Erős Vár, 1985 (55. évfolyam, 2-6. szám)

1985-12-01 / 6. szám

ERŐS® VÁR 3. oldal VÁJTA VILMOS: A beteljesedés és Karácsony a beteljesedés nagy ün­nepe: az évezredek óta ígért Szabadító születése elérkezett. Persze földi meg­jelenése születése óta titokzatosnak tű­nik: “Te vagy-e az Eljövendő vagy mást várjunk "(Máté 11:3)? Jézusban a bűntől Szabadító jelent meg az emberi­ség számára. Karácsony az ezért való hálaadás ünnepe. A hálaadás gyülekezete Az ígéretre várók öröme az a hála­adás, melynek állandó elmondására hívja egybe Isten Szentlelke a gyüleke­zetét. Itt is ígérete szerint velünk van: “Mert ahol ketten vagy hárman össze­gyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük”(Mt 18:20). Jelenléte hála­adásra ösztönöz s a hálaadókat ő küldi ki a világba az örömhír hirdetésére, Isten emberekhez lenyúló szeretetének a kisugárzására. “Áldott a király, aki az Úr nevében jön. A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban. ” — így írja Lukács kissé más fogalmazásban, mint a többi evangélisták, az ünneplő sokaság és az angyalsereg énekét (19:38). Előbb csak arra figyeljünk, hogy Isten dicsérete abból az ajándékból fakad, melyet Ő ad az egyszülött Fiú személyében. Minden úrvacsorái istentiszteletünk a hálaadás gyülekezetének ünnepe. Új­ból és újból elhangzik a Krisztusban megtestesült isteni szeretet hálaadása. Ezért nevezte már az őskeresztény gyü­lekezet az úrvacsorát hálaadásnak (gö­rögül: eucharistia). A hálaadás ellenzői Vannak, akiknek a hálaadó gyüleke­zet istentisztelete értelmetlennek tűnik. Már Jézus jeruzsálemi bevonulása ide­jén akadtak, akik el akarták hallgat­tatni a tanítványok dicséretét: “Mester, utasítsd rendre tanítványaidat (Lk 19:39 — a régi fordításban “dorgáld meg” található). Mintha még a kora­beli “vallásos” embereknek is sok lett volna Jézus ezen felmagasztalása. Ezért akarták elhallgattatni a hálaadó tanít­ványok dicséretét. Ma is botránkozást jelent sok “felvi­lágosult” embernek, hogy az emberré lett Istent fedezzük fel Jézusban, a ná­záreti ácsmester jegyesének, Máriának hálaadás ünnepe gyermekében. Addig még elmegy az emberi elme is, hogy Jézus “valóságos ember”. De hogy “valóságos Isten” is lenne, ez már megbotránkoztat. Ezért akarják elhallgattatni a hálaadás Isten­dicséretét. Ma is vannak ellenzői Jézus isteni mi­voltának. Még azok között is, akik Őt, mint embert tisztelni tudják. De mint Istent? A legfontosabb bizonyítékuk sokaknak az, hogy “hiszen Jézus se tudta a gonoszságot eltüntetni az em­beri társadalomból”. Aztán talán még azt is hozzáfűzik, hogy “a keresztény egyház két évezredes története is ellent­mond annak, hogy Jézussal egy új vi­lágkorszak kezdődött volna”. Ezért akarják a világtörténelem korszakait beosztó “Krisztus születése előtt, ill. után” elnevezéseket kimetszeni nyel­vünkből. A tévedés ott van, hogy Jézus sose ígérte az emberi jóléti társadalom megvalósítását. Ez csak emberi utó­piákban született meg. A Szabaditó-Jé­­zus bűneiből szabadítja meg népét. Csak ahol a bűnbocsánat felszabadító ereje valósul meg egy ember és egy egész nép életében, ott lehet új életet kezdeni. Jézus tehát megfordítja az emberek értékrendszerét: nem a földi jólét az első, hanem a hálaadás az elvett ja­vakért. A bűnbocsánat ilyen gyümöl­cse lehet a földi békesség. Előbb a mennyben kell az emberiségnek megta­lálnia a békességét, s akkor Jézusban, mint a Békesség Fejedelmében vetett hit, az emberek között is reménységgel nézhet arra, hogy a “földön békesség” legyen. De amíg egy nép, egy társada­lom az Istenhez való viszonyát nem tisz­tázza a Szabadító által, addig nincs reménysége az emberiségnek. A kövek kiáltása Ezért inti Jézus az ellenzőket: “Mon­dom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani” (Lk 19:40). Jé­zus Jeruzsálem pusztulásának rémké­pét idézi, A mi nemzedékünknek nem kell különös megerőltetés ahhoz, hogy egy épületeiben, de erkölcseiben is rom­­badőlt világ képét megelevenítse. Igaz ugyan, hogy sokan elfelejtették a romo­kat az “újjáépítés” mámorában. Mind­ezt az emberi képesség nagy erényeinek tüntetik föl ahelyett, hogy benne a bűn­bocsátó Isten türelmének jelét, a jöven­dő újabb eshetőségét látnák. Miköz­ben felépülnek Európa-szerte a romba­­dőlt épületek, nem reális a jólét neve­tése, mely nem látja a Teremtő Isten ke­gyelmes cselekedeteit. Pedig mi csak ab­ból az anyagból építhetünk, amelyet Ő teremtett. Ezért kiáltanak közöttünk ma is még az újjáépült szép városok kövei is. Ne csak a magad képességét, a magad hasznát és teljesítményeit dicsér­jed, hanem áldd az Istent, aki megszaba­dított a legnagyobb nyomorból. A hála­adók istendicsőítése az egyetlen, amely megakadályozhatja a gonosz újabb uralomra jutását. A rombolás anyagi és erkölcsi képviselőivel szembe kell állnia a hálaadás gyülekezetének. Se­gítségül veheti a kövek kiáltását — ha valaki másra nem tudnak hallgatni. Karácsony a hálaadás ünnepe. Az egész emberiségé, amelyben a “kicsiny sereg” hálaadásának kell újra megszó­lalnia: Jézus, a Szabadító! S a bűnük­től megszabadultak hálaadó serege, a mennyei Király “hátvédje”, az egész világon hirdeti a megtestesült Szeretet örömüzenetét. '—1———----------------------------------------------------------------­KÉT SZÓ Két szó felé botorkál minden út, két szó lebeg a hómezők felett, két szó nyit az egekbe új kaput, két szót tanít az angyali sereg: „NE FÉLJETEK!“ j F. L.

Next

/
Thumbnails
Contents