Erős Vár, 1992 (62. évfolyam, 1-6. szám)
1992-12-01 / 6. szám
1 ERGS® VÁR 5. oldal NEKED! Apró könyvjelzőt tartok a kezemben. Fehér selyemszalagra erősített, szépen fóliázott fekete-fehér fényképet. A fénykép készítője szakmája mestere lehet. A kép két tenyerével felfelé fordított, egymáshoz szorított emberi kezet ábrázol, amint egy vízcseppet tart, amelyben halványan, de mégis kivehetően emberi arc tükröződik. A küldője a kép hátára csak ennyit írt: Neked. Es én ebből az egyszerű szóból tudtam, hogy ez a tenyerében felfogott vízcsepp egy ember könnye. Önkéntelenül is összetettem a két kezem, tenyérrel felfelé. Emlékezetemben kerestem azt a könnycseppet, amelynek a felfogását nekem tulajdonították. És új karácsonyfát állítottam fel. Másfajtát, mint az előző években. Lassan, óvatosan, hogy le ne essen, meg ne pattanjon, felaggatom karácsonyfámra azokat a könnycseppeket, amelyeket az elmúlt év folyamán én foghattam fel. Legelőször az öregek könnyeit. Abból van a legtöbbem. Benne ragyognak azok az órák, amelyeket velük töltök, amikor megkísérelem a világ minden vidámságát eléjük varázsolni. Benne fénylenek a reményre villanó, kicsit hitetlenkedő, kicsit bizakodó, tekintetek, hálával minden meleg szóért. Melléjük kerülnek a gyermekek könynyei. Bennük ragyog arcocskájuk. Még rajta van a lehulló könnycsepp útja, de a szemük már mosolyog, mert mi okos felnőttek mindig olyat mondunk, ami meghökkentően újszerű, amiről nem tudni: nevetni kell-e vagy csodálkozni, de sírni, biztosan nem. Itt csillognak a fán a betegek könnyei, az ismeretlen, nagy útra indulóké. Benne ragyog a reménység fénye, a felépülés biztos tudata, amelyben megerősítettük őket, a változhatatlanba való megnyugvás, amelynek elfogadásában megpróbáltuk őket segíteni. Hogy ragyognak az apró ágakon az öröm könnycseppjei! Hány színben játszanak. Milyen sok fényű lehet az öröm! És hányféle van belőle! Boldog, aki valamennyit ismeri. Tele van vele a karácsonyfám. Úgy világítanak a zöld ágak között! Száz és száz kicsi, piros körte, amelyeket az emberi szív, ez a nagy, központi áramforrás táplál. Drágakőként ragyognak az édesanyák könnyei. Ha minden fényt eloltok a szobámban, az ő világuknál mégis tisztán látok. Talán mert legtöbbször sötétben, észrevétlen hullottak, azért világítanak ennyire. ‘ Nagy, egész embert felforgató katasztrófákat tükröznek ezek a súlyos, ólomkristályra emlékeztető könnyek, amelyek lehúzzák az ágakat: az édesapák könnyei. Ahányszor rájuk nézek, nehéz idők végső kétségbeesései, nagy emberi veszteségek jutnak az eszembe, amelyeken segíteni emberi erő kevés. Itt vannak ezek is a karácsonyfámon, mert hozzátartoznak az élethez, az életemhez. Itt ragyognak üvegesen a harcterek könnyei, a háborúban elesettek arcára fogyottak, amelyeket csak gondolatban vehettem a tenyerembe, az összeomlott házak, lerombolt falvak embereinek el nem sírhatott, meg nem született könnyei a maguk hófehér tisztaságában. Itt vannak a világ könnyei. Az éhezőké, a hajléktalanoké, az üldözötteké, a kétségbeesetteké, a magányosoké, a meg nem értetteké, a hazátlanoké, a hazavágyóké, ismerteké és ismeretleneké, baráté és ellenségé — valamennyiünk könnye együtt, ezen a csepp karácsonyfán. Sok kicsi könnycsepp egyetlen nagy ragyogásban. Felnézek a fa tetején fénylő kicsi bölcsőre és két tenyeremben fogva