Erős Vár, 1985 (55. évfolyam, 2-6. szám)
1985-10-01 / 5. szám
ERŐS® VÁR 3. oldal Magyar fiatalokkal a Kereszthegy alatt Immár 26. alkalommal gyülekeztek össze Európa nyugati és északi országaiban élő magyar fiatalok hagyományos nagyheti találkozójukra, amelyet 1985-ben a Német Szövetségi Köztársaságnak a közepe táján elterülő Rhön hegység legmagasabb csúcsának, a 928 méter magas “Kereszthegy” (Kreuzberg)-nek a lábánál fekvő szép keresztyén konferenciai központban rendeztek meg. A találkozó főtémája: “Isten képmása” volt. A kb. 80 mindvégig jelenlevő résztvevőnek több, mint a fele 30 évnél fiatalabb személy volt, ezek nagyrésze a 15 és 25 év közöttiek korcsoportjába tartozott. A résztvevők java már szombaton megérkezett (Skandináviából 32-en!), de a hivatalos megnyitásra csak a virágvasárnapi istentiszteleten került sor. Ezt Kiss Szabolcs koblenzi ref. lelkipásztor tartotta a konferenciai telep kápolnájában. Aznap délután Gémes Pál tübingeni ev. teológiai hallgató és Pósfay György, az Evangélikus Világszövetség munkatársa e szervezet Budapesten tartott világgyűléséről, illetőleg az azt megelőző nemzetközi evangélikus ifjúsági találkozó lefolyásáról tájékoztatta a megjelenteket, levetítve az ott felvett képeket. Mint korábbi konferenciákon, úgy az idein is, az első est programját a résztvevő csoportok és egyének bemutatkozása képezte. A napot minden este áhítat fejezte be, amelyet leginkább a kápolnában tartottak. Ezeket főképpen a fiatalok készítették elő és vezették le. Minden este Jézus egyik példázatát állították előtérbe és annak mai üzenetét próbálták meg tolmácsolni. A húsvéti ünnep reggeléig tartó találkozó napjai így alakultak: reggeli előtt félóráig tartó közös imaóra volt, majd a reggeli után bibliatanulmányok következtek. Ezek mind Dávid király életének egy-egy rövid időszakáról szóltak. A tanulmányokat Tüski István és felesége (mindketten Hollandiában szolgáló magyar református lelkészek), Kiss Szabolcs ref. és Koltai Rezső ev. (Németországban, ill. Svédországban munkálkodó lelkipásztorok) vezették. A főtémát a délelőtti bibliatanulmányokat követő előadások világították meg. Hétfőn Joób Olivér zürichi evangélikus lelkész “A teremtéstörténet tanítása az emberről” témáról beszélt, kedden Cseri Gyula frankfurti református lelkész azt a kérdést világította meg, hogy “Mit tanítanak a természettudományok az emberről?” A szerdai előadást Gémes István stuttgarti evangélikus lelkész tartotta, amelynek címe: “Az ó- és új ember Pál leveleiben” volt. Csütörtöki előadásában egy Hollandiában élő főiskolai tanárnő, Visserné Irén a pszichológiai iskoláknak az emberről alkotott felfogását ismertette. Nagypénteken dr. Vass György jezsuita, az innsbrucki teológia tanára előadásában kifejtette, hogy miképpen látta Jézus a bűnös embert. Nagyszombaton, kerekasztal megbeszélésen egy lelkipásztor, egy kémikus, egy teológiai hallgatónő, egy lelkész felesége és egy joghallgató arra a kérdésre próbált feleletet adni, hogy “Mennyit ér az ember?” Délutánonként a résztvevők korcsoportokban felosztva a délelőtti előadásokat beszélték meg. Esténként, esti áhítat előtt, kultúrális vagy közösséget fejlesztő programok voltak, az utóbbiakat rögtönzött ifjúsági csoportok készítették elő. Hétfőn egy Stockholmban élő tanár a finnek híres époszáról a 150 éve első ízben nyomtatásban megjelent Kalevaláról tartott igen érdekes előadást. Kedden a fiatalok vidám vetélkedőt rendeztek, amely az ember fejlődésének a témáját állította az est középpontjába. Szerdán zene- és versszavaló műsor töltötte ki az esti program idejét, csütörtökön irodalmi előadásra került sor, amikor is a konferencia résztvevőiből alakult kis műkedvelő csoport előadta Cs. Szabó László 1984-ben elhunyt magyar írónak a “Nagypéntek