Erős Vár, 1990 (60. évfolyam, 1-6. szám)

1990-12-01 / 6. szám

ERŐS® VÁR 7. oldal Karácsony igazi öröme Assisi Ferenc idejében (XII. sz.) az em­berek már nagyon elfelejtették mi is a ka­rácsony igazi öröme. Az ünneplést a jó és sok evésben látták. Egyszer Assisi Ferenc rendházát egy előkelő egyházi személyiség látogatta meg. Éppen karácsony ünnepe volt. A barátok a vendég tiszteletére szentestén gazdagon megterítették az asztalt. Ami­kor Ferenc cellájából kilépve látta az elő­készületeket, kimentette magát és azt mondta, hogy ő később érkezik a vacso­rához. Vacsora közben kopogás hallatszott az ajtón. Amikor kinyitották az ajtót, a bará­tok legnagyobb ámulatára rendfőnökük, Ferenc lépett be kopottan, mint egy ván­dor, botjára támaszkodva, zsákkal a há­tán. Odalépett az asztalhoz és így szólt: „Adjatok az Úr nevében éhező felebará­totoknak”. A barátok a csodálkozástól nem tudtak megszólalni, a vendég, aki nem ismerte Ferencet, egy tányér ételt nyújtott át neki. Ferenc az asztal mellé a földre ült, majd a néma csendet feddő, de szelíd szavával törte meg: — Testvéreim, ti megfeledkeztetek ar­ról, hogy az Űr ezen a napon jött a világ­ra. Alázatosan jött, hogy a vakok szemeit megnyissa, a betegeket meggyógyítsa és a szegényeken segítsen. Úgy gondoljátok, hogy a követei lehettek, ha nem így cselek­­szetek?” Assisi Ferenc rendtársait elmélyültebb karácsonyünneplésre akarta rávezetni. Felelősséget érzett Isten minden teremtmé­nyéért, emberért, állatért egyaránt. Karácsony ünneplésünk nem lehet olyan önfeledt, hogy megfeledkezzünk az emberré lett Isten Fiáról és azokról, akik a világon kenyérre és a közelünkben szere­­tetünkre éheznek. ÖTVENEGY ÉV UTÁN, Kunos Jenő volt kínai misszionáriusunk (Sebring, FL) ez év szeptemberében négy héten belül 18 szolgálati alkalmat kapott Magyarorszá­gon. Igehirdetéssel, előadással szolgálha­tott templomokban, előadótermekben, a teológiai akadémián, néha háromszor na­ponta. Megható volt, hogy egy falusi gyü­lekezet tagjai egy hétfői napon — a szüret első napján — megszakították munkáju­kat, hogy a missziói alkalmon jelen lehes­senek. Kunos Jenő és felesége, Natália, igen hálásak az Úrnak, hogy kifejezhették a külmisszió barátai előtt köszönetüket azoknak a hívőknek is, akik kínai szolgá­latuk idején imádsággal és anyagi áldozat­tal támogatták munkájukat. „Meghalt Mátyás, oda az igazság” — 500 éve halt meg Mátyás király — Apja nagy érdemei és jó híre tette őt királlyá. Uralkodásában sok baja volt a főurakkal. Az országot sokfelé széthúzó urak hatalmát sikerült neki megtörni s egy centralizált hatalmat kiépíteni. A bá­rók gazdagságát és kiskirálykodását meg­törve, személyében egyeduralmat hozott létre. A mondák szerint sokszor álruhá­ban járta országát, kiszimatolta a közhan­gulatot s mint „igaz bíró”, rendet terem­tett. Mondák sokasága született a nép ajkán, amiből kóstolóul kettőt mutatok be: A tolvaj ispán Az ispán lopta az uraságot, az uraság büntetésképpen az ispánt levetkőztette, az erdőbe fához köttette, hogy ögyék mög a szúnyogok. Két-három óra múlva kiküld­te az erdészt, hogy nézze meg, mit csinál. Az erdész kimönt, nem látszott az ispán teste, annyi volt a szúnyog rajta. Már ak-Először! Űgy-e, sose volt még karácsony? Követei a messze mennynek először hoznak hószín szárnyon fényességes, nagy örömöt! És titkos útján Betlehemnek a pásztorok először mennek a hírre, hogy egy kicsiny Gyermek fekszik jászlon, barmok között. Földünk felett először száll ma ujjongó angyali hozsánna! S ragyogóarcú kisgyerek: a pásztorokkal Betlehemben, hova sietve hívtak engem, én is először térdelek. Kis imádságom félve mondom. Csudálkozom a csodadolgon, a jászlon és a Gyermeken... ezen a koldús-királyságon, égigujjongó éneken. Először! Soha nem hallottam! Nem megszokottan és kopottan. Először hoztak lépteim erre a boldog hódolásra. S a századok s az éveim szertefoszlottak, ködbevesztek. Először! Hisz ma született meg! Ma született meg! Énnekem! Angyalokéval együtt ujjong új örömmondó énekem. Hozsánna! Ámen. így legyen! Túrmezei Erzsébet kor közdtek mögtelni. Az erdész kezdte legyingetni, hajtani a szúnyogokat. Az uraság kiment az erdész után, mert az erdész soká jött, leskelődött utána. Mi­kor az erdész hajtogatta a szúnyogokat, azt mondja az ispán: Ne hajtsd el rúlam, ne hajtsd, mert ha ezt elhajtod, még éhesöbb gyön. Akkor mondta az uraság: Ereszd el a gazembört, hadd mönjön vissza a hivatalába, ez már lopott magá­nak öleget, ha másikat fogadok, újra kez­di a lopást. ” * „Mátyás király mög a csillagász” Egyször Mátyás királ elmönt a jóssal sétálni. Kérdezi tőle „lösz-e esső?” A jós azt mondi, hogy nem, nagyon szép üdő lesz. A juhász hallotta a beszél­­getisököt, azt mondi a királnak: „Uram, én úgy vélöm, hogy esső lösz, mert a szamaram ordétott, az pedig essőt jelönt.” Hát mégis möntek tovább. De ujjan eső jött, hogy bőrig áztak. Esső után odaszólt Mátyás királ a jós­nak: „Ebből az igazság mégiscsak áll, hogy a szamár a csillagász s a csillagász a szamár.” Legyen e két rövid monda példa arra: nem baj, ha a király igazságos! Hernád Tibor KELET-ÉSZTORSZÁG Virumaanevű községében ezen a nyáron helyezték el egy új evangélikus templom alapkövét. Ez az első evangélikus templom, amit Észtor­szágban a 2. világháború után Isten dicső­ségére emeltek. A többszáz főből álló kö­zönség könnyes szemekkel volt tanúja az eseménynek. Falujuk első új épületét egy millió rubel költséggel az Úrnak építették. Minden más épület várhat. Az észt evangélikusok hitbeli és erköl­csi alapja nem rendült meg az elnyomatás évtizedeiben. Egy finn tudósító, Elenius Jaakko, fáj­lalta riportjában, hogy ezzel szemben a finnek jólétükben az anyagiasságot előbb­re valónak tartják, mint a lelkiek utáni vágyat. (Hengellinen Kunkauslehti, 1990. november fordította J. K.)

Next

/
Thumbnails
Contents