Erős Vár, 1990 (60. évfolyam, 1-6. szám)
1990-02-01 / 1-2. szám
EROS® VÁR 5. oldal nem jutottam újabb adatokhoz. A múltra — tehát az 1989. december 20-a előtti időszakra tekintve — három tényre szeretnék utalni. Először el kívánom mondani azt, hogy amikor megindult a biztonságot kereső romániai magyarok (és más nemzetiségűek) Magyarországra való beáradása, a Magyarországi Evangélikus Egyház — mint a többi magyar egyház — különböző gyülekezetekben menekültgondozási központokat állított fel. Ezek közül - még 1988-ban — többet (így a békéscsa-ERDÉLYI SEGÉLY Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia szívesen fogad el és továbbít adományokat erdélyi célokra. A segélyezésre szánt adomány-csekket e címre küldjük: Hungarian Conference — ELCA 9715 Lake Avenue Cleveland, Ohio 44102 A csekk bal alsó sarkára tetszés szerint vagy „Erdély”, vagy pedig „Kolozsvár” megjelölést kell írni. Az „Erdély" jelzésű adományokat az AMEK a Magyarországi Evangélikus Egyház menekültszolgálatához továbbítja, a „Kolozsvár” jelzésűeket pedig egyenesen a kolozsvári ev. püspöki hivatalhoz. ADOMÁNYOK NYUGTÁZÁSA Becker Jakabné (Chicago) 50.00 Bernhardt Béla (Cleveland) 25.00 Bottlik József (Toronto) *200.00 Dómján Zoltánné (Cleveland) 20.00 dr. Kőrös János (Toronto) *50.00 dr. Lelbach Antal (Cleveland) 1000.00 dr. Radányi Oszkár (Cleveland) 100.00 (*=kanadai dollár) A fenti adományok összege $/445.00, a korábban nyugtázottakkal együtt olvasóink eddigi adományai az erdélyi segély céljaira: S5273.96. „FASOR” ADOMÁNYOK Bottlik József (Toronto) *100.00 dr. Gombocz István (Vermillion, SD) 25.00 Papp Judit (New Canaan, CT) 50.00 dr. Schulze János (Pleasantville, NY) 50.00 dr. Vas István (Toronto) *200.00 (*=kanadai dollár) A jelen nyugtázás összege $425.00, a korábbiakkal együtt olvasóink eddigi adományai a Fasor céljaira: S3123.00. * Az Egyesült Államokban és Kanadában élő olvasóink számára a Fasori Gimnáziumra való adakozás legegyszerűbb módja: a csekket Hungarian Conference— ELCA névre kiállítva („Fasor” megjelöléssel) küldjük erre a címre: Hungarian Conference — ELCA 9175 Lake Avenue Cleveland, Ohio 44102 bait, kelenföldit) személyesen meglátogattam. Majd 1989-ben, amikor a fővárosi és környéki ev. szolgálat egy külön otthont kapott, felkerestem ezt a központot Rákospalotán és tanulmányoztam annak a munkáját. A másik szolgálat, amire utalhatok: 1989. márciusa során Terray László Norvégiában munkálkodó magyar evangélikus lelkész, norvégiai egyházi és missziói szervek megbízásából többhetes látogatást tett Bukarestben és több erdélyi városban, hogy tanulmányozza az egyházakon keresztül való segélynyújtásnak meglevő lehetőségeit. Mondanom sem kell, hogyha erre lehetősége volt, ténylegesen is nyújtott segítséget. El tudom képzelni, hogy a politikai kormányzat megváltozása után a Norvég Egyházi Segélyszervezet újból megbízza Terray lelkésztestvérünket, hogy látogassa meg Erdélyt a segélyezés megszervezése érdekében.