Erős Vár, 1993 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1993-06-01 / 3. szám
f 6. oldal ERGS®VÄB ERDÉLYI DIÁK A legtöbb európai ember álmai közé tartozik Amerika. A filmvásznon és a TV képernyőjén keresztül megismertetett álomvilág — a fények, az estélyek, a kaszinók — pompája vonzotta és vonzza az embereket a modern világ “ígéret földjére”. A szabadság országa, a lehetőségek hazája, a menekülés földje: Amerika négy-öt nemzedéken keresztül mágnesként vonzotta a magyar embereket. A NAGYVÁRADI EVANGÉLIKUS TEMPLOM Kilencven éve, 1903. július 5-én szentelte fel Ft. Zelenka Pál püspök a nagyváradi evangélikusok templomát. A templomot korai gót stílusban Rimanóczy Kálmán városi építész terve szerint építették. Bár a lutheri tanok már 1552-re elérték Nagyváradot, az evangélikusok igazán csak aTürelmi Rendelet után 1784-től szervezkedhettek gyülekezetté. A városban és környékén lakó tagok száma most kereken ezer. Jelenlegi lelkészük Nt. Máthé Csaba. { IMÁDKOZZUNK! I \ Úr Jézus Krisztus, szabadíts meg bűne- j j ink bői kegyelmeddel! Úr Isten, Atyánk, j • nevelj minket szeretetre a Te szereteteddel! i | Szentlélek Úr Isten, egyesíts minket gyerme- • J keiddel a Te közösségedben. Szenthárom- : j ság egy igaz Isten, légy minékünk Segítőnk, \ i Urunk és Megváltónk most és örökké, i ; Ámen. ; CHICAGÓBAN A bevándorolt magyarok a nyelvismeret hiánya és hazaszeretetük miatt itt-ott kis “Magyarországokat” építettek, hoztak létre Amerika területén. A templom itt is, mint Erdélyben, az összekötő kapocs volt és máig az is maradt a magyarság életében. A templomok alá épített gyülekezeti termeknek az a célja, hogy összekösse a családokat, hogy megtartsa az anyanyelvet. A templom, a vallás, a hit összeköti a magyar embert a világ minden táján. Amikor ösztöndíjas teológusként kikerültem Chicagóba, akkor jöttem rá arra, hogy a templom családjának én is tagja vagyok a világ bármelyik táján. Ez az ismeretlen segítő szeretet lepett meg, amikor Pósfay György és Bernhardt Béla lelkész urak mindent elkövettek, hogy elkezdhessem chicagói tanulmányi évemet. Fáradhatatlan munkájukba bekapcsolódott Pátkai Róbert esperes úr és Terray László lelkész úr, akik a londoni nyelviskolához szükséges költségeket teremtették elő. Harmati Béla püspök úr pedig nagy gonddal karolt fel, hogy a bürokrácia semmi akadályt se gördítsen elutazásom útjába. Ennek a hihetetlen fáradozásnak lett a gyümölcse az én ösztöndíjas évem a chicagói evangélikus teológián (Lutheran School of Theology in Chicago). Amikor 11 hónap után visszagondolok az itt eltöltött időre, akkor bátran állíthatom, hogy soha nem voltam egeydül. Anyanyelvem távol családomtól új családi környezetet teremtett. A hétközben zajló tanulási időre a hétvégi magyar beszéd üdítően hatott, s ennek köszönhetően néhány hónap múltán könnyedén váltottam a nyelveket. Jóleső volt, hogy Bernhardt Béla esperes úrék Clevelandban, s Tomaj Guszti bácsiék Chicagóban családtagként fogadtak el és féltő szeretettel vettek körül. Guszti bácsi, aki az itteni magyar szórványevangélikusság ügyét viseli szívén arra bíztatott, hogy tartsunk Istentiszteletet. Istennek legyen hála, hogy ittlétem alatt kétszer összegyűlhettünk, alkalmakként hetven-hetven résztvevővel. Nem volt mindenki evangélikus. De katolikusoknak, reformátusoknak, baptistáknak, s evangélikusoknak az volt a fontos, hogy együtt, saját anyanyelvűnkön tisztelhettük, dicsőíthettük az Urat. Ennek az ösztöndíjnak köszönhettem, hogy egy nemzetközi nyelvet megtanultam, hogy megnyílt előttem az angolnyelvű teológiai szakirodalom, s hogy az Úristen segítségével az évet jó eredménnyel végezhettem el. Itt még világosabbá lett számomra, hogy egy lelkésznek jólképzettnek kell lennie, hogy teljes szellemi tudásával és fizikai erejével szolgálhassa az Úr ügyét. Örömmel megyek vissza Erdélybe, mert minden embernek van küldetése, s az enyém az, hogy Istent és magyarságomat a Kárpátmedencében a Magyar Evangélikus Egyházban szolgáljam. Úgy érzem, anyagi tényezőknek nem szabad engedni, hogy az ilyen kötelesség- ill. hivatástudatot lerombolják. Aki kijön tanulni, menjen vissza hazájába és szolgálja tudásával, hivatásában a magyar népet, “Mert mit használ az embernek az, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Máté 16:26). —Jakab Béla, végzős ev. teológus Chicago— Kolozsvár [Szeretettel és áldáskívánással búcsúzunk el Jakab Bélától, amint e hónap elején visszatér Erdélybe, szeretteihez Nagyváradra, majd a teológiára, Kolozsvárra. Egy évvel ezelőtt angolul nem tudott. Tavaly nyári londoni nyelvtanfolyam után az 1992/93-i tanév folyamán nyelvismerete rendkívülien fejlődött, prédikált is többször. Tanulmányi jegyei között is sűrűn szerepelt a "jeles ", s legfeljebb még a “jó Azúr vezérelje életútján, mihamarabbi lelkészi szolgálatán. — BB] NT. DR. HEFTY LÁSZLÓ ág. h. ev. lelkész, misszionárius 1930. április 4 — 1933. május 26 “Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetül eltétetett nekem az igazság koronája." Élettársának, Kató nt. asszonynak, gyermekeinek családjukkal, testvéreinek és más rokonainak, s minden gyászolójának a feltámadás hitében kívánunk erőt és vigasztalást. Nyugodjék békében! A gyászhír lapzárta után érkezett. Nt. dr. Hefty László életpályáját és szolgálati útját az augusztusi számban közöljük.
