Erős Vár, 1985 (55. évfolyam, 2-6. szám)
1985-08-01 / 4. szám
2. oldal EROS ©VÁR Magyar evangélikus lelkész beiktatása Zürichben Június 23-án nagy ünnepe volt nem csupán a zürichi magyar protestáns gyülekezetnek, hanem szinte az egész svájci magyarságnak is. Ekkor került sor Zwingli Ulrich templomában, a zürichi “Grossmünster”-ben az északkeleti kantonokban élő magyar reformátusok és evangélikusok új lelkigondozójának, Joób Olivér evangélikus lelkésznek a beiktatására. A szép napfényes időben igen nagy számban jöttek Zürichbe magyarok Svájc különböző városaiból, sőt még külföldről is. A hatalmas székesegyházat teljesen megtöltötte az egybegyűltek serege, akik között sokan voltak svájci keresztyének is. Őreájuk való tekintettel az ünnepi istentisztelet nagyrésze két nyelven: németül és magyarul folyt le. A délután 3-kor kezdődő istentisztelet előtt az egybegyűltek koszorút helyeztek el a nagytemplom külső falán levő emléktáblára, amely a 200 éve kiszabadított magyar evangélikus és református gályarab-lelkészek Zürichbe érkezését örökíti meg. Az istentisztelet bevezető szolgálatában Reich zürichi egyháztanácsos, a kantonális egyház nevében üdvözölte a beiktatandó lelkészt. Köszöntötte őt továbbá Csobánczy József zürichi plébános, valamint Terray László, a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségének ügyvezető elnöke (Norvégia) és Varga Sándor, a Nyugateurópai Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat elnöke (Anglia). Reich egyháztanácsos németnyelvű prédikációban intette a gyülekezetét, hogy együttesen szolgálják az Urat, majd a beiktatást dr. Bárczay Gyula bázelkörnyéki (ref.) esperes végezte a helyi presbitérium közreműködésével. A németül és magyarul énekelhető közös énekeken kívül a “Grossmünster” kisebb énekkara szép számokkal, így egy Bach-motetta előadásával gazdagította az istentisztelet lefolyását. Különösképpen megörvendeztette a magyarok szívét, hogy egy zsoltárt magyarul is elénekelt ez a svájci énekkar. Az ünnepi igehirdetést a beiktatott lelkész végezte magyarul, amelyet rövid németnyelvű összefoglalás követett. Úrvacsoraosztással záródott az istentisztelet, amelyet Szathmáry László ref. lelkész, az észak-svájci magyar protestánsok lelkipásztorának szolgálata vezetett be. Több mint 300-an vettek ez alkalommal úrvacsorát. A templomi istentisztelet után a közeli gyülekezeti házban folytatódtak az ünnepségek. A németsvájci Magyar Protestáns Egyházak Szövetségének az elnöke, dr. Szöllősy Pál vezette ezt az ünnepélyt, amely üdvözlőlevelek és táviratok felolvasásából, és sok kiküldött személyes üdvözletének az átadásából állt, majd szeretetvendégséggel záródott. Az összejövetel után a más városokból jött vendégek nagyrésze Joób Olivér paplakjában (ő ugyanis “félállású” magyar lelkipásztori szolgálata mellett egy zürichi előváros svájci gyülekezetének a másodlelkésze is, szintén félállásban) gyülekezett össze, hogy pár kellemes órát tölthessen el a Svédországból Svájcba érkezett fiatal magyar lelkipásztorral és családjával. Azok számára, akiket érdekel a Svájcban élő magyar evangélikusok és reformátusok között végzett egyházi munka, közölhetjük, hogy az északsvájci Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségében két félállásban levő (a másik félállásban mindketten svájci gyülekezetben tevékenykednek) lelkipásztor szolgál: Szathmáry László bázeli református lelkész, aki főleg Bázel, Schaffhausen, valamint Baden magyarjait gondozza rendszeres istentiszteletek és egyéb lelkipásztori munka által, míg Joób Olivér evangélikus lelkész Zürichben, Luzernben és St. Gallenben végez ugyanilyen szolgálatot. Bernben és Bielben Antal Béla erdélyi származású magyar evangélikus lelkész kezdeményezett hasonló munkát néhány év óta, ezen kívül minden hónap első vasárnapján Lausanne-ban, negyedik vasárnapján Genfben is tartanak magyar protestáns istentiszteleteket. E két gyülekezetnek nincs állandó lelkésze, hanem a Genfben élő és az Evangélikus Világszövetségnél dolgozó két magyar munkatárs, Harmati Béla és Pósfay György, valamint két, ugyanabban a városban élő nyugalmazott lelkész: dr. Kupa László (ref.) és Vargha Sándor (ev.) szolgál, felkérés alapján, néha vendéglelkészek közreműködésével. Ez azt jelenti, hogy Svájcban legalább 10 városban vannak rendszeres magyar istentiszteletek (havonta egyszer vagy kétszer), amely alkalmakra átutazó vendégeket, rövid ideig Svájcban tartózkodó magyar látogatókat is szívesen látnak a gyülekezetek. Pósfay György Követelés mártírjaink rehabilitálására A magyar egyházak közös nagy ügyéről tudósít a Kanadai Magyarságban megjelent alábbi sorokban a lap kitűnő cikkírója, Fáy István, aki egyébként a néhány éve elhunyt Fáy Ferenc, evangélikus költőnk testvére. A Krisztus által alapított egy és oszthatatlan Anyaszentegyház közel kétezer éves útját hitvallók vére hitelesítette és tette az eszmét örökéletűvé. Sokan azt hiszik, hogy mártírok csak az őskeresztények között voltak, pedig ez az önfeláldozás folyamat, mely a második világháború után hatalomra került ateista világban mutatkozott meg teljes kegyetlenségével, amikor sokan életükkel, szabadságukkal fizettek hitükért, vagyis boldogok lettek, mert “háborúságot szenvedtek az igazságért”. Egyet nem tudtak csak a megkínzók, hogy ezeknek a hitvallóknak a példája erősítette meg népünket az ellenállásban és sok évszázados tradíciójuk védelmében. Példát adtak e megkínzottak, akik közül elsősorban hazánk első zászlósura Mindszenty József bíboros hercegprímás, esztergomi érsek, Ordass Lajos evangélikus és Ravasz László református püspökök emelkednek ki. Ma a megalkuvó egyházfők korában Isten akaratából még mindig vannak hitvallók, akik semmibe véve a következményeket, ki merik mondani az igazságot. 1985 februárban két római katolikus sajtóorgánum “Egyháztörténeti Kongresszust” rendezett Esztergomban Lékai László bíboros érsek védnöksége alatt. Itt hangzott el dr. Pákh Tibor beszéde, melyet az alábbiakban közlünk, mint a félelem nélküli kereszténység és hitvallás példáját: “Eminenciás Uram, Főtisztelendő urak, Hölgyeim és Uraim. Az elhangzott három előadás után külön köszönöm a rendezőségnek, hogy ezt az Egyháztörténeti Kongresszust Esztergomban, a mindenkori magyar prímás székhelyén tartják. Igen szerencsés választás ez, mert itt teljesen érvényesülhet ennek a történelmi helynek a szelleme, a ‘genius loci’. Nem hiszem, hogy nagynevű történészeink közül bárki kétségbe vonná.
