Erős Vár, 1989 (59. évfolyam, 1-5. szám)
1989-08-01 / 3. szám
4. oldal EROS ©VÁR HIVATALBUCSUZTATO Nem tudható, hogy a politikatörténet vagy az egyháztörténet számára nyújt majd több érdekességet a közelmúltban megszűnt Állami Egyházügyi Hivatal többévtizedes működésének a tanulmányozása. Az azonban — úgy vélem — ma joggal kel hiányérzetet, hogy éppen az egyház részéről nem hangzik el az örömnek, a megkönnyebbülésnek az egyértelmű kinyilvánítása a Hivatal megszűnte ERŐS ©VÄR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSUK L AIM A ERŐS VÁR (USPS 178560) is published bi-monthly (February, April, June, August, October, December) for $6 per year by the Hungarian Conference—Evangelical Lutheran Church in America, 9715 Lake Avenue, Cleveland, OH 44102. Second-class postage paid at Cleveland, OH. POSTMASTER: Send Address changes (Form 3579) to ERŐS VÁR P.O. Box 02148, Cleveland, OH 44102 No. 4 (258) Vol. 55. AUGUST 1989 Az “Evangelical Lutheran Church in America” Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: “ERŐS VÁR” P.O. BOX 02148 CLEVELAND, OH 44102 Az “ERŐS VÁR" előfizetési díja belföldön egy évre 6 dollár, Kanadában és egyéb külföldön évi 8 US dollár, vagy 10 kanadai dollár. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code” szám feltüntetésével együtt! Az újságot “zip code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is, pl.: St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónákban azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Ohio 44102 alkalmából. Ez a rövid cikk főleg ezért íródik. A lépés, a Hivatal megszüntetése nyilvánvalóan nem egyszerűen adminisztratív intézkedés, része a kormányzati munka korszerűsítésének, hanem jelentős, mondhatni korszakos változás a magyar egyházpolitikában. Az állam és egyház szétválasztása hasonlítható, ami a mechanizmust illeti, a párt-állam szétválasztásához. Ez végső soron azt jelenti, hogy a pártállam-egyház irányítási tengely megszűntével remény van az egyház valódi autonómiájára. Megszűnik az a képtelen helyzet, hogy az egyház sorskérdései abban a hatalmi gócban dőlnek el, amely pragmatikus politikáját, illetve ideológiája felhígulását ellensúlyozandó azt hirdette, hogy „ideológiai kérdésekben nincs békés egymás mellett élés”. — A vallásszabadság azt jelenti, hogy a parkok a hívők számára is nyitva vannak, a villamoson ugyanolyan viteldíjat fizetnek, de az egyetemi felvétel az más kérdés — válaszolta kollégám kérdésére egy „ideológus”, valamikor a hetvenes években. Kollégám azt nem értette, miért kell a Piarista Gimnázium maximális eredményt elért diákjainak egy-két évig dolgozni, „átnevelődni”, hogy bekerülhessenek az orvosegyetemre. — így is ők járnak jobban — mondta ki legyintve az igazságot vitapartnere; ami persze nem menti ezt a gyakorlatot. Nem véletlenül jutott eszembe ez a történet, hiszen az idei felvételi vizsgák alapján elmondható, ez is már a múlt, összefüggésben azzal az új politikával, ami az ÁEH megszüntetését is eredményezte. Tisztességes emberi dolog, hogy az ellenkező meggyőződés, az ellenérzések ellenére Hivatalok megszűntekor a munkatársak segítőkészségére, gesztusaira is emlékeznek az érintettek. Voltak olyan megyei egyházügyi titkárok, akikről a lelkészek sok jót mondtak, míg mások „túlteljesítették a normát”, a megkívántnál is jobban próbálták korlátozni az egyházi életet. Sajnos az egyházban is akadtak, akik — különböző indítékból — ÁEH- orientáltak voltak. Talán még szomorúbb, hogy olykor egyházi vezetők — alaptalanul — saját önkényes intézkedéseiket is az ÁEH számlájára íratták, így próbálva felelősségüket csökkenteni. Mindez azonban nem fedheti el a lényeget. Bármennyire természetes, soha nem mindegy, hogy egy alapvetően elfogadhatatlan helyzetben hogyan viselkednek az érdekeltek; izgalmas kutatás tárgya az emberi tényező szerepe, a lényeg mégis az, hogy a letűnt gyakorlat kezdetétől fogva elfogadhatatlan, az egyház számára jogfosztottság, kényszerhelyzet volt. Ezért is váltott ki bennem is megütközést a Hét című tv-műsor július 2-i adásának riportja, amelyikben egyházunk püspökelnöke a régi, rossz gyakorlatot folytatta, mégha esetleg a vágás is torzított. A Hivatal megszűnéséről egyetlen helyeslő mondata nem volt, ugyanakkor sietve felsorakozott a napi állami politika mögé állást foglalva az Országos Vallásügyi Tanács, illetve egy Egyházügyi Titkárság szükségessége mellett. Önálló téma, vájjon indokoltak-e ezek a szervezetek, de az bizonyos, hogy jelen fázisban ezeket az egyház nevében igenelni — előzetes széles körű megbeszélés nélkül — senkinek nincs felhatalmazása. Magam úgy vélem, hogy az egyház oktatási tevékenységétől a karitatív munkáig minden közös kérdés az illetékes állami és egyházi szervek között közvetlenül rendezhető, külön intézmények beiktatása nélkül. Megerősít ebben az Evangélikus Gimnázium ügye, amelyet a Művelődési Minisztérium és az OP1 szakembereivel példamutató együttmunkálkodásban tudtunk az elmúlt másfél évben dűlőre vinni. Nem változtat véleményemen, ismét utalva az emberi tényezőre, hogy az Egyházügyi Titkárság vezetője jelenleg olyan személyiség, aki bizonyította nyitottságát az egyenrangú partneri dialógusra. Persze minden állam szuverén joga eldönteni, hogy a különböző feladatokat milyen szervezetben kívánja megoldani, de ma joggal, okkal vagyunk érzékenyek — divatos szóhasználattal — a „visszarendeződés” veszélyére. Napjaink tömegkommunikációját jellemzi, hogy két nappal a tv-műsor előtt, a Rádió Bagoly című éjszakai adásában is az ÁEH volt a téma. Többek között a csillaghegyi evangélikus lelkész is megszólalt. Véleménye éppen 180 fokkal különbözött püspöke gondolataitól. Az egyik nézet a talán leginkább figyelt tv-műsorban, a másik egy éjszakai ún. rádiós rétegműsorban hangzott el. De legalább elhangzott. Idáig már eljutottunk. No meg valóban megszűnt az ÁEH. ____________ Frenkl Róbert A fenti cikk a budapesti Evangélikus Élet július 23-i számában jelent meg. írója dr. Frenkl Róbert egyetemi tanár, a Déli Egyházkerület felügyelője, értesülésünk szerint esélyes jelölt az országos felügyelői tisztségre, melyre a gyülekezeti szavazatok beküldése lapzártakor még folyamatban volt. A két másik jelölt: dr. Sólyom Jenő kutató-professzor, Deák téri presbiter, valamint dr. Stúr Dénes mérnökbiológus, a Budavári gyülekezet presbitere.