* A harmadik tény, amire rá szeretnék mutatni, a következő: nagyon sok magyarországi evangélikus gyülekezet fiatalsága (mint más egyházaké is) szinte minden hétvégét arra szánta, hogy hátizsákban, utazótáskában, autócsomagtartőban élelmiszert és ruhaneműt vigyen át a határon, leadva azokat — szétosztás céljából — valamelyik lelkészi hivatalban. Ez a - nem csak sok fáradságot, hanem nagy áldozatot és sok kockázatot is jelentő munka —, az én benyomásom szerint, a megváltozott helyzetben még jobban ki fog bővülni. Amint arról beszélgetésünk elején szólottám, Clevelandból Venezuelába, majd Braziliába utazom, hogy — Curitiba városban — részt vegyek az Evangélikus Világszövetség Vili. Nagygyűlésén. Azt remélem, hogy ott találkozom a kolozsvári magyar evangélikus püspökség kiküldöttjével, Raduch Zsolt brassói lelkésszel, aki nem csupán beszámol majd az utolsó hetek és hónapok eseményeiről, hanem elmondja azt is, hogy mire van leginkább szükségük és milyen módon lehet Erdélybe segítséget küldeni.** Hiszem, hogy ebbe a segítőmunkába az amerikai keresztyének, köztük a magyar evangélikusok is be fognak kapcsolódni. (Az Erős Vár 1988 óta folyamatosan kimutatja olvasóink immár jelentős összegű adakozását az erdélyi segély céljaira. — A szerk.) *Ez az elképzelés megvalósult. Norvégiában szolgáló lelkésztestvérünk február elején újból Erdélyben járt. **P. Gy. reménysége valóra vált. Raduch Zsolt brassói lelkész részt tudott venni az Evangélikus Világszövetség curitibai nagygyűlésén, ahol tájékoztatással szolgált. Nem érte el a budapesti színvonalat? CURITIBA KIÉRTÉKELÉSE Amikor ezeket a sorokat írom, hónapok múltak el az Evangélikus Világszövetség VIII. Nagygyűlése záróistentiszteletének befejezése óta. Azóta — magyar nyelven is — sok beszámoló jelent meg ennek az eseménynek a lefolyásáról. Az ERŐS VÁR azon résztvevő munkatársa nem ezeknek a számát kívánja szaporítani, hanem — mivel most már kellő távlattal rendelkezünk — össze szeretné hasonlítani azt az elmúlt világgyűlésekkel. A világgyűlés témája Az eddig tartott közgyűlések jellegét leginkább azok főtémája határozta meg. Az 1947. első gyűlés témája: „Az Evangélikus Egyház a mai világban” arra utal, hogy ez az összejövetel egy seregszemle óhajtott lenni. — Az öt évvel később tartott második közgyűlés témája az anyaszentegyháznak a centrális feladatára irányította a figyelmet („Az élő ige a felelős Egyházban”). — Amikor 1957-ben Minneapolisban került sor a harmadik találkozóra, a főtéma az igazi egység alapjáról nyújtott tanítást („Krisztus megszabadít és egyesít”). — Hat évvel később Finnország fővárosában a Reformáció központi tanításának, a hit által való megigazulásnak mai jelentőségéről tanácskoztak az egybegyűltek. — 1970-ben, Franciaországban, „Elküldve a világba” volt a téma. Ekkor az Egyház küldetésével (missziójával, szolgálatával) igyekeztek a delegátusok részletesen foglalkozni. — 1977-ben, Tanzániában, a „Krisztusban — új közösség” téma a világ sok-sok részében megalakult keresztyén gyülekezetek és evangélikus egyházak öszszetartozásának alapjára utal, míg 1984- ben, Budapesten, “Krisztusban — reménység a világ számára” mondat az Evangélium célkitűzéséről, a reménység nyújtásáról, tesz bizonyságot. Az 1990-ben, a brazíliai Curitibában tartott VIII. közgyűlésnek (első ízben) egy bibliai vers parafrázisa volt a témája. „Meghallottam népem kiáltását” (2Móz. 3:7). Ezeket a szavakat az Úr Mózeshez intézte, amikor az égő csipkebokorból szólt hozzá és elhívta, hogy vezesse ki népét a rabságból. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a brazíliai evangélikus nagygyűlésen a Szentírás nagyobb szerephez jutott volna, mint a korábbi gyűléseken. A bibliatanulmányozó csoportok sokkal kevesebbszer
