Erős Vár, 1987 (57. évfolyam, 1-5. szám)

1987-12-01 / 5. szám

4. oldal

EROS 0 VÁR

„Isten igéje nincs megbilincselve”

Néhány szó a magyar evangélikus rádiómisszióról

Lapunk európai munkatársa Pósfay György evangélikus lelkész, 1986 júniusában, amikor meglátogatta szerkesztőségünket, bejelentette, hogy a közeljövőben befejezi az Evangélikus Világszövetségnél végzett szolgálatát, mert — betöltvén 65. életévét — e szervezet szabályai szerint

ERÖS@VÁR

\MIUIKM MAl.V'li lV->M,rni.l!SUK LAIM

ERŐS VÁR (USPS 178560) is published bi-monthly (February, April, June, August, October, December) for $6 per year by the Hungarian Conference—Lutheran Church in America, 9715 Lake Avenue, Cleveland, OH 44102. Second-class postage paid at Cleveland, OH. POSTMASTER: Send Address changes (Form 3579) to ERŐS VÁR

P.O. Box 02148, Cleveland, OH 44102

No. 6. (248) Vol. 53. DECEMBER 1987

Á “Lutheran Church in America’' Magyar Konferenciájának lapja.

Szerkesztő és kiadó:

Juhász Imre Munkatársak:

a magyar evangélikus lelkészek.

FONTOS!

Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: “ERŐS VÁR”

P.O. BOX 02148 CLEVELAND, OH 44102

Az “ERŐS VÁR” előfizetési díja belföldön egy évre 6 dollár, Kanadában és egyéb külföldön évi 8 US dollár, vagy 10 kanadai dollár.

Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni.

Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code” szám feltüntetésével együtt! Az újságot “zip code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is, pl.: St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónákban azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni.

Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Ohio 44102

nyugdíjba kell vonulnia. Mikor megkérdeztük, hogy hol tölti nyugdíjas éveit és mivel fog foglalkozni, közölte, hogy — egyelőre — családjával együtt Svájcban marad és továbbra is keresni fogja az alkalmakat az Isten igéjének hirdetésére.

Azóta megtudtuk, hogy ilyen szolgálatokat nem csak úgy végez, hogy eleget tesz időközönként érkező meghívásoknak, és az állandó lelkésszel nem rendelkező gyülekezetekben, főleg Genfben és Lausanne-ban, magyar és másnyelvű istentiszteleteket tart, hanem átvette a Trans World Radio Monte Carlo-i adója által kisugárzott és a norvég és finn evangélikus missziói szervek által fenntartott magyar adások irányítását is.

így legutóbb hozzáírt levelünkben néhány kérdést intéztünk Pósfay Györgyhöz, amelyekre munkatársunk írásban válaszolt. A következőkben közöljük mind a kérdéseket, mind a válaszokat.

E. V.: Mi a rádiómisszió célja?

P. Gy.: Célja az, hogy Isten igéje eljusson minden néphez. Ennek a szolgálatnak a végzése egy formája a missziói parancs (,,...tegyetek tanítvánnyá minden népet...” Máté evangéliuma 28:19) teljesítésének. Jézus ugyanis nem határozta meg azt, hogy miképpen legyünk annak a továbbadói, amit Ő tanítványainak parancsolt. Pál apostol is különféle módon végezte el ezt a feladatot: beszéd és az írott betű által. Az ő idejében ezek képezték egy hír vagy tanítás továbbadására az emberek rendelkezésére álló lehetőségek legismertebb eszközeit. Ha Pál olyan időkben élt volna, amikor már elektronikus távközlési eszközöket használt az emberiség, bizonnyal felhasználta volna azokat az Evangélium terjesztésére.

E. V.: Mi teszi szükségessé a rádió mis zszió munkáját?

P.Gy.: Az a tény, hogy a rádió hullámai képesek az Úr tanítását olyan helyekre elvinni, ahová az még nem jutott el és így az olyan emberekhez is eljut, akiknek talán nincs más lehetőségük az Ige meghallására.

Szeretnék néhány példával szolgálni. Igen sok olyan országban, ahol az Izlám az uralkodó vallás, nem szabad nyilvánosan az Evangéliumról beszélni, sőt — sok esetben — tilos a Szentírást vagy más, az Evangéliumról szóló nyomtatványt ilyen államba bevinni. Tehát Isten szava ott bilincsbe lenne verve, ha nem jutna el oda a

rádió hullámain keresztül. De majdcsak ilyen helyzetbe kerül egy olyan személy is, aki ugyan el tudna menni a legközelebbi gyülekezeti templomba, ahol Isten igéjét hirdetik, de betegség vagy öregség miatt erre nem képes. Azonban, kis hordozható rádiója segítségével, meghallgathatja otthonában vagy a kórházi betegágyon is az Isten vigasztalását, ha van rádiósmisszió szolgálat.

E két szélsőséges helyzet közt számos olyan van, amely szükségessé teszi a rádiómisszió szolgálatát annak az érdekében, hogy Isten igéje ne legyen megbilincselve.

E. V.: Hogyan kezdődött meg ez a rádiószolgálat?

P.Gy.: Elindulása valamiképpen kapcsolódik ahhoz a tényhez, hogy 1950-ben az utolsó norvég misszionáriusnak, aki Magyarországon főleg zsidó származású vagy minden vallástól elidegenedett emberek közt munkálkodott, el kellett hagynia az országot. Bár a Magyarországi Evangélikus Egyház átvette a misszó budapesti (Gyarmat utcai) székházában vasárnaponként tartott istentiszteletek megtartásának a kötelezettségét (és ezt a szolgálatot a zuglói gyülekezet mind a mai napig végzi!), de a hitre jutottak lelki gondozását csak részben, a misszionáriusok más tevékenységét pedig alig tudta folytatni. így már az ötvenes években előtérbe került annak a lehetősége, hogy a vallási közösségektől teljesen elszakadt magyarországi személyek közti evangéliumhirdetést talán a rádió segítségével kellene folytatni.

Mindez nem ment olyan gyorsan és könnyen, ahogy ezt sokan elképzelték. Megfelelő, Magyarországon is jól hallható és csak vallásos célokat szolgáló rádióadóra, anyagi alapokra és a magyar igehirdetéseket elkészíteni és bemondani tudó munkatársakra volt szükség. Az első nehézséget meg lehetett oldani az által, hogy Monacóban megépült egy csak keresztyén vallásos programokat közvetítő, nagyteljesítményű adóállomás, amely hajlandó volt bizonyos időt ilyen jellegű magyar adás számára biztosítani. A magyar adások megtervezésére, elkészítésére és szalagra való bemondására Terray László, a Norvég Egyház magyar lelkésze vállalkozott, akinek sokat segített az utolsó Budapesten munkálkodó norvég misszionárius, Seland Berhard lelkész. így 1963-ban megindulhatott ez a munka. 1986 közepéig Terray László volt a munka felelőse, tőle vettem át ezt a munkakört.

E. V.: Mit tudsz mondani a munka további fejlődéséről?

P.Gy.: Sokat lehetne erről mondani, — mert különösen a kezdet — a kísérletezés