Erős Vár, 1990 (60. évfolyam, 1-6. szám)
1990-12-01 / 6. szám
4. oldal ERŐS ©VÁR Régi karácsonyok Úgy volt az, hogy ötesztendős aszszony voltam, s már a hetedik helyt laktam. Szegény urammal úgy voltunk, mint a madarak. Összekőttünk, nem volt semmink. Oda akarok kilyukadni, hogy mivel hogy most karácsony jő, eszembe jutott az a valamikori karácsony, amelyik nehéz volt, s mégis olyan igazi szép karácsony. EßöS ®VÄR I AMERIKAI MAGYAR tVASUUlMISUK IAI'Ia ERŐS VÁR (USPS 178560) is published bi-monthly (February, April, June, August, October, December) for $6 per year by the Hungarian Conference—Evangelical Lutheran Church in America, 9715 Lake Avenue, Cleveland, OH 44102. Second-class postage paid at Cleveland, OH. POSTMASTER: Send Address changes (Form 3579) to erős VÁR P.O. Box 02148, Cleveland, OH 44102 No. 6 (265) Vol. 56. DECEMBER 1990 Az “Evangelical Lutheran Church in America” Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: “ERŐS VÁR” P.O. BOX 02148 CLEVELAND, OH 44102 Az “ERŐS VÁ R”előfizetési díja belföldön egy évre 6 dollár, Kanadában és egyéb külföldön évi 8 US dollár, vagy 10 kanadai dollár. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell Fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code” szám feltüntetésével együtt! Az újságot “zip code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is, pl.: St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónákban azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Ohio 44102 Dolgozgattunk, mint szegény emberek, Isten kegyelmiből egy kis disznócskát vágtunk, meg aztán a kicsi családomnak, a két gyermeknek úgy varrtam meg a kicsi ruhácskát éjszaka, hogy ne lássák: „Azt hozta az angyal. ” Meg edénykét, amiből egyenek. Meg az uramnak is úgy csináltam meg az ingét, hogy ne lássa, tudjon örvendeni neki. így aztán eljött a karácsony szombatja. Falusi asszony nem úgy van, hogy kéznél van minden. Meg kellett süssek mindent: kenyeret, kalácsot. Hát felkőttem én még két órakor, megsütöttem a kenyeret, a kalácsot. Mikor a kicsi gyermekeim felkőttek, azt kérdezték: — Édesanyám, hányat kell még aludjunk, hogy jüjjön az angyal? Megsimogattam őket, megcsókoltam. Ki nem szereti az ő kicsinyeit? — Tudjátok, mit? Nem kell többet aludjatok, ma öste jün az angyal. Már járt is itt valahol, a kert alatt. Mikor mentem ki, nézzétek, mit kaptam: két csuprocskát, s a két csuporban két kicsi kalács. Nézzétek, milyen pirosra van sülve? Látjátok? Jók voltatok, szót fogadtatok, esténkint imádkozta-Rádió missziói találkozó... (Folytatás a 3. oldalról) hogy a norvég missziók magyar rádiószolgálati munkájának a támogatására alakuljon meg egy magyarországi tanácsadótestület, amelynek a tagjai közé négy személyt Ősagárdon már meg is választottak. — Az ezt követő záróistentisztelet igehirdetését Pátkai Róbert londoni esperes végezte, Brebovszky Gyula tápiószentmártoni lelkész pedig igét olvasott és imádkozott. Végül, a vacsora utáni kötetlen együttléten — „morzsaszedés” keretében — került sor a konferencia kiértékelésére. Még filmbemutatók és közös éneklés következtek, majd esti áhítat zárta be az együttlétet. Néhányan még aznap este, mások csak másnap reggel mondtak búcsút a szép nógrádi tájnak és a kedves vendéglátóknak, hogy visszatérjenek oda, ahonnan pár nappal korábban elindultak és elvigyék mindenhova a hírt: „Az Űr csodásán működik!” Sokunk véleménye szerint az is az Ö csodálatos működéséhez tartozott, hogy ez a III. magyar rádiószolgálati találkozó megvalósulhatott! tok, most nektek ilyen szép fényes hajú kalácsot hozott. Még melegecske. Kicsi butácskák, csak pislogtak rám, tartották a kicsi tenyerüket, beléborítottam a csuporból a kalácsot. — Édesanyám, hát az angyalka tud ilyen szép kalácsot sütni? Beléharaphatunk? — Megkezdhetitek, persze, beléharaphattok, csak először meg kell köszönni a Jézuskának, hogy nektek ilyen előre küldött angyalfiát. Hát szépen letérgyeltek, persze az agyagos padló fel volt tapasztva, s a két kicsi elmondta az asztali áldást: ,, Mindenek szemei tereád néznek, édes Istenem, te adsz eledelt alkalmas időben, te töltesz be minden élőlényt a te áldásoddal, ámen. ” Akkor aztán akkorát haraptak a kalácsból, hogy még most is örvendek, ha rá gondolok. Csak úgy ropogott a haja a kis egérfogacskáik között. Aztán persze nem volt sok időm gyönyörködni, mert sok dolgom volt. Kellett készíteni az ünnepre, mert akkoriban úgy volt, hogy ünnep első napján nem volt szabad semmit se készíteni. Örvendtek, hogy estére megjön az angyal. Nem volt akkor karácsonyfa, mint amilyen a mai házakban, a városi blokkokban, hogy a földtől a plafonig. Honnét, honnét nem, az uram összeszedett vagy hatnyolc fenyőgallyat, egy fára rádrótozta a fenyőgallyakat, még a végén én is azt hittem, hogy igazi karácsonyfa. Annak előtte való napokban olyan magamfőzte szaloncukrot csináltam, selyempapírt vettem, megvagdostam a szélit, belecsomagoltam a cukrot, s úgy tettem a fára. Megaranyoztam a diót, legyen aranydió is, hozott az uram mogyorót, piros almát, azokat is fölaggattuk a fára, ilyen volt az akkori karácsonyfa. Egyszerű viaszgyertyát aggattunk reája, csillagszóró eszünkbe se jutott. A mai karácsonyfán sok a szaloncukor, csokoládék, viaszgyertya, csillagszóró, villanyvilágítású gyertyák. A karácsonyfa alatt rengeteg játék, de olyan közömbösen állják körül! Mi hiányzik a mai szentestén? Talán a szeretet? Talán a meghittség? Gazdag ajándékok, közömbös arcok.
