Erős Vár, 1984 (54. évfolyam, 1-6. szám)
1984-06-01 / 2-3. szám
ERÖS0VÄR 7. oldal ra hivatkoznak, s megszállnak egy országot, hogy “segítségére legyenek a jogtalanoknak”. A “gyarmatosítás kizsákmányoltjainak” sietnek segítségére, de rájuk kényszerítik a politikai elnyomatás rendszerét. Így jelennek meg a hatalmasok a világosság mentő angyalaként, miközben megalázzák a népek szabadságát, függetlenségét, emberi jogait. Amíg ilyen világban élünk, ki meri azt hinni, hogy az emberiség hatalmasai, akik még az egyházba is befészkelték magukat, feladnák elképzelésüket, hogy a mindennél pusztítóbb fegyverek védelme alatt alázzák meg a gyengéket és elnyomottakat?! Az egyház a jelen “új világban” sokszor áll tanácstalanul. Egyesek ugyan megkísérlik, hogy “igazságot szolgáltassanak”, de az eredmény sokszor csak az, hogy az egyik vagy a másik hatalmi csoport szószólójává válnak. Megint csak a Teremtő Isten igazságszolgáltatásának reménye az egyedüli vigasz és reménység: “Én állapítom meg azt az Időt, amikor igazságot szolgáltatok. Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait!” (Zsolt 75:3k). “Krisztusban — reménység a világ számára”, ez a világgyűlés bizonyságtétele. Emberi elgondolásokra, meglátásokra is szükség van. De nem olyanokra, melyeket a nagyhatalmak érdekei diktálnak, hanem olyanokra, amelyek a megalázottak kiáltásából hallják meg Isten mentő szavát. Mert Ö az, aki a megalázottakat felemeli (Lk 1:52). Ó akar szolgálatba állítani. Mert övé a hatalom! Víyta Vilmos SAO PAULO Még a múlt év augusztusában Brazíliába érkezett Szúnyog Erzsébet, a Délnyugat-Németországi Egyházi Misszió (Stuttgart) munkatársa, képzett gyülekezeti munkás, hogy az itteni magyar ev. gyülekezetben ideiglenesen lelkigondozói munkát végezzen. A gyülekezet reméli, hogy hamarosan sikerül az 1981 óta üresedésben levő lelkészi állást betölteni. REAGAN, A “TEMPLOMKERÜLÖ” Egyes egyházi tényezők erős kritikával illetik Reagan elnököt, mert — elődeivel ellentétben — nagyon ritkán jár templomba. A birálók szerint az elnöki megnyilatkozások vallásos hangja, valamint az iskolai imádságot visszaállító javaslata így bizony képmutatásnak számít. Jövel Szentlélek Úristen! Sokszor elgondolkoztam már azon, hogy a Szentháromság egy igaz Isten három személye közül a Szentlélek Úristent ismerjük a legkevésbé. Azért olyan gyenge, kétséges a mi keresztyén életünk, mert nincs élő, eleven kapcsolatunk a Szentlélekkel! JÉZUS PÉLDÁJA jut eszembe, amint Nikodémusnak magyarázza a Szentlélek csodálatos munkáját: “A szél fú, ahová akar és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől születik" (Jn 3:8). Ez az ige — felületesen figyelve — mintha igazolná a nemtudásunkat. De a szavak mögül kicseng a tanítvány bizonyságtevése. Amikor Jézus szavaira emlékezik, szavaiban benne izzik annak a csodálatos napnak élménye, amit Pünkösdkor ünnepiünk. Szemléletesen tárja elénk élményét: mintha heves szélvész közeledne, nagy zúgást hallottak, mely lassan az egész házat betöltötte, majd pedig szétoszló tüzes nyelvek lobbantak fel előttük és leereszkedtek mindannyiukra. A SZÉLRŐL NEM TUDJUK, honnan jön és hová megy, de érezzük jelenlétét, kapcsolatba kerülünk vele. Pünkösd ünnepén az apostolok megtapasztalták az Isten élő, eleven erejét. Isten cselekvő erejének fizikai megtapasztalása csodálatos élmény volt számukra. Mindez