Erős Vár, 1990 (60. évfolyam, 1-6. szám)
1990-06-01 / 3. szám
EROS ©VÁR 5. oldal DR. VERMES MIKLÓS (1905-1990) Április 20-án temették, 85 éves korában. Nem volt nyugdíjas, haláláig tanított. Az Élet és Tudományé, folyóirat egyik júniusi száma három cikkben állít emléket ennek a csodálatos tanáregyéniségnek, akit tanítványai soha nem fognak elfelejteni. (Lásd: Erős Vár 1986/5. sz.) Vermes Miklós Sopronban született, az ottani Evangélikus Líceumban érettségizett 1923- ban. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett tanári képesítést matematika-fizika-kémia szakon, majd tanársegéd lett az egyetem kémiai intézetében. 1929-ben doktorált fizikából. 1935-töl az intézet megszüntetéséig tanított a Fasorban, ahol a tanári testület tagjai közül az övé volt a legmagasabb heti óraszám: 23‘A- 1952-ben nem hagyta elherdálni féltett kincseit, a fizikai szertár anyagát áttelepítette Csepelre: az ottani Jedlik Ányos gimnáziumba szegődött el tanárnak. Tisztelet és szeretet övezte, tanítványai rajongtak érte. „Már életében legendává vált. Egyéni humoráról, a vele megesettekről mindenki ismert egy-egy anekdotát. Nem zavarták a róla keringő történetek, igaz, gyakran ,mesé’-nek minősítette őket.” (Staar Gyula cikkéből.) „Erőltetés nélkül varázsolta széppé az óráit, sugárzott belőle a fizika szeretete. Ügy tűnt, elsősorban annak örül, hogy ő maga láthatja viszont a csodálatos jelenségeket. Másodsorban annak örül, hogy azt megmutathatja tanítványainak. De soha, senkitől nem követelte meg, hogy lelkesedjen azért, amit ő megmutatott. Nem tetszett, na jó, akkor majd mutatok egy másik kísérletet, van még idő — így gondolkozott Muki bácsi.” (Károlyházy Frigyes emlékezése.) — Egy életet adott szeretett diákjaiért... FASOR EGYESÜLET GENF Részletek a májusi tájékoztatóból: A Fasor kiállta a tűzpróbát, sikerrel zárja az első tanévet. A jelentkezőknek csak kis részét tudták fölvenni; három párhuzamos első osztály indul 1990 őszén. 460 diákot tanít majd 38 tanár. Az épület tatarozása befejeződött, nemrégiben megnyílt az alagsori étkező is, mely két váltásban tudja ellátni az éhes diáksereget az eddigi öt helyett. Hátra maradt még az udvar rendbehozatala, hová sportpályák kerülnek. Látogatóban volt a Fasorban a brassói gimnázisták egy csoportja, majd a leendő kolozsvári magyar gimnázium tanári karát látták vendégül. Meglátogatta iskolánkat a bajor ev. püspök, örömmel látta az újjáépítés sikerét és egy kis teherszállítót ajándékozott, mely most rendszeresen az ételt hordja, mivel az étkezőnek nincsen konyhája. Gyarapodik az alapítványok és ösztöndíjak száma. A külföldi látogatók általában meglepetve veszik tudomásul a volt diákok ragaszkodását, áldozatkészségét, hálájuk kifejezését. — Egyesületünk is alaposan kiveszi részét ebből a munkából. Nemrégiben küldtünk el egy elektronikus orgonát a díszterembe, melyet Peskó György avatott fel. Kifizettük az informatika labor utolsó részletét. Évvégi jutalmat adtunk minden osztály három legjobb tanulójának, és annak, aki az év folyamán legtöbbet javított előmenetelén. Világháborús halottaink emlékére tervezett tábla művészi kivitelezését Bart Károly, a lépcsőházi Luther-szoboralkotója vállaltad. Elkészítettünk egy németnyelvű ismertetést és egy képes albumot (Gaeng János) külföldi érdeklődő barátaink számára. Márciusi közgyűlésünk megszabta működésünk további irányát. Tárgyi segítségen kívül — legközelebbi célunk egy nyelvlabor beszerzése — szegénysorsú tanulók