Erős Vár, 1991 (61. évfolyam, 1-6. szám)

1991-12-01 / 6. szám

6. oldal EROS® VÁR legyen, és hogy megpróbáltatásában legyen [a nemzetnek] megújúlása. — Isten Igéje világosan megmondja, hogy a nemzet miképpen javíthatja ki a történelem ítéletét — feleltem megindul­tam — A szegletkőre kell építenie az éle­tét. Egyetlen életfeltételünk és megtartá­sunk a Jézusban való élet. De vigyázzunk, nehogy jelszóvá tegyük Jézust, mert Neki életnek, valóságnak, s igazságnak kell len­nie. — A beszéd ezen részét is el kellene mondani ma is — szólt közbe a lelkész, s jegyzetét emelve karomra tette kezét: “Keresztyénségünk ne legyen politika, ne kerüljön állambölcselet a kor változó divatjának áramlatába, hanem legyen elv, mely az államvezetésben a keresztyénség eszméit érvényesíti. A keresztyénség esz­méi csak akkor érvényesülnek a közösségi életben, ha mindenek előtt az egyes ember élete kerül Krisztus uralma alá. Akarod megmenteni nemzetünket? Akarod, hogy a halállal való frigykötés megsemmisüljön, hogy romjaiból új életre ébredjen? Kezdd magadon, saját életeden, saját családodon. Állj a szegletkőre s kialakul nemzetünk új élete, melyben van tartalom, erő, érték, hi­vatás, fejlődés, és megmaradás. És akkor a történelem új ítéletében elhangzik majd az Úr örökkévaló ítélete.” — Hát nincs igazam — folytatja han­gosan a lelkész lelkesedve —, hogy ezeket az igazságokat mindennap újra és újra el kellene mondani?! Felálltam, hogy indulásra készüljünk. De a lelkész visszatartott. — Már csak néhány befejező mondat, Püspök uram — mondta kérlelve —, néhány percig még nyugodtan maradhatunk. A beszéd utol­só szakasza hűségre intő szózat volt. Gyor­san olvasom: “Soproni gyülekezet, Sopron város né­pe, ha megindulna lábad alatt a föld, ha apáid temetője, karod, agyad munkame­zője, gyermekeid, unokáid jövendője, ka­lásztermője, ha le akarnák tépni rólad édesanyádnak, a magyar nemzetnek ölelő karját, kiáltsd oda hangosan, kiáltsd bát­ran: Nem, nem, soha! Ha magadra marad- • • Botor nép az, amelyik azt hiszi, hogy Isten kiengedi őt a megpróbáltatás iskolájából, mi­előtt megtanulta a leckét, amiért oda beíratta Isten. Isten nem hagyja abba a fegyelmezést, míg vagy megjavul a nép, vagy belepusztul. Ezért nincs nemzeti megújhodás bűnbánat nél­kül. Ezt a bűnbánatot pedig csak Jézus Krisz­tus tudja megadni nekünk az Ő Szent Lelke ál­tal. Ő töri össze a mentségeinket, Ő fedi fel a hibáinkat. Ő gyógyít ki a bűnbakkeresésből. Csak Ő tud meggyőzni minket arról, hogy ... az én bűnöm, az én nagy bűnöm az oka nemze­ti szerencsétlenségünknek. _Túróczy Zoltán. nál és önmagadban állnál, mint hegytetőn magányos fenyőfa, ha nem éreznéd má­sok segítségét, ha ócsárolnának, fenyeget­nének, s gúnyolva kérdezgetnének, hát te mégis, most is kitartasz hűségeddel, akkor felelj bátran, hangos szóval és cselekedet­tel: Igen, igen, mindig! Ha belátásodra, jó­zan ítéletedre hivatkozva egy új történel­mi kialakulás előnyeivel hitegetnek, arról beszélnek neked, hogy a magyar eljátszot­ta történelmi szerepét, tudj isteni hivatá­sunkban rendületlenül hinni és mondd nyíltan, bátran, szóval és cselekedettel, hogy te nemzetünkben nemcsak tegnap hittél, nemcsak ma hiszel, hanem hiszel és bízol benne örökké. Soha, mindig, örökké! Ez a három szó a jövendő feltétele. A jogfenntartás és tör­ténelmi életjog, amiről sohasem lehet le­mondani. A szeretet és hűség közössége, mely állandó életerő és valóság. A nemzet Istentől kijelölt történelmi hivatása, mely küldetés, szolgálat, s reménység. Soha, mindig, örökké! Állj meg hűséggel, áldozd magadat nemzetedért minden nap, és légy hozzá hű örökké. Ámen!” — Ez volt Püspök úr beszéde akkor. Tudom, hogy mit jelentett akkor és hogy mit jelent most is. Tartalmas volt, szép volt, megrázó volt. Történelmi esemény volt! — Túlzottan és túl sokat mondasz — feleltem —, és nem mondod az egyedüli megnyugtatót. — Éspedig? — Azt, hogy Isten Igéjét adtam, amint