egy pillanatra lenyűgözte őket. De a csoda, az igazi ajándék csak ezután következett. A tanítványok mindig tudták, hogy az az ember, akit Jézusban maguk előtt láttak, sokkal több, mint ember: valóságos Isten. Mégis megoldhatatlan probléma, érthetetlen rejtély szétválasztani Jézusban az embert az Istentől. Ha a Jézusban megjelent Istenre gondoltak, akkor is szükségszerűen az ember Jézus képe, arcvonásai, egész emberi lénye jelent meg előttünk. A feltámadás után megjelenő Fiú megjelenésével, egész viselkedésével azt az eddigi természetes, megszokott együttlátást semmisítette meg, amely bizony nem egyszer megakadályozta a tanítványokat, hogy Öt valóságos Istennek ismerjék meg. Csodálatos megjelenései, eltűnései, arra buzdítják a tanítványokat, hogy benne ne a jólismert szeretett Mestert, az embert lássák, hanem Isten valóságos, egyszülött Fiát. A feltámadott Krisztus lelki teste bizonnyal hasonlított korábbi valóságos húsvér testéhez, de mégsem volt azonos vele. Hiszen az emmausi tanítványok sem ismerik fel addig, míg Jézus azért, hogy végre felismerjék, a kenyérmegszegés mozdulatával vezeti őket a felismerésre: a Mester az, akivel beszélnek! A PÜNKÖSDI TÖRTÉNET is arról beszél, hogyan vezeti Jézus tanítványait a test szerinti ismerés korábbi útjáról a Lélek szerinti ismerés észfeletti, egyedül helyes és igaz, de csak a hit által megragadható útjára. Ami pünkösd napján történik, az ennek a vezetésnek a beteljesedése. Ennek az útnak a vége. Az Istennel való egyesülés most már nem a fizikai lét síkján következik be, hanem azon a nem földi, örökkévaló síkon, ahol nincs már bűn és nincs szenny, ahol az Isten él és uralkodik szeretetben és örömben. Az apostolok találkoznak a Szentlélekkel, a gyülekezetben munkálkodó Istennel. Látják Öt és senkit sem látnak, hallják Öt és senkit sem hallanak, a szívük csordultig tele lesz vele és fizikailag semmi sem történik velük. Ülnek a szobában, ott, ahol eddig is ültek. Mégis Isten ereje betör a szívükbe és egészen átváltoztatja őket. És a csüggedten ülő tanítványokból a Szentlélek ereje által Krisztus egyházát hatalmasan építő apostolok lesznek. EZ AZ ISTEN VEZETŐ ÚTMUTATÁSA a láthatóktól a láthatatlanokig, a káprázattól a valóságig, az ideigvalótól az Örökkévalóig. Ezért írja Pál apostol: “Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem Ismerjük. Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden" (2 Kor 5:16—17). Az Atya Istent, a Teremtőt fehérszakállú öregúrnak tudjuk elképzelni, a Fiú Istent ezer és ezer alakban megfestették. De a Szentleiket földi fogalomhoz nem köthetjük, elképzelni nem tudjuk, alakba önteni, anyaghoz kapcsolni lehetetlen. Mindez a nevéből is látható: Szent-Lélek. MIRE VAN MA LEGNAGYOBB SZÜKSÉGÜNK? Szentiélekre, hogy az anyagi világ káprázatától megszabadulva az Isten csodálatos országára nyíljék meg a szemünk. Szentlélekre, hogy erőt kapjunk a szolgálatra, szent tüzet, mely lelkeket vezet Krisztushoz. Csermely György Nlklaus Bolt Reggeli ima Szent Igéd legyen úr e nap felett, ha öröm ér, s ha talán szenvedek, és Szent Igédben hadd pihenjek én titkos mélységek hordozó ölén. ■ TRIANONI EMLÉKEZTETŐI városka, a magyar véghely. 1896-ban a képen látható két emelet magas díszes emléktomyot emelték, melyet azonban a megszálláskor lebontottak. Zimony jelenleg jugoszláv megszállott terület.
