Erős Vár, 1983 (53. évfolyam, 1-6. szám)

1983-12-01 / 6. szám

6. oldal EROS® VÁR Emlékezés és hálaadás SZÁZ ÉVE SZÜLETETT RÚZSA ISTVÁN “Emlékezzetek meg elöljáróitok­ról, akik Isten igéjét hirdették nék­­tek\ figyeljetek életük végére és kö­vessétek hitüket.” (Zsid 13:7) 1983 nemcsak Luther Márton szü­letésének 500. évfordulója miatt ne­vezetes. Nekünk, amerikai magyar evangélikusoknak, külön is jelentős ez az év, mely két hittestvérünk szü­letésének eseményét hozza elénk az évszázados múlt feledéséből. Mind­ketten igen sokat tettek azért, hogy a magyarul hirdetett Evangélium olya­nokhoz is eljusson, akik a szülőhazá­tól igen messze, Északamerikába ke­rültek. Ugyanis 1883. május 3-án született Nyíregyházán az amerikai magyar evangélikusok apostoli lel­kületű első lelkipásztora, több ma­gyar evangélikus gyülekezet megala­pítója: Rúzsa István. Ugyancsak 1883-nak (december 8) volt a szü­löttje hűséges élettársa^ Rúzsa Ist­vánná Maurer Anna. Ő a ma cseh megszállás alatt levő Eperjes városá­ban látta meg a napvilágot. Ma már kevesen élnek, akik mind­kettőjüket ismerték. E sorok írója is csak özv. Rúzsa Istvánnéval találkoz­hatott már. De az utóbbinak elbe­széléseiből és feljegyzéseiből egy fi­gyelemreméltó szervezőtehetséggel és buzgósággal megáldott lelkipász­tor személyiségét lehet megrajzolni. Jól mondotta felőle dr. Leffler Andor, aki gyülekezetében, a cleve­landi Első Magyar Evangélikus Egy­házban második utóda volt: “Halá­lával Magyar-Amerika Lutherániá­­jának a történetében egy korszak zá­rult be”. Azok számára, akik nem ismerték és nem is hallottak felőle, hadd áll­jon itt néhány sor a clevelandi “Sza­badság” napilap egyik 1941 januári számában megjelent cikkből, mely Leffler Andor tollából származott: Nt. Rozsa István magyarországi teológiai kép­zettségét a híres eperjesi teológián nyerte. Káplán éveit sem töltötte ki Magyarországon, mert oly belső kényszerrel hajtotta a missziói lélek Ide, az idegenbe szakadt, pásztomélküli atyafiai és népe közé. Kapcsolatai nem voltak. Ügy jött: Isten ne­vében. De ez az Isten nevében való jövetel elég volt neki, elég volt az ő atyafiainak is. Az alig 24 éves fiatalemberben ráismernek vezérükre. Az 1905. október 9-én megszervezett Clevelandi Első Evangélikus Egyházközség, mely két esztendeig hiába próbálkozott lelkészt szerezni a nyájnak, 1907. szeptember 24-én kitörő lelkesedéssel lel­késszé választja Rúzsa Istvánt, akit időközben a Rúzsa István (1883—1940) Missouri Zsinat lelkésszé szentel. A Ratal lelki­­pásztor nagy lelkesedéssel és energiával kezd munkához. A gyülekezet megvásárolja a Rawlings Avenuen a magyar g. kát. templomot és Iskolát, melyet rö­vid idő alatt ki is fizet. Szinte naponta növekszik a gyülekezet, melynek lelki ápolásában Rúzsa Ist­ván méltó társat talált feleségében, aki a hazai evangélikus egyházban prominens szerepet betöl­tő Maurer családnak sarja. Rúzsa István pásztor! figyelme azonban nem­csak a clevelandi hívekre terjed ki. Ellátogat Det­­roltba, Buffalóba, Pittsburghba, New Brunswick­­ba. Ezeken a magyarlakta helyeken mindenütt el­hangzik ajkáról a pionírpapok szózata: “Halljá­tok meg szómat atyámfia) és én népem! Elvégez­ném szívem szerint, hogy az Ür szövetsége ládájá­nak nyugodalmas házat csináltatnék