Erős Vár, 1988 (58. évfolyam, 1-5. szám)
1988-08-01 / 3. szám
EROS® VÁR 3. oldal VÉGRE ELMONDHATJÁK: A Fasor megszüntetésének igazi története (A Lelkipásztor evangélikus lelkészi szakfolyóirat júniusi száma közölte Zászkaliczky Péter tanulmányát, „Elképzeléseim az evangélikus gimnáziumról". A tanulmány bevezetése elsőízben hozza nyilvánosságra az iskola 1952- es államosításának valódi történetét.) 36 éve, 1952. július 31-i keltezéssel apámnak címezve egy rövid szövegű hivatalos levél érkezett. A levél aláírója Laki Tibor igazgató, küldője a fejbélyegző szerint a „Budapesti Evangélikus Gimnázium — VII. Gorkij fasor 17-21”, amelyik elé írógéppel odakerült egy szó: „Államosított”. A 267-2/1952. sz. irat szövege: „Értesítem, hogy iskolánk államosítása, illetőleg megszűnte folytán fiát: Zászkaliczky Péter II. A. o. tanulót a Budapesti Városi Tanács a Bp. IV. Április 4-e tér 1. sz. alatti általános gimnáziumba osztotta be, ahol szeptember 1-én kell neki jelentkeznie.” Élénken bennem él még az a nyári délután, amit a levél felett végigsírdogáltam, értetlenül fájlalva elvett iskolámat. Ezt a személyes vonatkozást persze csupán érintőlegesen említem, talán csak azért, hogy némi magyarázattal szolgáljak, miért is kötődöm érzelmileg is annyira a Fasori Gimnázium visszaállításának ügyéhez. Sokkal fontosabb számomra ennél ma az államosítás szó kétszeri használata a levélben, és harmadszor az öszszehajtott levél külső részén is. Nem merhette volna leírni ezt a szót 1952-ben levelenként háromszor többszáz példányban is az egykori igazgató, ha nem az államosítás lett volna az akkori eljárás lényege. Igaz, formálisan az egyház mondott le róla. Másképp ezt akkor nem is lehetett volna elképzelni. Még csak három és fél éves volt az 1948. december 14-én kötött egyezmény, amelyik a következő szakaszt is tartalmazza: „A magyar köztársaság kormánya részben az evangélikus egyháznak a magyar közoktatás terén szerzett érdemei megbecsüléseként, részben pedig az újabb lelkésznemzedék előképzésének biztosítására hozzájárul ahhoz, hogy a legerősebb történelmi hagyományokkal rendelkező iskolák közül a budapesti VII. kerületi evangélikus gimnázium és a IV. kerületi Deák téri evangélikus leánygimnázium az eddiginél nem nagyobb keretben, továbbra is egyházi iskola maradjon.” Egy formális államosítással az akkori állami vezetés azt deklarálta volna, hogy semmibe veszi a nem is sokkal korábban megkötött egyezményt. Ekkora presztízsveszteséget nem engedhetett meg magának. A látszatot tartani kellett: az egyház ajánlotta fel. De a megszűnés igazi okát a szétküldött értesítések kibővített fejbélyegzője is mutatja: „Államosított Fasori Evangélikus Gimnázium”. A múltnak ezt a vállalását a történelmi hűség is megköveteli. De nyugodtan vállalhatjuk is, hiszen a mai állami vezetés is szépítés nélkül szembenéz annak a korszaknak a hibáival, eltorzulásaival és elítéli törvénytelenségeit. Nem kell egy hamis látszat fenntartásával önmagunkat becsapni, a világot áltatni. Sajnos megtörténik még mindig részünkről a múltnak olyan ismételt torzítása, hogy az egyházi vezetés annak idején anyagi okok, fenntartási nehézségek miatt volt kénytelen feladni az iskolákat. Ez persze részben igaz, de éppen itt volt az a kényszerítő külső erő, amelyik végül is az iskolák elvesztéséhez vezetett. Tudomásom szerint Dezséry László püspök