Erős Vár, 1987 (57. évfolyam, 1-5. szám)
1987-10-01 / 4. szám
ERŐS® VÁR 7. oldal Mi az emberélet? az emberiség emberségében, hogy nem a Sátán, de az Isten kezébe fogódzva vívják meg harcukat és nem a halált, hanem az élet boldog jövőjét adják Földünk minden nemzetségének. Jó uramat a sok szenvedés korán a sírba vitte. 33 éve élek özvegyen, szerető családom körében, akik sok örömet, derűs napokat adnak nekem. De jönnek az álmatlan éjszakák, a múlt sok boldog és fájó emlékével. Szinte már a hajnali csendben mintha egy kedves hangot hallanék: suttog a fiilembe: aludjál, aludjál, a múltra te már ne gondoljál... mert mikor a múlt mesélni kezd, a szív mindig fáj; akár szép volt, akár fájó, visszasírni kár. Az én koromban már előre keli néznem rövid útamra, míg a földön járhatok. Imára kulcsolom kezem s kérem mennyei Atyámat, ne ejtsen ki kezéből, vezessen, hogy ép lélekkel, és tiszta szívvel lehessem meg utolsó lépésemet az O otthonába, ahol végre örökre megnyugszom. Irányi Kamillné Szelíden fogadjátok a belétek oltott Igét, amely meg tudja tartani lelketeket. De az Igének ne csupán hallgatói, hanem megtartói is legyetek, hogy meg ne csaljátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az Igének, de nem megtartója, az olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. (Jak 1,21b~25) A NEMZETKÖZI ORDASS ALAPÍTVÁNY célja Ordass püspök lelki és szellemi hagyatékának megőrzése és közismertté tétele. (Lásd az Erős Vár 1987. áprilisi számában közölt ismertetést.) Felhívjuk az amerikai magyar evangélikusok figyelmét az alapítvány támogatására! Csekk, vagy nemzetközi pénzesutalvány erre a címre küldhető: „ORDASS FOUNDATION” Rév. László Terray Prestegarden N-1640 RADE, Norway A kérdés meglepőnek tűnik. A legtöbb ember számára természetesen egyszerű lenne a válasz. A születés és a halál közötti időtartam a szinte magától adódó felelet. Csak ha közelebbről gondoljuk mega kérdést, akkor válunk bizonytalanabbá. Egy emberélet tényleg csak a születése napján kezdődik? Máris nehezebbé vált a kérdés. Tudjuk, hogy az élet már korábban megfogamzott. A természettudományok és az orvosi kutatások évtizedek óta alapvető kérdése: mikor kezdődik egy emberélet? Emberek határozzák ezt meg? Sőt az a kérdés, hogy a törvényhozás jogi fogalmaival válaszolhatunk-e? A fogamzás pillanata csak sejthető, de valójában titok marad. Végül is nem az ember határozza meg. Tapasztalatból tudjuk. Csak a megtörtént tényt tudjuk tudomásul venni. Éppen e miatt kellene talán óvatosabban megközelíteni a kérdést. De van egy még nehezebb kérdés is, és ez erősen leterheli a társadalom életét s főleg a jövőjét. A tudósok kutatásainak eredményei kérdéseket vetnek fel s ezekhez az istenhívő emberiségnek is hozzá kell szólnia. Állást kell foglalnia a Teremtőbe vetett hite alapján. Az orvosi és főleg már a biológiai kutatások lehetővé teszik a megfogant élet kifejlődésének műtéttel való megakadályozását. Nemcsak a kutatásnak, az orvosi gyakorlatnak, hanem a törvényhozásnak is szenvedélyes vitákat kiváltó kérdésévé vált: szabad-e a megfogant életet beavatkozással elvétetni? Mikor kezdődik az emberélet? Ember-e az ember már a megfogamzott állapotában is? így kérdezzük azokat, akik ma ezeknek a kérdéseknek csupán laboratóriumi, klinikai, demográfiai, pszichológiai és egyéb oldalát nézik. S ha már eddig eljutott a természettudományi kutatás, akkor tulajdonképpen még mélyebbre tud jutni: már a megfogant élet sejtjeinek összetételéhez is hozzá tud nyúlni. Rémülettel vettük a híreket, hogy a faji tisztaság érdekében »A mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, a sötétség világának urai és a gonoszság szellemei ellen.« (Ef 6,12) már a gének manipulációjával, sőt selejtezésével kezdett — ideológiai indoklással és hatalmi parancsra — foglalkozni a kutatók egynéhánya. De ez magában a tudósok világában is ellenállásra talált. Még néhány évtizede csak a fantázia világába tartozott, hogy embert is lehet „gyártani”. Lombikban, laboratóriumban lehet meghatározni, hogy milyen legyen. A science-fiction regények rémítettek azzal, hogy ezrével lehet testileg-lelkileg pontosan egy mintájú embereket a világra hozni. Ma már a legmerészebbek is megrettentek a lehetőségek előtt. Az élet tisztelete kezd szigorú határt vonni. A fogyatékosokra is szüksége van az emberiségnek — kezdik mondani azok, akik félnek az emberélet emberek általi meghatározásától. Az egyik állami bizottság, mely ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, komoly kérdés elé került, amikor egy könyvben ezt a kérdést intézte hozzá egy aggódó író: „És mi van a lélekkel...?” Megdöbbentő a kérdés azok számára, akik csak biológiai problémát látnak maguk előtt. Mert az ember nemcsak test — lélek is. Egy hívő szülőanya megkérdezi: „A lélek mikor kezd el létezni?” Csak testi, biológiai állapot a fogamzás, vagy...? A lélek csak később járul az anyaméhen kívüli, már megszült testhez? Vagy...? Mindez komolyan foglalkoztatja a keresztyén lelkiismeretet. Mert a kérdéshalmaz fentiekben csak nagyjából érintett része ma sok országban a törvényhozók asztalán van. Sőt, már döntöttek is felőle? — A fogamzás utáni abortusz szinte nagyon kevés ellenzőre talál. Csak ott kezdenek tétovázni, hogy meddig szabad végrehajtani: hány hetes a fogant élet, hogy azt emberéletnek lehessen nevezni. Nehéz kérdések, melyeknél a hívő ember csak az emberéletet adó Teremtőre tud nézni. Tőle vár feleletet. Felütöm a Bibliámat, s olvasom a zsoltáríró hitvallását: „ Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében... Csontjaim nem voltak elrejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid... "(Zsolt.