és a ml Iste­nünk lábainak zsámolyt”. És jöttek az evangéli­kus magyarok. Jöttek kitörő lelkesedéssel a ml Is­tenünk lábalnak zsámolyt csinálni. Lelkipászto­rokra volt szükség. Rúzsa István egymásután hívja ki Magyarországról a lelkészeket. Megala­kul a gyülekezet New Brunswickban, Detroitban, Buffaióban. így alakult ki Magyar-Amerika Lutheránlájának első képe. Az árvák, az öregek és a szegények sincsenek elfeledve. Az Ür 1913. esztendejében felépül AZ AMERIKAI MAGYARSÁG ELSŐ SZERETET­­INTÉZMÉNYE, a Clevelandi Evangélikus Szere­­tetház, melyben magyar árvák és elaggott öregek először érzik a testvéri szeretet segítő kezét. Régi clevelandi magyarok ma Is emlegetik, hogy hogyan cipelte ez a nagyszívű lelkész az élelemmel megrakott nehéz kosarakat az ő árvái és öregei számára. Ma sincs elfeledve az, hogy Nt. Rúzsa István és felesége éjjelt nappallá tettek, hogy főz­zenek, mossanak, takarítsanak az Evangélikus Szeretetház lakóira. Vagy ki ne emlékeznék arra, hogy a nagy depresszió idején az Evangélikus Sze­­retetházban mindig meleg étel és terített asztal várta azokat, akiknek nem volt senkijük? Ez a szeretetkonyha is az ő fáradhatatlan és munkás szívének az érdeme. így munkálkodott a clevelan­di hívek között 1923-ig. Rúzsa István, miután le­mondott, Pittsburghba (PA) költözött, hogy a Pittsburgh! magyar evangélikusok régi óhaját va­lóra váltsa, hogy ott is “az Ür szövetsége ládájá­nak" nyugalmas házat építsen. Rövid, kétévi pásztorkodása alatt nemcsak hogy megszervezte az ottani gyülekezetét, hanem gyönyörű templo­mot és parókiát is épített. A Pittsburgh! hívek, akik között e sorok írójának szintén alkalma volt lelkész! munkát végezni, épp olyan lelkesedéssel és ragaszkodó szeretettel emlékeznek meg Rúzsa Istvánról és nejéről, mint a clevelandiak. Pittsburgh) kétévi munkálkodása után New Yorkba ment, ahol hozzáfogott az ottani gyüleke­zet megszervezéséhez. Sajnos azonban, a jó Isten másként rendelte el. Az amerikai Iram, a roppant munka végül aláásta egészségét és kénytelen volt nyugalomba vonulni. Oberlinbe költözött, ahol csendes magányban, minden közügytől visszavo­nulva töltötte életének hátralévő napjait . . . (Sirató egy pionír magyar lelkész felett.) Rúzsa István élet- és munkatár­sa, férje halála után még három év­tizedig az ohioi Oberlin városkában élt, de sohasem hiányzott fontos egy­házi eseményekről, amelyeknek a megrendezésére valamelyik cleve­landi evangélikus egyházban sor ke­rült. Magas kora ellenére az úttörő idők krónikásává is vált, amikor 1967-ben megírta férjének, Rúzsa Istvánnak az életrajzát, melyet Bern­hardt Béla magyar evangélikus lel­kész készített el sokszorosított formá­ban. Ez az írás valódi kincsesbányá­ja sok könnyen feledésbe menő egy­háztörténelmi eseménynek és kultúr­történeti adatnak. Legyen Rúzsa István és felesége szolgálatáért Istené a dicsőség, Aki általuk is megmutatta: az Úr nem hagyja magára az O népét! Pósfay György Szilveszteri ének Az évnek vége, vége. Menjünk az új elébe! Jó volt itt járni, Igédre várni, hála érte. Hűséged karja védett, bár hűtlen volt a néped. Áldásod árad, s a bűnbocsánat kész Tenálad. Az évek elsietnek, de mindig áll kereszted. ÚR JÉZUS, véred az örök élet. Hála Néked ! F. L.

Next

/
Thumbnails
Contents