Erős Vár, 1990 (60. évfolyam, 1-6. szám)
1990-12-01 / 6. szám
POSTMASTER: DO NOT FORWARD SEND ADDRESS CHANGES TO ERŐS VÁR, Box 02148 Cleveland, OH 44102 (USPS 178560) AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 56. ÉVFOLYAM 1990. DECEMBER 6. SZÁM MINDEN A TIÉTEK ... minden a tiétek; ti pedig a Krisztusé... ” (iKor 3:22-23) Mikor a szentestén szerte a földön kigyulladnak a karácsonyfa gyertyácskái, sok millió gyermek először ámul el csodálatos fényességén. Vannak olyan gyerekek, akiknek szívéből ka-Ne menjünk egyedül! Halk hóesésben karácsony előtt megyek az úton egyedül. Mind halványak, ködbeveszők az Ipolyon túli hegyek. Most Betlehem felé megyek. Bent szívemben az öröm boldog glóriát hegedül. Fehér utamra hirtelen árnyék vetődik, vádló kérdés: A pásztorok is együtt mentek, a bölcsek is hárman hódoltak... Mit mond a betlehemi Gyermek, hogyha senki nem lesz velem, ha egymagámban érkezem?! Hát az én szívem nem dobolja karácsony örök riadóját: „Menjünk el mind Betlehemig!”? Kinyújtom kereső kezem: ráncos öreg kezek, kicsiny gyermekkezek simuljanak belé! Induljunk együtt Betlehem felé! Együtt a gyászolókkal, az egyedülvalókkal! Hiszen a nagy örömből mindnyájunknak telik! A jászol mellett ma mindnyájunkra üdvösség derül! Halk hóesésben Betlehem felé ne menjünk egyedül! cagva röppen ki ilyenkor a boldogság, de vannak olyanok is, akik szólni sem bírnak, csak könny szalad végig az arcukon. Az ő kicsiny szívükbe a fényes fa ágai mögül, a magukhoz szorított játékok közül belecseng egy titokzatos messzeségből jövő, tiszta, csendes szó, mely talán itt maradt az egykori angyali énekből, és ilyenkor feléled, végig repül a földön és megüti az igazán tiszta gyermekszívek kristályhangját és úgy cseng és zeng benne édesen és felejthetetlenül: „Minden a tiétek...” Karácsonyfa és játék, ég és föld, szépség és boldogság, angyalok és jó szülők: minden a tiétek. Betölti ez a szó a szülők szívét is, és amikor magukhoz szorítják boldog gyermekeiket, elfelejtenek minden gondot, mely a nyomasztójelent keseríti, sok aggodalmukat, amely a jövendőben sötétlik; nézik a karácsonyfát, ölelik szívok drága kincsét, és ebben az áldott percben világosabban és vigasztalóbban meghallják ők is a karácsonyi igét: „Minden a tiétek...” De ez a drága karácsonyi égi üzenet, mely kicsordulásig meg tudja tölteni a boldog szíveket, nem tud mindenütt megszólalni. Látunk szegényeket, a nekik gyújtott karácsonyfák előtt, éhesen, rongyosan, betegen. Tudunk családi otthonokról, ahol gyász és csendesség van karácsonyestén is, elhagyottakról, akiket a karácsonyi szeretet nem tudott kikutatni és megvigasztalni. Ismerünk szíveket, amelyek nehéz megpróbáltatásokban szenvednek, és sokszor úgy érzik, hogy semmi sem az övék abból, amiért annyit imádkoztak és könyörögtek. Ezek nem tudnak belépni a karácsonyi örömhirdetés széttárt nagy kapuján. Elszorul a szívünk, ha végig gondolunk mindazokon, akiknek nincsen karácsonyuk. Milyen szomorú ez a földi élet, hogy nemcsak testi, hanem lelki szűkölködés is van benne. Milyen szomorú számbavenni azokat, akik a karácsonyt hozó Krisztust elvesztették. Milyen szomorú végigtekinteni azok hosszú során, akiknek az életéből nem tér dicsőség a magasság felé, nem növekedik a békesség a földön és nem terjed a jóakarat az emberek között. A Krisztus által megváltott föld bűnös föld ma is. A betlehemi bölcső körül ezen a karácsonyon is vasba öltözködött népek állanak, készen egymás öldöklésére, ha. majd az ünnep elmúlik. És a mai világ útvesztőibe keveredett emberek nagy része azért van olyan mélyen az útvesztők között, mert a Krisztus felé vezető út csak betlehemi ösvény a számára, amelyikre csupán karácsonykor gondol, de azután elmúlik szívéből a gyengédség, nem erőlteti tovább a szeretetet, nem hallgat tovább a jóság biztatására, hanem tovasiet a keményszívű és engesztelhetetlen önzés és küszködés útján. Kérdezd meg őket: hova visz az út? Felemelkedhetik az ember a csilla-
