Erős Vár, 1991 (61. évfolyam, 1-6. szám)

1991-02-01 / 1. szám

6. oldal ERŐS ®> VÁR világunk. Senki sem nyílt, senki sem mer lelkének tükrébe nézni, hogy meglássa, milyen, bár tisztán látja, hogy milyen a másik. Nem vesszük észre saját előítéle­teinket, de meglátjuk azokat másokban, így tehát ha újjá akarjuk építeni világun­kat, ha gyermekeink számára egy jobb vi­lágot akarunk hagyni örökségül, akkor nem elegendő azt mondani: építsétek fel azt magatok. Olyan emberekre van szük­ségünk, akik szembenéznek magukkal. Akik világosabban látnak, mert tökéle­tesen sohase fogunk látni. Őszinte lenni saját magukkal szemben azt jelenti, hogy bevalljuk, hogy eddig nem voltunk őszin­ték magunkhoz. A keresztyénség és azzal együtt a világ jövője attól függ, hogy „meg tudunk-e változni elménk megújulá­sa által” vagy sem. Azaz sikerül-e hívő keresztyénné lennünk, nemcsak névleges­sé. Mert akik a saját hibáikat a mások hibáival igazolják, azok nem keresztyé­nek. Akik azért nem szeretnek, mert nem szeretik őket, azok képtelenek szeretni. Csak akkor van közös alapunk, amelyen, mint az apostol mondja: megvizsgálhat­juk, mi az Isten akarata, ha elfogadjuk egymást bizonyos kettősségben. Ez azt jelenti, hogy egyrészt bűnösök vagyunk, akik Isten törvényei ellen vétkezünk, s másrészt, ritkábban ugyan, akik, mint megváltottak, Isten felé törekedünk. És ez az, amit Pál mond. Keresztyénség csak ott található, ahol az emberek nem­csak hajlandók elfordulni e világ rendjé­től, hanem vágyakoznak is arra, s emiatt felajánlják életüket Jézusnak, hogy változ­tassa meg azt. Ott van az igazi keresztyén egyház, ahol az emberek keresik Isten akaratát, s azért gyülekeznek össze, hogy segítsék egymást ebben. A forradal­maknak, felkeléseknek, reformoknak nincsen eredménye mindaddig, amíg az emberi szív meg nem változott. Anélkül csak gazdát cseréltünk, de szolgaságunk nem lett szabadsággá. Pál hangsúlyozza, hogy ki kell alakítanunk magúnkban azt a képességet, hogy megvizsgáljuk, mi az Isten akarata. Mindezt azért, mert tudja, hogy ott van az egyház, ahol Isten dolgo­zik olyan embereken keresztül, akik haj­landók magukat Neki szentelni. Ezzel érik el a mértéket, így találják meg, hogy mi a , jó, kedves és tökéletes”. Nem úgy, mint a kísértésben, ahol Sátán azzal próbálta meg az embert, hogy csábította, hogy tudja meg, mi a jó, mint Isten. Nem úgy, mert ott az ember kísértette, kihívta Istenét, míg itt Pál közli vele az Úrtól származó bátorítást, amelyik megengedi számunkra mindezt, ha megváltozunk el­ménkben. Azzal kezdtük elmélkedésünket, hogy új világra van szükségünk, és azt mondot­tuk, hogy ez lehetetlen egy lelki újjászüle­tés nélkül. Ennek kezdete egyéni. Jelenleg félúton vagyunk a régi világ és az új között. A régi világ elnyomta az egyént, az új világ azzal fenyegeti, hogy elveszíti emberi mivoltát. S ha nem változunk meg, akkor elveszítjük emberi mivoltun­kat, és egy gépi világ kerekei leszünk. Jelenleg a régi világ mintája szerint élünk, és harcolunk az ember emberségéért. De a változásnak belőlünk kell erednie. Ezért mondja Pál a következő versben: „ne kép­zeljetek túl sokat magatokról”, hanem cse­lekedjetek józanul aszerint, mint Isten adott nektek tehetséget. Ez tehát azt jelen­ti, hogy meg kell őriznünk egyéniségün­ket, de nem szabad túlértékelni azt ember­társaink között. Keresztyén szempontból ugyanis mindnyájan egyformán értékesek vagyunk, mert Krisztus meghalt érettünk kivétel nélkül. De ugyanakkor valameny­­nyien bűnösök vagyunk, gyengék és elve­szettek, kivétel nélkül. S ha egy új világot akarunk építeni, akkor arra kell