Erős Vár, 1991 (61. évfolyam, 1-6. szám)
1991-12-01 / 6. szám
POSTMASTER: DO NOT FORWARD! SEND ADDRESS CHANGES TO EROS VÁR, BOX 602148, CLEVELAND, OHIO 44102. NO. 6 (271). VOL. 57, DEC. 1991, USPS 178560 AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 57. ÉVFOLYAM 1991. DECEMBER 6. SZÁM A SZERETET TÖRTÉNETE Pál, Krisztus Jézus szolgája, elhívott apostol, akit az Isten kiválasztott arra, hogy hirdesse evangéliumát, amelyet prófétái által szent iratokban előre megígért. Az Ő Fiáról szól ez az evangélium, Aki test szerint Dávid utódaitól származott, a Szentlélek szerint pedig a halálból való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Ez a Jézus Krisztus a mi Urunk, Aki által kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az O nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet; és ezek közé tartoztok ti is, mint Jézus Krisztus elhívottai. Mindazoknak, akik az Isten szerettei, akiket Ő elhívott és megszentelt: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. (Róma 1:1-7.) Nem valami tévedés az, hogy ezzel az igével figyelünk karácsonyra? Hol van a kedves történet a jászollal, a gyermekkel, hol van Mária, József, hol vannak a pásztorok? Pál apostol szólal meg, aki nem imádta a Gyermeket a bölcsőnél, sőt ellenkezőleg: buzgó üldözője lett Annak, Aki gyermekként született Betlehemben. Üldözte Őt egészen addig, míg a megdicsőült Űr damaszkuszi útján le nem győzte és leghűségesebb tanújává nem tette. Éppen erre az igére, Pál bizonyságtételére van szükségünk ahhoz, hogy karácsonyi ünneplésünk reménységet ébresszen, erőforrás legyen. Mert éppen karácsonykor egyre több az ellentmondás kívánságaink és a valóság között, a reménység és a tapasztalat, a boldogság lehetősége és az átélt szomorúság között. Egyre többen vannak, akik félnek karácsonytól, akik szenvednek ezen az ünnepen, mely kiegyensúlyozottságot, vidám hangulatot követel tőlük, holott tele vannak feszültséggel, gonddal, bajjal. Éppen ezen az estén élhetjük át a legfájdalmasabban, hogy minden ünnepi öröm ellenére milyen idegenek lettünk, hogy eltávolodtunk egymástól. Ilyenkor fáj legjobban a békétlenség. Ilyenkor a legnagyobb a csalódás, ha értelmetlenséget, céltalanságot élünk át, holott épp az ellenkezőjét keressük. Szükségünk van arra, hogy ne csak a bölcsőt lássuk. Ha Pál gondolatmenetét követve Isten szeretetének egész történetét magunk előtt látjuk, akkor ébreszt reménységet az ünnep szívünkben. Isten szeretetének történetéről tanúskodtak a próféták. Nemcsak Isten ítéletét hirdették meg az engedetlen népnek, hanem azt is, hogy Isten hűséges marad övéihez sok bűnük ellenére. Üdvösséget akar adni népének és ez az üdvösség, a Szabadító ebből a népből, Dávid családjából fog megszületni. Isten szeretetének történetéről tanúskodik a betlehemi esemény. Beteljesedett az Ad vent Várlak Uram, mindig várlak úgy kellenek az új ádventek, úgy kellenek az újult vágyak. Gondok rejtőznek arcomon, térj be hozzám, térj be, drága Vendégem: Jézusom! Lásd: erőm oly kicsi és futásom oly nagy! Nélküled nem bírhatom ki. Térj be hozzám, várlak, szelíd szavadtól tudom, majd oszlanak az árnyak. Egyengesd útját a jónak, a békesség-adásnak, a csendes, tiszta szónak. Jer áldott Vendég, várlak, úgy kellenek az új ádventek, úgy kellenek az újult vágyak, úgy kell a megváltás szava! Ragyogd be földi életem, áldott Reménység-csillaga. — Petröcz Lászlóné. ígéret, megszületett a Gyermek, Aki által a világosság jött el a világba. Megszületett a Gyermek, Aki az élete megoldását hozza el mindenkinek. Aki az igazi békességet, igazi örömöt, igazi szeretetet hozta ebbe a világba. De Isten szeretetének a története nem ért véget karácsonnyal. A Gyermek felnőtt, három év adatott Neki, hogy Isten szeretetét meghirdesse, azután egészen végig kellettjárnia a szenvedés útját. A csillogó szemeknek egykor végig kellett nézni a hűtlen tanítványok futását. A “kicsi” kezeket egykor vasszögekkel verték át a Golgotán A “kicsi” arc egykor kíntól torzult el a kereszten. A gőgicsélő hang egykor kiáltássá változott: Én Istenem, miért hagytál el engem? A kereszten a világ minden bűne és nyomorúsága az Ő vállaira hullt. De nem ez volt életében az utolsó állomás. A feltámadás győzelme, diadala mutatta meg igazán, hogy ki az a Gyermek, Aki karácsonykor a jászolban feküdt. Ezért a győzelemért ünnepelhetjük reménységgel karácsonyt. Mert a feltámadott Krisztus legyőzte mindazt, ami megkeseríti életünket. A feltámadott Krisztus igazi közösséggel ajándékozhatja meg azt, aki magányos, igazi békességet adhat annak, aki szenved a békétlenségtől, igazi célt és értelmet adhat minden emberi életnek. Ezért felénk hangzik ma Pál karácsonyi üdvözlete: Mindazoknak, akik Isten szerettei, akiket Ő elhívott és megszentelt: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Űr Jézus Krisztustól. [Ev. Élei] — Nagyné Ferenczy Erzsébet. Minden kedves Olvasónak áldott karácsonyi ünnepeket és békés új esztendőt kíván —A Szerkesztő.