támogatását, tanári továbbképzést, külföldi tanulmányutak elősegítését tartjuk szükségesnek. Nagy gondot okoz iskolánk intemátusának kérdése. Legalább 120 személyre kellene az iskola közelében megfelelő intézmény. Természetesen erre a régi, Damjanich utcai épület lenne a legalkalmasabb, de van más elgondolás is. Bármelyik megoldás óriási összeget igényel, úgy 50-55 millió forintot, s erre fedezet nincs. (Ha az elkövetkező években csakugyan újraindulnak a vidéki ev. középiskolák, akkor talán nem lesz szükség ilyen nagy internátusra! Például 1941-ben az iskola akkori 658 tanulójából csak 47 bentlakó és 6 bejáró volt az intemátus létszáma. — A szerk.) Gyűjtésünk eddigi eredménye majdnem 100,000 svájci frank (ebből 3123.00 dollárösszegben adakoztak olvasóink az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencián keresztül!). Reméljük, hogy további adományok segítségével eredményesen támogathatjuk iskolánkat, különösen az intemátus ügyét. A 16. EGCSCS ERDÉLYBEN — Újjászerveződött cserkészcsapatunk első igazán nagy erőpróbája volt ez az erdélyi út, melynek célja elsősorban az erdélyi evangélikus magyarság megsegítése volt magyarnyelvű vallási, gyermek- és tankönyvekkel, újságokkal. A megtisztelő feladatra 30 cserkész vállalkozott és áldozta fel egyhetes síszünetét. Csapatparancsnokunk, Csepregi Zoltán, és iskolánk egyik tanárnője, Simonyi Andrea vezetésével indultunk útnak. Csomagunk nagy részét a fejenként 10 kilónyi könyvszállítmány tette ki, melyből minden meglátogatott falu és város evangélikus gyülekezeténekjutott. Jártunk Segesváron, majd Apácán, ahol a lelkész biztosított lakhelyet számunkra. Brassóban egy 20 m -nyi helyiségben töltöttük az éjszakát, Hétfaluban parókián aludtunk. Csíkszeredán a Ferences-kolostortemplom nyűgözött le minket, Csíkszentdomonkoson székelykapus házban tértünk nyugovóra. Végül Kolozsvárott a Balt-Orient expresszre várva éjszaka néztük meg a várost. Segélykörutunkba a barátkozások mellé kirándulásokat is beiktattunk. Jártunk a Maros forrásánál, ittunk vizéből, és a Brassó feletti Pojána hófödte csúcsára is eljutottunk. Végül új ismeretségekkel és nehéz szívvel hagytul el Erdély sok éven át sanyargatott magyarlakta területeit, melyre hiszem, hogy az ádventi -forradalom elhozta a reményt, a megmaradást és Isten áldását. (Boros Bánk Levente) TRIANON 70 EVE SELMECBÁNYA (Selmec- és Bélabánya) Hont vármegyében fekszik. Mai neve: Banska Stiavnica. Elcsöndesedett bányaváros, lakossága kétharmadára csökkent. Valamikor a nemesércek gazdag lelőhelye volt. Sok magyar műemlék van a városban. Különösen bányászati és erdészeti főiskolája híres, melyet még Mária Terézia alapított. A cseh megszállás után a főiskolát Sopronba helyezték át. Képünk a bányászati és erdészeti főiskola épületeit ábrázolja. A legkegyetlenebb békeparancs Magyarországot sújtotta az 1. világháború után. 1920. június 4-én hazánk területének 71%-át, lakosságának 63%-át vették el a győztes hatalmak. Ezzel 3,380.00 magyar jutott idegen uralom alá. A fájdalmas megcsonkítás nem törődött a Kárpátmedence tökéletes hegy- és vízrajzi, valamint gazdasági egységével. Természetes határaink megbolygatása — akár bővült, akár megszűkült az államterület, — ezeréves történelmünk folyamán mindenkor ideiglenesnek bizonyult. Evangélikus egyházunk vesztesége is nagy volt. Sok ősi iskolával és intézménnyel együtt elveszítettük híveink kétharmadát. Az evangélikusok lélekszáma 868 ezerrel, 64.7%-al csökkent a csonka hazában.
