Erős Vár, 1985 (55. évfolyam, 2-6. szám)
1985-08-01 / 4. szám
4. oldal ERŐS® VÁR Mihály püspök elköltözik EROS ©VÁR \MI UlkM MAGYAR IVAMjE LIKHSUk LAIM ERŐS VÁR (USPS 178560) Is published bimonthly (February, April, June, August, October, December) for $3 per year by the Hungarian Conference—Lutheran Church in America, 9715 Lake Avenue, Cleveland, OH 44102. Second-class postage paid at Cleveland, OH. POSTMASTER: Send Address changes (Form 3579) to ERÖS VÄR P. O. Box 02148, Cleveland, OH 44102 No. 4. (234) Vol. 51. AUGUST 1985 A “Lutheran Church in America” Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: “ERŐS VÁR” P.O.BOX 02148 CLEVELAND, OH 44102 Az “ER ŐS VÁR ” előfizetési díja belföldön egy évre 5 dollár. Kanadában és egyéb külföldön évi 4 US dollár, vagy 5 kanadai dollár. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kétjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code” szám feltüntetésével együtt! Az újságot “zip code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is, pl.: St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónákban azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetn i. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Ohio44102 Pajkos tavaszi szél bukik át a hegygerincen és lesiklik az irtáson a völgybe. Lágyan végigborzolja a százados erdő harsogón zöld üstökét és rálehel a hegyi kaszálók ezerszínű virágszőnyegére. Csodálatosan szép a tavasz a Bakonyban, még aki utólszor nézi is, mintha először látná. Pöttöm kislány iparkodik át az irtáson a szénégető kunyhónak, karján malomkőnagy mezei virágcsokor. — öreganyám! — kiáltja lelkesen messziről — virágot hoztam Mihály atyának, nédd’a de szép! Szikár öregasszony kapál a veteményesben. Rátámaszkodik a kapára és gyönyörködik az izgatott kis szöszkén. — Vigyed csak gyöngyöm, vigyed a prédikátor atyának — mondja jóságosán —, de ha elaludt a széjeben, fel ne keltsd. Ezalatt a kis szöszke felér a kunyhó fölötti lugasba és odaóvatoskodik a karosszékhez, amiben egy szakállas őszöreg ember bóbiskol. Előtte a kis asztalkán teleírt papírlapok, lúdtoll, kalamáris és egy kupa bor. Ni, egy lapot lefújt a szél. Leteszi a virágot a kicsi az asztal mellé, serényen lehajol a papírért és visszateszi az asztalra. Még egy követ is rak rá nyomatéknak, hogy el ne fújja a szél. Majd lábujjhegyen eloson. Alig tűnik el, felkapja fejét az öreg. Az illat ébresztgeti, a harmatos pipitér, zsálya, zsurló, százszorszép illata. Észreveszi a csokrot, nyögve lehajol érte és beletemeti ráncos arcát a virágokba. Válla megrándul, elérzékenyedik, arcán lefut a könny, önfeledten issza a tavasz zsenge illatát. Szeme végigsimogatja a hegyoldal vadzöld erdőrengetegét és a virágzó irtás keleti szőnyegét, ami felett édes döngicséléssel rajzanak a méhek. Olyan gyönyörűséggel nézi az istenáldotta természet elébeterített szépségét, mintha először vagy utoljára látná. Azután felemeli fejét, az égre néz és mozognak fogatlan ajkai, mintha beszélgetne valakivel. Meglibben az egyik papírlap, utánakap és szeme megpihen az íráson. Levél az, gyűrött levél, sokat vándorolhatott mente alatt és iszákokban. Rövidlátóan közel emeli szeméhez és színesedő arccal olvassa ismét elölről. — Petrus Dombi tolnai rektor kegyelmet és békességet kíván Mikaél Sztáray prédikátor atyánkfiának, Tolna-Baranya kiérdemesült szuperintendensének, nékem szeretett Mesteremnek, Anno Domini 1575-dik húsvét hetében. Szeretett Mihály Atyánk, minket igen megszomorított az a hír, hogy Kászon bég török martalócai ismét támadni akarják nemes Pápa városát, ahol szeretett lutherána Ekklézsiánk Tekegyelmed keze alatt virágzik. Ha a török elől oltalmat nem találna nyájával a Bakony erdeiben, — házam kapuja Kelmed előtt nyitva áll Tolnán és akár élte végéig szeretettel befogadja. Miértis Győrnek tartó fuvarosoktól ezen üzenetet sebtében küldendő vagyok, felrakván szekerükre egy tízmeszelyes hordócska kedvelt szegzárdi veresbort Kigyelmed megerősödésére, alkalmat adván tavasz végén a török menlevéllel utazó fuvarosokkal való idejövetelre... Nem is olvassa tovább a megrokkant öreg a levelet, csak mosolyog a levegőbe és ingatja fejét. Felállni próbál, de makacs lábai most nem emelik. Hátrazökken a széken, baretjét fejébe húzza, megemli bőujjas reverendás jobbját és a kereszt jelét rajzolja a levegőbe délikeletnek. Aztán felemeli a kupát és kortyol egyet a veresborból. Jön az öregasszony, kézen fogja a kislányt. Megilletődve közeledik, mert látta a keresztáldást. — Úgy, úgy — mondja — Pápa felé is áldjon Tisztelendő Atyám, hogy az Úr mentse meg őket most is a rablóktól s hazamehessünk. Bólogat az agg prédikátor, rájuk néz és megjön a hangja. — Jula lányom, te is kicsi Juló, hallgassátok meg áldásomat. Az öregasszony arccal Pápa felé fordul és várja az áldást. De az öreg pap keletnek fordul, reszkető kézzel rajzolja a keresztjeiét a levegőbe. A hangja is remeg. — Áldjon meg az Űr Téged Sárospatak, ahol megismerhettem az Úr világosságát és legelébb szolgálhattam az anyaszentegyház újulását. Áldjon meg az Űr haló porodban jó testvérem, Kopácsi István, akivel együtt váltam meg a pápás egyház reguláitól és virágzó latin oskolát teremthettünk a megüre-
