mondotta: Emlékezésre és tiszteletadásra egybegyűlt hívek! Szeretett Testvérek! Nem ez az első emléktábla Ordass Lajos püspök emlékezetére, melyet ma a kelenföldi evangélikus templom bejáratánál ünnepélyesen elhelyezünk. Az északeurópai evangélikusság, különösképpen a norvég evangélikus egyház, mely évtizedekkel ezelőtt hitvalló küzdelmet vívott, de éppen így az Egyesült Államok evangélikussága Ordass Lajos püspökünket már életében megbecsüléssel övezte. Mi magyarok másfél évtizeddel halála után helyezzük el emléktábláinkat. Ezeknek sorából, magától értetődően, a Kelenföldi Gyülekezet sem maradhat ki. Ordass Lajos 1941—45 között itt hirdette az Igét, pásztorolta a reábízott nyájat, és innen hivatott el a püspöki székbe. A díszes püspöki szék azonban néhány év múltán izzani kezdett alatta. Nemet mert mondani ugyanis arra a külső erőszakra, mely az egyházat szabadságától igyekezett megfosztani. 1948-ban koncepciós per áldozataként börtönbe kerül. De tisztéről nem mond le s vele egyháza szabadságáról. 1956-ban rehabilitálják, de láthatóan nem bocsátják meg múltját. Húszhónapi áldott szolgálat után, melyről hiteles tanúságot tesz tavaly megjelent igehirdetéskötete (“Jó hír szenvedőknek”), ismét félreállítják jogtalanul. Még két évtizedig él csendes munkában és imádságban, s némán hordozza a Krisztusért viselt keresztet. Kérdezhetjük, mindez elégséges-e ahhoz, hogy emléktáblát állítsunk tiszteletére? Helytállása — ennél találóbb szót nem találok életútjának jellemzésére — akkor szinte páratlan volt a maga nemében. Tudvalevő persze, hogy mások is sokan helytálltak a maguk helyén, szenvedtek hitükért testi, lelki megpróbáltatások során. Mégis Ordass Lajos helye kitüntetett hely volt. Ő akkor az élen állt. Vállára az egyházért való felelősség kimondhatatlan súlya nehezedett. Nem kívánok túlzásba esni. Ezért hasonlathoz folyamodván nem mutatok hegycsúcsra. Egy kicsiny ország kicsiny egyháza vagyunk, melynek Ordass Lajos őréül állíttatott. Annyit azonban a valóságnak MEGBECSÜLÉS A budapest-kelenfóldi evangélikus templom bejáratánál elhelyezett Ordass-emléktábla. megfelelően állíthatunk, hogy dombtetőn állt őrt, mégpedig testi fegyverek nélkül, nyilvánvalóan kitéve az ellenség nyílzáporának. De ő nem vonult fedezékbe. Helytállt a viharban. Helyettünk is. Lehetséges, hogy a táblán feljegyzett Ordass-névben láthatatlanul sok más név is ottrejtőzik, de semmiképpen sem méltatlan, hogy most itt az ő neve olvasható le róla. Megvallom, szeretnék bibliai alapot keresni az emléktábla leleplezése alkalmából. Számunkra, a reformáció hívei számára napnál világosabb, hogy minden dicsőség egyedül Istené a Jézus Krisztus által. Pál apostol írja Korinthusba: “Senki se dicsekedjék emberekkel” (lKor. 3:21). Ámde ugyanő inti a filippibelieket kedves fiára Timótheusra és a kevésbbé ismert Epafrodituszra mutatva: “Az ilyeneket megbecsüljétek” (Fii. 2:29). Az előbbiről azt tanúsítja, hogy fogságában nincs vele hasonló lelkületű, aki igazán szívén viseli a gyülekezet ügyét, ki nem a maga hasznát keresi, hanem a Krisztusét. Az utóbbiról pedig, ki küldetésében járva súlyosan megbetegedett, azt állítja, hogy Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, kockára téve még az életét is. Rájuk mutatva mondja: Az ilyeneket megbecsüljétek! Tud az apostol olyanokról is, s levelei egyikében-másikában név szerint is megnevezi őket, akik cserben hagyták őt, a világhoz ragaszkodtak, a veszdelmek idején gyáván meghátráltak. Nem mindegy tehát, hogy valaki hogyan viselkedik a Krisztus gyülekezetében. Kiváltképpennem mindegy, ha valaki az élen áll. Aki valóban helytáll, illik megbecsülni. Ne mondjuk, hogy az ilyen helytállás pusztán természeti adottság. Isten Szentlelke ad erőt a vívódó léleknek önmaga legyőzésére. Pál apostol Timóteusnak írt második, testámentszerű levelében írja: “Nem félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét” (2Tim. 1:7). A Lélek győzi le a félelmet, gyáva csüggedést, s ad erőt, hogy mások iránt való szeretetből az életet is merje kockára tenni a tanítvány; a Lélek segít józanságra, higgadtságra, mely fölismeri a valóságos helyzetet, megvilágosít afelől, hogy éppen neki most mit kell tennie önuralmat tanúsítva, önön magát megtagadva, engedelmes helytállással. Vájjon nem ilyen ember volt Ordass Lajos? Budahegyvidéken 1956. október 14- én, első rehabilitációja utáni első prédikációjában így vall: “Olyan ember voltam — testvérem —, mint te, csüggedő szívvel, sok kétségbeeséssel, megosztott lélekkel.” Mégis helytállt mindvégig. Amikor pedig 1957. október 27-én templomszentelési emlékünnep alkalmából betér ide a kelenföldi templomba, hogy “jó hírt hirdessen a szenvedőknek”, ekkép szól: “Hosszú idő után tértem be ma ebbe a nekem nagyon kedves templomba, ahol egyszer lelkipásztori szolgálatom végzésére adott parancsot Isten... Föl kell tételeznem, hogy a szenvedésből néktek is bőségesen részetek jutott. Hiszen — velem együtt — mindannyian a ma magyarságához tartoztok.” És hirdeti a jó hírt: Jézus Krisztus kegyelmét. Valamikor azért építették meg e templomot, most azért újították meg, hogy “benne jó hírt kapott szenvedők Jézus Krisztust imádhassák”. Ordass Lajos emléktáblája a templom bejáratánál függ. Tekintete befelé, a templomba való bemenetelre mutat. A relief nem ikon valahol benn a szentélyben. Idekünn függ szerényen, s az érkezőket a templomba szólítja, az oltárhoz, ahol leborulva imádhatják Jézus Krisztust az egyház urát, és Istent a mi mennyei Atyánkat. Testvérek! Eltölt az öröm, midőn az Ordass Lajos Baráti Kör megbízásából, egyúttal mint a Kelenföldi Gyülekezet tagja, s úgy is mint Ordass Lajos régi hive, küzdelmes helytállásának sok kritikus óráján közvetlen tanúja — e percben ünnepélyesen kérhetem: Hulljon le a lepel, legyen mindenkor becsülete a helytállásnak, s szálljon Isten felé dicséret, hálaadás!-D. Scholz László IMÁDKOZZUNK! Mennyei Atyánk! Te kegyelmesen elhívtál minket a Jézus Krisztussal való közösségre, és azt akarod, hogy ilyen módon Neked tetsző legyen életünk. Légy hozzánk irgalmas, hogy erős legyen kapcsolatunk Krisztussal, és hitünk jó gyümölcstermése nyilvánvaló legyen minden ember előtt. Ámen.