a fasori tanári kar előtt elmondta: az állam minden anyagi támogatást megvont az iskoláktól, de azt nem engedi, hogy az anyagi fedezet biztosítására az egyház a híveihez forduljon, adományokat és hozzájárulást gyűjtsön. Lehetett-e tenni mást, mint ami bekövetkezett? Egy erőtlenné tett kézből hullt ki a két gimnázium, amelyek mellé meggyőződésem szerint odaállt volna azokban a nehéz években is egyházunk népe, ha ezt megengedték volna. Egyébként is legalább is gyanús, hogy egyszerre négy középiskolával kapcsolatban, a mi két gimnáziumunk mellett a református Baar-Madas és Lónyai utcai gimnáziumokkal kapcsolatban jutott eszébe két egyháznak is, hogy azokat, csak úgy maguktól, egyszerre átvételre felajánlja. Mindez nem egyszerűen a múlttal kapcsolatos történelmi hűség önmagáért való keresése, bár nagyon hangsúlyos ez önmagában is, — hanem a jelen helyes értékeléséhez is hozzá tartozik. Államunk vezetése most azzal deklarálja, hogy az 1952-es államosítást erőszakos lépésnek, az egyezménnyel ellentétesnek ismeri el, hogy a Fasori Gimnáziumot visszaadja. Akkor is elismerés és köszönet érte, ha egyébként talán szükségszerű velejárója ez egy meghirdetett, sőt megkívánt demokratizálódási folyamatnak. Személy szerint nekem egy javuló társadalmi közérzethez ez a lépés minden esetre hozzá tartozik. Mindebből viszont következik, hogy egyenesen káros a múlt szépítgetése, a múltbeli vélt vagy valóságos anyagi erőtlenségünkre való egyedüli hivatkozás, mintha csupán egyházunk tehetne arról, hogy három és fél évtizede nincs középiskolánk. A múltnak ezzel a meghamisításával jelentéktelenítjük, kicsinyítjük, semmibe vesszük a mostani állami döntés bátorságát, nagyszerűségét. Hiszen az 1952-es államosítás kényszerének elismerésével azt ismerjük el, hogy milyen más az a politikai légkör, amelyben most élünk, és milyen más az a politikai vezetés, amelyik most méltányolta egyházunk kérését. * Következő számunkban hozzuk a tanulmány néhány további részletét „Mit várok a Fasori Evangélikus Gimnáziumtól” címmel. Adományok az „Erős Vár”-ra (Előfizetések nyugtázása a címszalagon látható lejárati év és hónap kijavításával történik.) Itt nyugtázzuk köszönettel az 1988. április 1 és július 31 között az előfizetéseken felül beérkezett lapfenntartó adományokat: $80: Becker Jakabné (Niles, IL). — $50: Gracza Erzsébet dr. Rupprecht Pálné emlékére (Minneapolis). — $15: Molnár Mihályné (Highland Park, NJ). — $10: Gyapay Ede (Ste-Anne-de-Bellevue, PQ), Hódos Frigyes (Westchester, PA), dr. Schill János (Hideaway Hills, OH). — $8: Etimov Demeterné (Chicago). — $6: Dr. Kun József (McLean, VA). — $5: Bacsek István (Cambridge, ON). — $4: Gömöry Gyula (Cleveland), dr. Hadházy József (Jamestown, NY), dr. Kassay Dezsőné (Sarasota, FL), Radó Kálmán (Poughkeepsie, NY), Rusznyák Lászlóné (Philadelphia), Somos Mihály (Sparks, NV). — $3: Dr. Dandy Imréné (Fort Pierce, FL), Faragó Györgyné (Quincy, MI), Ludwig Piroska (Denver, CO). — $2: Dr. Déry Béláné (Cleveland), dr. Szathmáry Lajos (Chicago). — $1: Oláh Béláné (Cleveland). .................Az Egyesült Államokban és Kanadában élő olvasóink számára a Fasori Gimnáziumra való adakozás legegyszerűbb módja: a csekket Hungarian Conference — ELCA névre kiállítva („Fasor” megjelöléssel) küldjük erre a címre: Hungarian Conference — ELCA 9715 Lake Avenue Cleveland, Ohio 44102
