Erős Vár, 1992 (62. évfolyam, 1-6. szám)
1992-08-01 / 4. szám
6. oldal ERÖSSVÁR Harmincöt éve, az Evangélikus Világszövetség 1957. évi, Minneapolisban tartott nagygyűlése alkalmából találkoztak azév augusztus 12-én magyar evangélikus lelkészek a Nyugat-Clevelandi Magyar Evangélikus Gyülekezet templomában. Erre az eseményre való emlékezésül közöljük a fenti fényképet. A képen balról jobbra, akkori szolgálati hellyel — alsó sor: (dr. Gerő László (Cleveland), D. Brachna Gábor AMEK főesperes (Cleveland), (Szabó József püspök (Balassagyarmat), Spiegel-Schmidt Frigyes (Hannover), Juhász Imre (Cleveland) középső sor: Kunos Jenő (Ely MN), (Asbóth Gyula táb. esperes (Detroit), (dr. Kékén András (Budapest), (Buthy Dénes (Buffalo), dr. Fiiszár Ferenc (Bethlehem) felső sor: (Szulczer Gusztáv (Cleveland), (Markovits Pál (Pittsburgh), (dr. Egyed Aladár táb. főesperes (Cleveland), (Károlyfalvy Béla (Toronto), (dr. Rönkös Károly (Cleveland), dr. Hafenscher Károly (Budapest). “Hadd legyek e szószékről ‘kiáltó szó' hittestvéreink felé Európában és a nagyvilágban, akiktől — Istennek hála — idegen a kisebbségi sors. Hadd legyenek szavaim kiáltás a végvárakról minden luteránus egyház felé: Itt a Kárpátok ölelésében a lét és nemlét határain vergődő gyülekezeteink a nagy luteránus egyház végvárai.” —Mózes Árpád püspök az Erdélyi Magyar Evangélikus Egyház főpásztoraként való beiktatása alkalmából. Kolozsvári ösztöndíjas Csikágóban Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia svájci tagja, dr. Pósfay György lelkész kezdeményezésére, az AMEK alelnöke, Bernhardt Béla lelkész közbenjárására és közvetítésében, a kolozsvári Protestáns Teológiai Akadémia és a magyar evangélikus püspökség, Kiss Béla püspökhelyettes hozzájárulásával, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos Jakab Béla központja, dr. Harmati Béla püspök-elnök segítségével, továbbá az Angliai Magyar Evangélikus Egyház, a Külföldi Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége, Pátkai Róbert, az Angliai Ev. Egyháztanács elnökén, s a Norvég Segélyszolgálat, Terray László lelkészen keresztül londoni nyelvtanuláshoz biztosított anyagi támogatásával, s nem kevésbbé a csikágói ev. teológiai intézet illetékesei, mint Eldredge Christopher lelkész, Dominiak Dorothy adminisztrátor, s Koch-Gregersen Margaret, a nemzetközi diákház igazgatója türelmes és körültekintő ügykezelése nyomán — Jakab Béla kolozsvári V. éves ev. teológus londoni négyhetes, átfogó nyelvtanfolyam elvégzése után augusztus 24-én érkezik Csikágóba, hogy ott a Lutheran School of Theology intézetben tanulmányi évet töltsön, mint külföldi ösztöndíjas diák. Az egy évre szóló ösztöndíjat a szeminárium kezelésében lévő Fuchs Frigyes és Irén Emlékalapítványból fedezik. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia, benne a csikágói magyar evangélikus közösség külön is szeretettel köszönti a 24 éves, egyébként nagyváradi lakos Jakab Bélát és tanulmányaira Istentől sok áldást kíván. Reméljük, hogy vele még egy-két más városban is személyesen megismerkedhetnek magyar hittestvérei. Szomorú, hogy 1992-ben a magyarságnak Magyarországon a létéért kell küzdenie. Ebben a hirtelen ránk szakadt liberális demokráciában a belső megszállók szellemi terrorja fojtogatja a magyar kultúrát, rombolja a hitet, a hagyományokat, az igényességet. A szellemi maffia befészkelte magát mindenhova. Jól álcázott, védett lövészárkaikból mérget köpködnek a nemzetre. Dühödten fröcsögve tapossák bele a magyarságot a nihilizmus posványába. Eddig a megszállók lánctalpai mögé bújva, most “nyugati típusú szakemberként”, mindent amerikanizálva rombolnak. Senkit és semmit nem kímélve törtetnek előre, átgázolnak mindenen, ami az EGYETLEN ŰT útjukba kerül. Kiölik.az emberekből az érzelmeket, az erkölcsöket, a gátlást. Kezükben a sajtó, a rádió, a televízió. Ömlik ránk az erőszak, a perverzitás, az értéktelen silányságok özöne. Rombolják a nyelvet, a szemetet próbálják követendőnek beállítani. Hálózatuk a közélet minden területére kiterjed, külföldi kapcsolataik vannak, jól szervezettek. Hazudnak, rágalmaznak, lejáratnak, uszítanak, nemzetet gyaláznak, hazát árulnak. Ez a nép sok megszállást élt túl. Megmaradt, mert megvolt hozzá a lelkiereje, amit a nemzettudatból merített. Ha ezt a nemzettudatot sikerül kiölni a magyarságból, bekövetkezik a nemzethalál. A vég közel van. Akárcsak a dicsőség. Soha nem látott esélyünk van a pusztulásra és a felemelkedésre. Rajtunk múlik, hogy melyiket választjuk. Meg kell világosítani a kozmopolitizmus ópiumától elfásult agyakat, meg kell állítani a züllést. A fennmaradás feltétele a szellemi honfoglalás. Cselekedni kell, mert az idő sürget. Ez a magyarság egyetlen útja. —Olvasó levele a budapesti “Magyar Fórumában. [A fenti tevéi azt mutatja, hogy egyesek, többen, sőt számtalan sokan mennyire aggódnak Magyarország jövőjéért, a becsületes és tiszta megújhodás esélyéért. —Szerki]