akkorra éppen a soproni gyülekezetnek küldött az Isten! — feleltem és az ajtó felé indultam. — Isten Igéje volt! — kiáltotta a lelkész. — Bizony az volt és mi meg is köszöntük Istennek. Körüljártuk a város néhány utcáját. Az emberek csoportokba verődve beszélget­tek. Most már bizonyosra vették a ma­gyarság diadalát. Az egyik helyen főisko­lások álltak tömegesen, hirtelen beszélge­tés csapódott felém. Az éles beszéd hang­ját hallottuk csupán, de értelme elveszett a zsibongásban. Azután nyolc-tizén hirtelen szétfutottak, mintha kergetnének valakit. Hamarosan meghallottuk, hogy néhány felsőlövői tanár az átcsatolás mellett izga­tott s egyeseket Ausztria mellé akart állí­tani fenyegetéssel. — Ha akármelyiket megfogom — kiál­totta az egyik diák —, bizony nem érkezik vissza Felsőlövőre! — és továbbrohant. Januárban boldog ünneplések követték egymást. 9-én résztvettem a város és vár­megye ünnepségén. Február 1-én az egy­házkerület és tanintézetek tartottak ünnep­séget, melyen ünnepi beszédet mondtam. Középeurópai tájékozódás Dr. Chilstrom Herbert, az Amerikai Evan­gélikus Egyház [országos] püspöke és dr. Trex­­ler Edgar lelkész, a The Lutheran c. országos ev. lap szerkesztője november elején közép­európai körúton a Horvátországban, Szlové­niában, s a bácska—bánsági térségben műkö­dő ev. egyházak vezetőivel tárgyalt Budapes­ten. Dr. Deutsch Ladislav lelkészelnök a hor­­vát ev. egyházról, Beredi Andrej püspök a vaj­dasági tót ev. egyházról (ebben magyar ev. es­­peresség is van), s Novák Lajos esperes a szlo­vén ev. egyház körülményeiről adott ismerte­tést. Beszámoltak templomok, lelkészlakok, kórházak pusztulásáról, a szerb katonasághoz való kényszersorozásokról, az emberi szenve­désekről, 350,000 menekültről, a halottak ezrei­ről, az egyházak szegénységéről. Deutsch el­nök azt hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia gya­korlatilag már nem is létezik, s a nemzetiségek­nek biztosítani kell az önrendelkezési jogot. Beredi püspök még Jugoszlávia fenntartása mellett nyilatkozott. Mindhárom főpásztor ki­fogásolta a nyugati kormányok és egyházak segítségének a lassúságát és elégtelenségét. Deutsch elnök szerint: “Mivel nincs olajunk, az USA nem törődik velünk”. Dr. Harmati Bé­la, a Magyarországi Evangélikus Egyház püs­pök-elnöke szerint a háborús helyzet minden­kit készületlenül ért és azóta sem kezelik azt megfelelően. A három említett egyházi vezető fontosnak tartja azt is, hogy imádsággal tá­mogassák az ottani egyházakat, hogy saját te­rületükön meg tudjanak küzdeni a szűnni nem akaró háború folytán előálló, mind súlyosabb problémákkal. A “jugoszláviai” egyházak veze­tőivel folytatott tárgyalásaikon túl dr. Chils­trom püspök és dr. Trexler lelkész-szerkesztő még magyar, cseh/tót, osztrák, s erdélyi (ma­gyar és német) ev. egyházi körökben tett láto­gatást és folytatott megbeszéléseket. —[ELCA/NEWS] SZEMÉLYI HÍREK • Meghalt Lahm Károly (Kari) egykori cser­­venkai, legutóbb mansfieldi (OH) ev. lelkész 1991. november 20-án, 81 éves korában. Mint németajkú és németszolgálatú lelkész mindig barátsággal viseltetett az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia ügye iránt. Jézus sza­vai vigasztalják a gyászolókat: “Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él” (János 11:25). • A barilochei “Délkeresztje” ev. gyülekezetben folytatja szolgálatát dr. Hefty László ev. lel­készfebruár 1-től kezdődően. Eddig 25 éven át a buenos-airesi “Krisztus Keresztje” magy. ev. gyülekezetnek volt a lelkésze. Űj munkaköré­ben is kísérje Isten áldása. Címe: Emilio Frey 461, 8400 San Carlos de Bariloche, Argentina. • Január 1-ével nyugalomba vonul D. Szedres­­sy Pál ev. püspök, az erdélyi magyar Zsinat­presbiteri Ágostai Hitvallású Evangélikus Egy­ház főpásztora. Mozgalmas és próbás hosszú éveken állt egyháza élén. Nyugalmi éveit ara­nyozza be Isten megtartó kegyelme és szeretete.

Next

/
Thumbnails
Contents