Erős Vár, 1988 (58. évfolyam, 1-5. szám)
1988-12-01 / 5. szám
ERŐS® VÁR 7. oldal PÁSZTOROK ÚTJA Elakadt a szavunk, mint amikor a hegy fagyos lehelete torkunkba csap, fülünk soha nem hallott hangoktól mámorosán zsongott, szemünket rémület és boldogság tárta az égre, s néztünk, ahogyan újszülöttek és haldoklók tudnak csak nézni, mert itt maga a Békesség ragyogott-zengett, maga a Halál halt meg, maga az Élet született. Hatalmas fények botja terelt, hallelujázó csengők szava pásztorolt, lelkünket az öröm minden lépésnél a csillagokig dobta, szívünk ugrált, mint tavasz tüzétől ittasult gidák, álmunkban sem volt még ilyen könnyű a lábunk, s úgy mentünk, mint aki életében először megy haza. Ahogy az ajtó kitárult, a mécses fénye napnyi ragyogással lobbant arcunkon mosollyá, a jászol fája Dávid trónjává ácsolódott s a királyiszék előtt szíveink sorakoztak, mint bárányok az itatónál. A Gyermek keze tükörré simította ráncos homlokunkat s az ő képe viliódzik rajta most is, mert juhai vagyunk, pásztoroltjai, s egyszersmind számadói: ettől a pillanattól fogva lettünk csak pásztorok valóban. Bodrog Miklós ORDA SS LAJOS: A Szabadító méltó fogadása Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nekik, nem volna bűnük. De most nincs mivel menteniük bűnüket. (J.nos 15;22) Uram! Szeretném, ha segítenél megfelelő módon előkészülnöm születésed ünnepére. Mert azon az ünneplésen, amely köztünk általában szokás, bizony igen szegényes keresztyén máz van csupán. Mindjobban ráillik egész korunkra az ádvent nagy alakjának, Keresztelő Jánosnak a szava: “Közöttetek van, akit nem ismertek” (János 1:26). És ez olyan természetellenes. Mert, ha valaki, aki tanításodat nem ismeri, csupán hallott felőled valamit, azt mondja rólad: nagy ember lehettél valamikor a magad idejében, de a fejed köré a dicsfényt későbbi idők fonták — akkor az nem tehet róla, mert nem tudja jobban. Nem bűne a tudatlansága. De, ha mi, akik gyermekségünk óta tanításodból ismerjük akaratodat, tetteid gyümölcseiből pedig élünk és mégis közömbösek vagyunk irányodban, vagy szembeállunk veled, azt semmivel sem menthetjük. Uram! Igazad van: a bűnöm azért nagy és mély, mert ismerem akaratodat, de nem cselekszem. Szívem vágya hozzád simul, de a le nem gyűrt ó-emberem ellened lázadozik. Születésed ünnepére készülve adj belém elégséges bűnbánatot, mellyel téged — Szabadítómat —, méltóképpen fogadhassa-1o]/ , (Az Útravaló c. kötetből.) Műkarácsony - műöröm Karácsonyhoz közeledünk megint. Karácsonyhoz, melytől örömet, békét, nyugalmat várunk, s amikor szeretnénk mi is örömet szerezni másoknak. Készül rá a család: ajándékozási tervekkel. Készül rá a kereskedelem: hetekkel karácsony előtt kirakják a boltokban a mükarácsonyfákat. Készül rá a város, hogy színes égőkkel, pompás reklámokkal ékesítse magát az ünnepekre, és készül az egész világ — ki-ki a maga módján. Mindez kedves, szép és jó szándékú — csak mintha valami hiányozna belőle. Mű a karácsonyfa, nem igazi, és mű a fény a karácsonyfán. Egy kicsit úgy érezzük, hogy mű a karácsonyi öröm: ajándékoktól, díszdobozoktól, reklámoktól mesterségesen szított; s amikor túlérünk rajta, szürke üresség marad utána. Az Ige nem beszél müörömök kreálásáról. Ött az igaz Isten igaz ígéretének beteljesedéséről van szó, s ebből fakadhat igazi világosság, igazi öröm. Majd másfél évezreddel Jézus születése előtt egy pogány hatalom fordult Isten népe ellen. Eltipró szándékában még spirituális erőket is kényszeríteni akart terve végrehajtására. Az átokmondásra felszólított Bálám azonban Isten Leikétől ihletett vízióban próféciát mond: „Látom Öt, de nem most, nézem őt, de nem közel, csillag származik Jákobból és királyi pálca Izraelből.“ Idők teljességébe