karácsonyfámat egyetlen szavas imával mondom: NEKED! — Gyarmati Irén: Tedd rám a kezed c. írásaiból. SZEM ÉL Yl HÍREK • Örömmel köszöntöttük Clevelandban is Nt. mag. Szépfalusi István bécsi ev. lelkészt feleségével együtt északamerikai előadókörútja során. Könyvei, főként “Lássátok, halljátok egymást” c. ausztriai szociográfiája második kiadásának ismertetésén túl “nyugati magyar identitástudat” téma keretében foglalkozott a hazától nyugatra élő magyarok problémáival, lehetőségeivel, és az összmagyarságra ható szerepükkel. Az irodalmi munkásságukért nemzetközileg és otthonról is kitüntetett lelkész-házaspárnak további életére, szolgálatára sok áldást kívánunk. • Özv. Bogád Sámuelné sz. Horváth Karolina 105. életévében bekövetkezett halálával lapunk egyik évtizedeken át hűséges olvasóját is elvesztettük. Az elhunytban Bogád Gizella, dr. Brachna Gáborné (Etel), s özv. Markovits Pálné (Anna) családjukkal együtt édesanyjukat gyászolják. “Jézus él, s én is Vele!” • Születésnapi köszöntést küldünk Nt. Leidenfrost Tódor ny. ev. misszionáriusnak a kaliforniai Berkeleybe 70., és Becker Jakabné, Ilinéninek, Nt. Becker Jakab egykori detroiti ev. lelkész özvegyének az illinoisi Nilesbe 90. születésnapja alkalmából. Isten éltesse az ünnepeiteket és tartsa meg őket nagy kegyelmében! A K.É.M.E.L.M. Stuttgartban Szeptember 22—24-én tartotta meg Stuttgartban a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségének az intézőbizottsága évi ülését. Ezen az alkalmon annak elnöke, Gémes István stuttgarti magy. ev. lelkész és ügyvezető elnöke, Pátkai Róbert, angliai magy. ev. egyházi elnök tett jelentést a munkaközösség egy évéről, majd az angliai, németországi, svájci, és a skandináviai magy. egyházi munkáról számoltak be az ezekben az országokban munkálkodó lelkészek. Ugyancsak elhangzottak beszámolók a közös munkaágak szolgálatáról: a Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia 1992. évi nagyheti találkozójáról, az “Útitárs” c. lapról, és a “Koinonia” nevű, időközönként megjelenő teológiai kiadványról (melynek utolsó száma dr. Vajta Vilmos ny. ev. professzornak tavaly Lundban elhangzott, s a svéd teológiai kutatás jellegéről és eredményeiről szóló előadását tartalmazta). Ugyancsak érdeklődve hallgatták meg a résztvevők a rádióadásokról szóló tájékoztatást. Megbeszélés tárgyát képezte a Magyarországi Evangélikus Egyházzal és a Magyarok Világszövetségével való kapcsolatok kérdése. Az együttlét utolsó napján két előadás is elhangzott. Az egyiket dr. Ratz Edmund németországi egyháztanácsos, az Ev. Világszöv. német bizottságának egyik vezetője tartotta a Németországban működő nem-németnyelvű egyházak szerepéről, a másikat Pátkai Róbert, aki “Az evangélikus egyház a magyarság életében” című témáról beszélt. Végül az egybegyűltek úgy döntöttek, hogy 1993-ban teljes munkaközösségi — kb. 32 tagja van ennek! — gyűlésre kerüljön sor, amelyet a Dunántúlon kívánnak megrendezni. Azon szívesen látnák a magyarországi evangélikus egyház képviselőin túl az erdélyi, délvidéki, és felvidéki magyar ev. gyülekezetek képviselőit is. Különösen örülnének, ha az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia is képviseltetné magát ezen a rendkívüli alkalmon. —P Gy. 4f Minden kedves Olvasónak [áldott karácsonyi ünnepeket j és békés új esztendőt kíván'. —A Szerkesztőd T