Rodostóban" című hangjátékát, így emlékezve meg II. Rákóczi Ferenc halálának 250. évfordulójáról. Nagypénteken a “Zimbabwei Passió” című missziói filmet láthatták a megjelentek az esti órákban, majd szombaton az 1986. évi konferenciát előkészítő “Diákparlament” után búcsúest volt. A kultúrális programot egy félnapos kirándulás is kiegészítette, amelynek a célja Würzburg érdekességeinek a megtekintése volt. Nagypénteken a kora délutáni órákban került sor a “Kereszthegy” megmászására. Ez a konferen-A japán császár, meg az amei Annakidején beszámoltunk arról, hogy a Luther emlékév alkalmából az A meri kai Magyar Evangélikus Konferencia felkérte Kiss János zeneszerzőt egy Luther-témájú mű megírására. Kiss János addigi zenei tevékenysége kedvező bírálatban részesült világszerte. Különböző művei előadásra kerültek az angol királyi és a japán császári udvarban, sőt még a Vatikánban is. Erről tanúskodnak az elismerő levelek, melyekben Erzsébet királynő, Hirohito és II. János Pál pápa köszönetüket fejezik ki a szerzőnek. A Luther-kantáta nagysikerű ősbemutatója 1984. május 27-én volt szimfonikus zenekari előadásban, 4 szóló-énekessel. A rádió műsorán is ismételten szerepelt a darab. A kantáta szerzője az Evangélikus Világszövetség budapesti nagygyűlésének dedikálta művét. A partitúrát, valamint az ősbemutató hangfelvételét Markovits Pál ev. lelkész adta át Budapesten 1984. július 22-én, a gyűlést megnyitó istentisztelet után dr. Káldy Zoltán püspöknek, aki néhány nappal később az EVSz elnöki székébe került. Az átadás megtörténtét alábbi képünk bizonyítja. Az azóta eltelt 15 hónap alatt semmilyen visszhang nem érkezett Budapestről (vagy akár Genfből). A szerzőt természetesen érdekelte művének sorsa (annál is inkább, mert a püspök úr korábban többször utalt az amerikai magyar evangélikusok felé való “hídépítésre"). Megkérte budapesti nagybátyját, aki a Magyar Tuciai központ felett tornyosuló csúcs az ott látható három keresztről kapta nevét. Nagypénteken egyébként úrvacsorával (és egy kereszteléssel) egybekötött istentisztelet volt, amelynek a szolgálatában négy lelkész vett részt. A nap igehirdetője Pósfay György Svájcban szolgáló evangélikus lelkész volt. Előtte a fiatalok úrvacsorái előkészítő meditációt tartottak. Egyik nap a konferenciai telep szomszédságában lakó nyugalmazott német matematikus, a mainzi egyetem volt rektora, dr. Rohrbach Hans professzor tartott érdekes előadást az egybegyűlteknek. Egy másik alkalommal a konferenciai központban önként dolgozó német fiatalok és vezetőik rendeztek műsoros délutánt a magyar konferenciázóknak. Amikor húsvét reggelén az imádság és az Ige szavának elhangzása után a résztvevők elbúcsúztak egymástól, hogy visszainduljanak sok országban levő otthonaik felé, szinte mindanynyian kifejezésre juttatták: “Jó volt együtt lenni a “Kereszthegy” alatt, mert sokan megérezhették itt az Isten közelségét!” Egyben azon reménységükről is vallomást tettek, hogy ha az Úr ezt megengedi, 1986-ban ismét eljönnek a nagyheti találkozóra. _y .y az EVSz elnöke, ikai kantáta Káldy püspök (kezében a kantáta), mellette felesége és Markovits lelkész. dományos Akadémia köztiszteletben álló tagja, hogy a püspöki hivatalban próbáljon érdeklődni. Az akadémikus "rang "úgylátszik nem volt elegendő a Deák-téren, mert az illető 6 hónapi kísérletezés után mindössze a titkárnőig jutott el, aki nem tudott ugyan a kantátáról, de megígérte, hogy “majd utánanézünk”. Azóta ismét eltelt néhány hónap, a kantáta sorsa továbbra is ismeretlen. Mindez azért íródott meg, hogy feltehessük a kérdést: Amikor a japán császár (maga a “Mikádó") nem tartja rangján alulinak, hogy köszönő levélre méltassa a küldőt, miért nem várható el legalább ugyanennyi az EVSz magyar elnökétől?