összpon­tosítanunk erőnket, hogy saját jelenték­telen mivoltunkat Isten tökéletessége által felsegítsük, hogy így Ő megadhassa ne­künk mindazt, amit megígért: az új vilá­got, amelyik a megváltottak, igazak, bé­­kességesek és egymást szeretők világa lesz. t Kemény Péter Könyvismertetés Veöreös Imre: A harmadik egyházi út, 1948—1950 Megjelent a budapesti Evangélikus Saj­tóosztály kiadásában 146. oldalon. Meg­rendelhető az Amerikai Magyar Evangéli­kus Konferencia címén: Hungarian Confe­­rence-ELCA, 9715 Lake Ave., Cleveland, OH 44102. Ára US$4.00. A szerző legújabb kötete dokumentum jellegű könyv. Ezzel nem kevesebbre vál­lalkozik, minthogy nagyrészt saját kora­beli írásainak az első megjelenés időrendi sorrendjében való változatlan közlésével világítsa meg az útkeresés próbás küzdel­mét az „alagút kezdetén”. Tehát abban az időben, amikor a kommunista diktatúra első lendületében egyre-másra törte le az egyház történeti jogait — hitoktatás, egy­házi iskolák, földek államosítása, egyedüli élet, társadalmi érvényesülés, stb. tekinte­tében — és szűkítette életlehetőségét. A szerző saját írásai mellett helyet kap Túróczy Zoltán és Szabó József akkori püspökök nem egy írása, nyilatkozata, intézkedése, hiszen a szerző a könyvet ki­fejezetten az ő emléküknek szentelte. Veöreös Imre azokban az években Győ­rött szolgált, mint lelkész, az „Új Harang­szó” szerkesztője, a Diakóniai Intézet igaz­gatója, majd évekig a Lelkésznevelő Inté­zet vezetője Sopronban és Budapesten, egyideig országos egyházi főtitkár: közel­ről látta küzdelmüket, gondjaikban oszto­zott. Nem lehet nála hivatotabb tanúja azoknak az időknek. Később a türelmet­len és balratolódott egyházi vezetés hát­rább állította őt, de széles látókörét be­csülve 1979-ben — mind a mai napig — rábízta legtekintélyesebb egyházi folyóira­tunknak, a „Diakóniá”-nak a szerkeszté­sét. Egyre kevesebben élnek már annak az időnek a tanúi közül; így e könyv szinte pótolhatatlan tájékoztatást nyújt az ifjú nemzedéknek és a késői utókornak. E te­kintetben méltó párja Vajta Vilmos későb­bi évtizedekről szóló tárgyilagos ismerteté­sének: „Die diakonische Theologie im Gesellschaftssystem Ungarns” c. könyvé­nek (Frankfurt am Main, 1987). Külön élmény olvasni azokat az egyko­rú cikkeket, amelyekkel a szerző, mint a „Lelkipásztor” szerkesztője, a lelket tartot­ta a küzdő és csüggedő lelkészi karban. A címek magukért beszélnek: Az anyaszentegyház vándorútján. Aho­gyan Isten vezet. Amerre lehetetlennek lát­szik. Mindennapi kenyér, megnyíló forrás. Kívánságok temetője, keserűség átka. Megromlott gyülekezet, bűnös pap. A közösség ereje, a Lélek áradása. Elmara­dó vándorok, célhoz érő tekintet. (BS) ERDÉLYI SEGÉLY Az Amerikai Magyar Evangélikus Kon­ferencia szívesen fogad el és továbbít ado­mányokat erdélyi célokra. A segélyezésre szánt adomány-csekket e címre küldjük: HUNGARIAN CONFERENCE-ELCA 9715 Lake Ave., Cleveland, OH 44102 A csekk bal alsó sarkára tetszés szerint vagy „Erdély", vagy pedig „Kolozsvár” megjelölést kell írni. Az „Erdély” jelzésű adományokat az AMEK a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház menekültszolgála­tához továbbítja, a „Kolozsvár” jelzésűe­ket pedig egyenesen a kolozsvári ev. püspöki hivatalhoz. Barbier Lajos (Toronto) *20.00 Fröhlich János (Stamford) 50.00 dr. Gombot'/ István (Vermillion, SD) 15.00 Volosin Lili (Cleveland) ............................ 50.00 (*=kanadai dollár) A fenti adományok összege $135.00, a korábban nyugtázottakkal együtt olvasó­ink eddigi adományai az erdélyi segély cél­jaira: $6358.96.

Next

/
Thumbnails
Contents