Erős Vár, 1986 (56. évfolyam, 1-5. szám)

1986-02-01 / 1. szám

EROS® VÁR 7. oldal Budapest, Farkasréti sír kert, 1985. szeptember 27. Megemlékezés Budapesten Ordass Lajos püspök sírjánál — 40 esztendővel püspöki székébe történt beiktatása után... — Evangélikus Világszövetség elnökének a legutóbbi látogatásáról. Szólt arról is, hogy az amerikai magyar gyülekezetekben ismert Pósfay György Genfben szolgáló lelkész is járt Erdélyben. T udna röviden az ő látogatásáról néhány szót szólni? TERRAY: Pósfay lelkész úr az elmúlt öt és fél év során többször járt Romániá­ban, főképpen, mint az Evangélikus Világ­­szövetség kiküldöttje, aki évfordulói ün­nepségeken, nemzetközi egyházi gyűlése­ken az evangélikusság világot átfogó szer­vezetét képviselte. Útjai során mindig ke­resett alkalmat arra, hogy a magyar gyüle­kezeteket és az azokban szolgáló lelkésze­ket, ahol erre lehetősége volt, megláto­gassa. 1985 szeptemberében a romániai vallási közösségek összessége egy konferenciát rendezett, amelyre egyes külföldi egyházak képviselőit, főleg pedig ökumenikus szer­vezetek megfigyelőit meghívta. így jutott Pósfay lelkész úr, mint az Evangélikus Vi­lágszövetség delegációjának a tagja Buka­restbe. Az ott tartott konferencia után Brassóba utazott, ahol találkozott a bras­sói és környéki lelkészekkel, látogatást té­ve a szász evangélikus egyház városi lelké­szénél és esperesénél is. Majd Kolozsvárra utazott, ahol szeptember 22-én a magyar evangélikus istentiszteleten Isten igéjét hir­dette, valamint találkozott a gyülekezet és a püspöki hivatal vezetőivel és munkatár­saival. Az ország területének elhagyása előtt meglátogatta a nagyváradi lelkészi hivatalt, valamint megtekintette az ottani evangélikus templomot. ERŐS VÁR: Milyen benyomásokkal tért vissza Nagytiszteletű úr Erdélyből? TERRAY: Sok erős benyomással tér haza a külföldi látogató ebből az ország­ból, s ebből a testvéregyházból. Hadd em­lítsek itt kettőt. Az egyik a gyülekezeti szol­gálatban álló lelkészek s a mellettük ön­kéntes tisztséget vállaló laikusok hűsége. Brassó környékétől eltekintve nagy terüle­teken szétszórva, egymástól nagy távolság­ra végzik szolgálatukat, több gyülekezet­hez e mellett nagy szórványterület is tarto­zik. A másik benyomás a közvetlen, csalá­dias viszony és hangulat a lelkészek között s a gyülekezetekben általában. Ennek így is kell lennie. Hiszen Isten gyermekei egy nagy családhoz tartoznak. De különösen is érezhető az összetartozás ebben a kis egyházban. Ne feledkezzünk meg a romániai evangé­likus hittestvéreinkről. Ugyanazon nagy család tagjai ők is, mint amelyikhez mi tartozunk. ERŐS VÁR: Köszönjük Terray László testvérünknek az érdekes beszélgetést. Kér­jük, gondoljon máskor is az ERŐS VÁR olvasóira. Fasang Árpád: Keresztyén Gyüle­kezet! Kedves Hittestvéreim! Azért gyülekeztünk most egybe sze­retett lelkészünk és püspökünk sírjá­nál, hogy hálát adjunk Istennek azért, hogy 40 évvel ezelőtt, 1945. szeptem­ber 27-én Ordass Lajost beiktatták a Bányai Egyházkerület püspöki széké­be, azt követően pedig a Deák-téri gyü­lekezet első lelkészi állásába. Úgy gondolom, akkor igazán méltó e megemlékezésünk, ha hagyjuk, hogy Isten Ordass Lajos igehirdetésén ke­resztül szóljon ismét hozzánk. Meg­győződésem, hogy a hét esztendővel ezelőtt elhunyt Ordass Lajos ma is építi Jézus Krisztus anyaszentegyházát. Egész életművével, messzire sugárzó példás életvitelével s mindenek előtt az Evangéliumhoz való tántoríthatatlan hűségével. Élete legfőbb céljának s a min­denkori egyház legfontosabb feladatá­nak az evangélium-hirdetést tekintet­te, ahogyan aktív szolgálatba való visszatérése után nem sokkal mondot­ta: “Legfontosabb feladatunk, hogy megszólaltassuk az Evangéliumot a magyar népnek.” Egy majd ötven évvel ezelőtt írt igehirdetését szeretném fel­olvasni, mint hallani fogjuk, a benne kifejtett üzenet ma sem vesztett idő­szerűségéből. JELLEM És bemenvén, általméne Jérikón. És íme vala ott egy ember, akit nevé­ről Zákeusnak hívtak; és az fővám­szedő vala, és gazdag. És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete sze­rint kis ember volt. Es előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő. És mikor arra a helyre jutott, feltekint­vén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván, hogy: Bű­nös emberhez ment be szállásra. Zá­keus pedig előállván, monda az Úr­nak: Uram, ímé minden vagyonom­­nak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivel­hogy ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeres­se és megtartsa, ami elveszett. Luk. 19:1-10. Van korunknak sok ámulatba ejtő tehetsége, ügyessége, de szegény a jel­lem erejében. Kevés az ember, aki in­­gathatatlan hittel, erős akarattal és ki­tartó elhatározásokkal él. Kiváló embe­rek buknak el, mert a gerinc, mely egyenesen tarthatná őket, hiányzik belőlük. Nem kevésbé jellemző vonása ez ko­runk vallásos életének. Mily sok a bi­zonytalankodás e területen is. Külön­böző vallásos irányzatok között inga­dozik megszámlálhatatlanok tömege, kemény, megállásra alkalmas alap nél­kül. A helyett, hogy a vihart állt régi mellett megállnának, a pillanat hangu­lata uralkodik rajtuk. És nemcsak egye­sek vallásos életének jellemzője ez, ha­nem nagy közösségek életének is. Kétel­kedéssel minden után kérdőjelet tesz­nek. Nem a hit, hanem a kételkedés van az uralmon. így csak természetes, hogy fogyatkoznak a keresztyén jelle­mek. Bibliai történetünkben erős jellemű ember áll előttünk. Zákeus minden sza­vából az egészen komoly elhatározás hangja csendül ki. Már a Jézussal való találkozás keresése is mutatja a ke­mény elhatározáséi embert. Még erő­sebben szembeötlik ez, amikor Jézus betér a házához. “íme, Uram, vagyo­­nom fele részét szétosztom a szegények között és ha valakitől zsarolással va­lamit elvettem, négyszeresen kárpóto­lom. ” Ez az önkéntes gyónás és a hoz­záfűzött ígéret mutatja, hogy nem akar eltakargatni semmit, nem szépíti a bű­neit. Szinte inkább attól fél, hogy nem sikerül neki mindennel leszámolnia. Az erős jellemnek a vonásait nagyon élesen látjuk meg akkor, ha pénzzel van neki dolga. Ezen a területen ütkö­zik ki legvilágosabban a jellem fogyat­kozása, vagy ereje. Sokszor olvasunk

Next

/
Thumbnails
Contents