Erős Vár, 1985 (55. évfolyam, 2-6. szám)
1985-12-01 / 6. szám
ERŐS® VÁR 3. oldal VÁJTA VILMOS: A beteljesedés és Karácsony a beteljesedés nagy ünnepe: az évezredek óta ígért Szabadító születése elérkezett. Persze földi megjelenése születése óta titokzatosnak tűnik: “Te vagy-e az Eljövendő vagy mást várjunk "(Máté 11:3)? Jézusban a bűntől Szabadító jelent meg az emberiség számára. Karácsony az ezért való hálaadás ünnepe. A hálaadás gyülekezete Az ígéretre várók öröme az a hálaadás, melynek állandó elmondására hívja egybe Isten Szentlelke a gyülekezetét. Itt is ígérete szerint velünk van: “Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük”(Mt 18:20). Jelenléte hálaadásra ösztönöz s a hálaadókat ő küldi ki a világba az örömhír hirdetésére, Isten emberekhez lenyúló szeretetének a kisugárzására. “Áldott a király, aki az Úr nevében jön. A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban. ” — így írja Lukács kissé más fogalmazásban, mint a többi evangélisták, az ünneplő sokaság és az angyalsereg énekét (19:38). Előbb csak arra figyeljünk, hogy Isten dicsérete abból az ajándékból fakad, melyet Ő ad az egyszülött Fiú személyében. Minden úrvacsorái istentiszteletünk a hálaadás gyülekezetének ünnepe. Újból és újból elhangzik a Krisztusban megtestesült isteni szeretet hálaadása. Ezért nevezte már az őskeresztény gyülekezet az úrvacsorát hálaadásnak (görögül: eucharistia). A hálaadás ellenzői Vannak, akiknek a hálaadó gyülekezet istentisztelete értelmetlennek tűnik. Már Jézus jeruzsálemi bevonulása idején akadtak, akik el akarták hallgattatni a tanítványok dicséretét: “Mester, utasítsd rendre tanítványaidat (Lk 19:39 — a régi fordításban “dorgáld meg” található). Mintha még a korabeli “vallásos” embereknek is sok lett volna Jézus ezen felmagasztalása. Ezért akarták elhallgattatni a hálaadó tanítványok dicséretét. Ma is botránkozást jelent sok “felvilágosult” embernek, hogy az emberré lett Istent fedezzük fel Jézusban, a názáreti ácsmester jegyesének, Máriának hálaadás ünnepe gyermekében. Addig még elmegy az emberi elme is, hogy Jézus “valóságos ember”. De hogy “valóságos Isten” is lenne, ez már megbotránkoztat. Ezért akarják elhallgattatni a hálaadás Istendicséretét. Ma is vannak ellenzői Jézus isteni mivoltának. Még azok között is, akik Őt, mint embert tisztelni tudják. De mint Istent? A legfontosabb bizonyítékuk sokaknak az, hogy “hiszen Jézus se tudta a gonoszságot eltüntetni az emberi társadalomból”. Aztán talán még azt is hozzáfűzik, hogy “a keresztény egyház két évezredes története is ellentmond annak, hogy Jézussal egy új világkorszak kezdődött volna”. Ezért akarják a világtörténelem korszakait beosztó “Krisztus születése előtt, ill. után” elnevezéseket kimetszeni nyelvünkből. A tévedés ott van, hogy Jézus sose ígérte az emberi jóléti társadalom megvalósítását. Ez csak emberi utópiákban született meg. A Szabaditó-Jézus bűneiből szabadítja meg népét. Csak ahol a bűnbocsánat felszabadító ereje valósul meg egy ember és egy egész nép életében, ott lehet új életet kezdeni. Jézus tehát megfordítja az emberek értékrendszerét: nem a földi jólét az első, hanem a hálaadás az elvett javakért. A bűnbocsánat ilyen gyümölcse lehet a földi békesség. Előbb a mennyben kell az emberiségnek megtalálnia a békességét, s akkor Jézusban, mint a Békesség Fejedelmében vetett hit, az emberek között is reménységgel nézhet arra, hogy a “földön békesség” legyen. De amíg egy nép, egy társadalom az Istenhez való viszonyát nem tisztázza a Szabadító által, addig nincs reménysége az emberiségnek. A kövek kiáltása Ezért inti Jézus az ellenzőket: “Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani” (Lk 19:40). Jézus Jeruzsálem pusztulásának rémképét idézi, A mi nemzedékünknek nem kell különös megerőltetés ahhoz, hogy egy épületeiben, de erkölcseiben is rombadőlt világ képét megelevenítse. Igaz ugyan, hogy sokan elfelejtették a romokat az “újjáépítés” mámorában. Mindezt az emberi képesség nagy erényeinek tüntetik föl ahelyett, hogy benne a bűnbocsátó Isten türelmének jelét, a jövendő újabb eshetőségét látnák. Miközben felépülnek Európa-szerte a rombadőlt épületek, nem reális a jólét nevetése, mely nem látja a Teremtő Isten kegyelmes cselekedeteit. Pedig mi csak abból az anyagból építhetünk, amelyet Ő teremtett. Ezért kiáltanak közöttünk ma is még az újjáépült szép városok kövei is. Ne csak a magad képességét, a magad hasznát és teljesítményeit dicsérjed, hanem áldd az Istent, aki megszabadított a legnagyobb nyomorból. A hálaadók istendicsőítése az egyetlen, amely megakadályozhatja a gonosz újabb uralomra jutását. A rombolás anyagi és erkölcsi képviselőivel szembe kell állnia a hálaadás gyülekezetének. Segítségül veheti a kövek kiáltását — ha valaki másra nem tudnak hallgatni. Karácsony a hálaadás ünnepe. Az egész emberiségé, amelyben a “kicsiny sereg” hálaadásának kell újra megszólalnia: Jézus, a Szabadító! S a bűnüktől megszabadultak hálaadó serege, a mennyei Király “hátvédje”, az egész világon hirdeti a megtestesült Szeretet örömüzenetét. '—1———----------------------------------------------------------------KÉT SZÓ Két szó felé botorkál minden út, két szó lebeg a hómezők felett, két szó nyit az egekbe új kaput, két szót tanít az angyali sereg: „NE FÉLJETEK!“ j F. L.
