Erős Vár, 1984 (54. évfolyam, 1-6. szám)

1984-10-01 / 5-6. szám

8. oldal ERŐS® VÁR A. budapesti nagygyűlés “menetköz­ben” kialakult témájává vált a Wallen­berg ügy. Raoul Wallenberg, aki szülei­től és nagyszüleitől hitvallásos evangé­likus nevelést kapott, 32 éves korában, 1944 júliusában került Budapestre, mint a svéd nagykövetség másodtitká­ra. A deportálások idején saját bizton­ságával nem törődve, vakmerő mentő­akciót szervezett, melynek során zsi­dók tízezreinek életét mentette meg. (Egyes becslések meghaladják a száz­ezret.) A nagykövetség által kiadott különleges menlevelek, valamint kibé­relt épületek területenkívülisége révén a semleges Svédország védelme alá he­lyezte az üldözötteket. Többször előfor­dult, hogy a nyugati határ felé közele­dő tehervagonokra felugorva, az utol­só pillanatban sikerült az elhurcoltak kezébe nyomnia az életet jelentő men­levelet. Hangsúlyoznunk kell, hogy Wallen­berg mentőakciója jelentős részben ma­gyar evangélikus egyházi vonalon is folyt és szorosan együttműködött Sztehló Gábor lelkésszel, Or dass Lajos későbbi püspökkel és több más egyhá­zi vezetővel. A fővárost megszálló szovjet csapa­tok azonban semmibe sem vették Wal­lenberg diplomáciai védettségét, min­den teketória nélkül elfogták, majd Szi­bériába deportálták, ahol nyoma ve­szett. A Szovjetunió számos nyugati, főleg svéd érdeklődésre 12 évig tagadta, hogy tudomása lenne Wallenberg hol­létéről. 1957-ben azután kijelentették, hogy “fentnevezett egyén még 1947-ben börtönben halt meg”. Családja és a svéd kormány nem hagyta az ügyet elaludni. Nyugatra ke­rült szemtanúk állítják, hogy különbö­ző politikai fogolytáborokban néhány éve még együtt voltak vele. Ezek a hí­rek ismét felkeltették a világközvéle­mény érdeklődését: könyvek és filmek foglalkoznak a Wallenberg-rejtéllyel. Amerika kongresszusi határozattal díszpolgárságot adományozott neki (ilyen kitüntetésben utoljára Winston Churchill részesült), a kaliforniai Long Beach város egyik evangélikus gyüleke­zete tiszteletbeli egyháztagsággal tün­tette ki. Budapesten az egykori lipót­városi gettó közelében utcát neveztek el róla (a volt Phönix u.) és emléktáblá­Koszorúzás az emléktáblánál. Jobbra Preus amerikai püspök imádkozik, mellette Richard Andersen, annak a kaliforniai gyülekezetnek a lelkésze, ahol Wallenberg “tiszteletbeli tag”. val jelölték meg a Raoul Wallenberg utca és a Pozsonyi út sarkán levő épü­letet. A tábla felirata szerint Wallen­berg az “odaadó elszántság és bátor cselekvés” embere volt. A nagygyűlés negyedik napján Mau főtitkár olvasta fel az EVSz hivatalos nyilatkozatát, mely méltatta Wallen­berg embermentő szolgálatát. 1945-ben eltűnt, miután a szovjet haderő foglyul ejtette. Mélyen együttérzünk családjá­val s mindazokkal, akik nem adják fel a reményt, hogy még életben van. Csat­lakoztunk azokhoz, akik további felvi­lágosítást kérnek hollétéről. Augusztus 1-én John Vikstroem finn püspök a plénum előtt levő “Az Egyház és a zsidó nép” c. témával kap­csolatosan felszólalva mondotta Wal­­lenbergről: Ma is például szolgál szá­munkra a keresztyén szeretet és az egy­másért való felelősségvállalás terén. Ugyanaznap Bénii Werkström ér­sek olvasta fel a svéd delegáció nyilat­kozatát, mely szerint Wallenberg ab­ban a tradícióban nőtt fel, amely a bizonyságtevés és szolgálat bibliai és lutheránus elveiben gyökerezik. Azok mellett állt ki, akik életveszélyben vol­tak s ebben a magyar evangélikus egyház vezetői hatékonyan támogat­ták őt — mondotta a svéd érsek, szintén kiemelve Ordass Lajos és Szteh­ló Gábor szerepét a mentőmunkában. Wallenberget eltüntethették, de sem őt, sem szolgálatát nem felejtjük el. Felkiáltójel marad annak a világnak a számára, amelyben a bűn és önzés elvá­lasztja egymástól az embereket, és nem engedi meg, hogy békében és teljes sza­badságban éljenek. Wallenberg életét kockáztatta, hogy megmentse az üldö­zötteket. “Az Ur adjon nekünk erőt, hogy mi se féljünk a kockázattól a re­ménytelenségbe süllyedt emberiség megmentésére!” Augusztus 4-én, Wallenberg 72. szü­letésnapján a nagygyűlés imádságban emlékezett meg róla. A felszólalások és megemlékezések persze a közgyűlés keretében, a Sport­­csarnok falain belül folytak le. Az ol­vasó ezekután azt hihetné, hogy a mai Magyarországon nem ütköznék nehéz­ségbe egy Wallenbergről szóló nyilvá­nos megemlékezés sem, hiszen utcát is neveztek el róla, nem igaz? Dr. David Preus, az American Lutheran Church püspök-elnöke is így vélte. Meghirde­tett egy rövid megemlékező áhítatot, melyet az emléktábla alatt tartanának, a Pozsonyi út és a Raoul Wallenberg utca sarkán augusztus 3-án reggel 8 óra­kor. Preus püspökről tudnunk kell, hogy Moszkvában jártakor egyháza ne­vében határozotthangú beadványban követelte, hogy a szovjet hatóságok adjanak felvilágosítást Wallenberg hol­létéről, illetve állítólagos halálának pontos körülményeiről. A közgyűlés napilapja szabályszerűen leközölte a szabadtéri áhítatra szóló meghívást. Másnap azonban a Napról Napra ar­ról tudósított, hogy az áhítat elmarad, az amerikai püspök pedig “egy másik időpontban” egyedül helyez el koszo­rút az emléktáblánál. Időközben ugyan­is Preus tudomására jutott, hogy ter­vét a magyar hatóságok kényes po­litikai kérdésnek minősítenék. Nyilván nem számított arra, hogy a budapesti rendszer nem engedhet meg egy olyan nyilvános demonstrációt, mely végered­ményben Moszkva szégyenét pellengé­­rezné ki. Feltehető, hogy ugyancsak ez a “nyil­vánosságot kizáró ok” akadályozta a budapesti Evangélikus Életet is abban, hogy olvasóit a Wallenberggel kapcso­latos közgyűlési eseményekről tájékoz­tassa. Ordass Lajos: Válogatott írások Válogatta és az utószót írta Szépfalusi Ist­ván. Európai Prot. Szabadegyetem kiadása Bern, 1982. 414 oldal. Ára: Sfr 49,-

Next

/
Thumbnails
Contents