Erős Vár, 1983 (53. évfolyam, 1-6. szám)
1983-12-01 / 6. szám
6. oldal EROS® VÁR Emlékezés és hálaadás SZÁZ ÉVE SZÜLETETT RÚZSA ISTVÁN “Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten igéjét hirdették néktek\ figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket.” (Zsid 13:7) 1983 nemcsak Luther Márton születésének 500. évfordulója miatt nevezetes. Nekünk, amerikai magyar evangélikusoknak, külön is jelentős ez az év, mely két hittestvérünk születésének eseményét hozza elénk az évszázados múlt feledéséből. Mindketten igen sokat tettek azért, hogy a magyarul hirdetett Evangélium olyanokhoz is eljusson, akik a szülőhazától igen messze, Északamerikába kerültek. Ugyanis 1883. május 3-án született Nyíregyházán az amerikai magyar evangélikusok apostoli lelkületű első lelkipásztora, több magyar evangélikus gyülekezet megalapítója: Rúzsa István. Ugyancsak 1883-nak (december 8) volt a szülöttje hűséges élettársa^ Rúzsa Istvánná Maurer Anna. Ő a ma cseh megszállás alatt levő Eperjes városában látta meg a napvilágot. Ma már kevesen élnek, akik mindkettőjüket ismerték. E sorok írója is csak özv. Rúzsa Istvánnéval találkozhatott már. De az utóbbinak elbeszéléseiből és feljegyzéseiből egy figyelemreméltó szervezőtehetséggel és buzgósággal megáldott lelkipásztor személyiségét lehet megrajzolni. Jól mondotta felőle dr. Leffler Andor, aki gyülekezetében, a clevelandi Első Magyar Evangélikus Egyházban második utóda volt: “Halálával Magyar-Amerika Lutherániájának a történetében egy korszak zárult be”. Azok számára, akik nem ismerték és nem is hallottak felőle, hadd álljon itt néhány sor a clevelandi “Szabadság” napilap egyik 1941 januári számában megjelent cikkből, mely Leffler Andor tollából származott: Nt. Rozsa István magyarországi teológiai képzettségét a híres eperjesi teológián nyerte. Káplán éveit sem töltötte ki Magyarországon, mert oly belső kényszerrel hajtotta a missziói lélek Ide, az idegenbe szakadt, pásztomélküli atyafiai és népe közé. Kapcsolatai nem voltak. Ügy jött: Isten nevében. De ez az Isten nevében való jövetel elég volt neki, elég volt az ő atyafiainak is. Az alig 24 éves fiatalemberben ráismernek vezérükre. Az 1905. október 9-én megszervezett Clevelandi Első Evangélikus Egyházközség, mely két esztendeig hiába próbálkozott lelkészt szerezni a nyájnak, 1907. szeptember 24-én kitörő lelkesedéssel lelkésszé választja Rúzsa Istvánt, akit időközben a Rúzsa István (1883—1940) Missouri Zsinat lelkésszé szentel. A Ratal lelkipásztor nagy lelkesedéssel és energiával kezd munkához. A gyülekezet megvásárolja a Rawlings Avenuen a magyar g. kát. templomot és Iskolát, melyet rövid idő alatt ki is fizet. Szinte naponta növekszik a gyülekezet, melynek lelki ápolásában Rúzsa István méltó társat talált feleségében, aki a hazai evangélikus egyházban prominens szerepet betöltő Maurer családnak sarja. Rúzsa István pásztor! figyelme azonban nemcsak a clevelandi hívekre terjed ki. Ellátogat Detroltba, Buffalóba, Pittsburghba, New Brunswickba. Ezeken a magyarlakta helyeken mindenütt elhangzik ajkáról a pionírpapok szózata: “Halljátok meg szómat atyámfia) és én népem! Elvégezném szívem szerint, hogy az Ür szövetsége ládájának nyugodalmas házat csináltatnék és a ml Istenünk lábainak zsámolyt”. És jöttek az evangélikus magyarok. Jöttek kitörő lelkesedéssel a ml Istenünk lábalnak zsámolyt csinálni. Lelkipásztorokra volt szükség. Rúzsa István egymásután hívja ki Magyarországról a lelkészeket. Megalakul a gyülekezet New Brunswickban, Detroitban, Buffaióban. így alakult ki Magyar-Amerika Lutheránlájának első képe. Az árvák, az öregek és a szegények sincsenek elfeledve. Az Ür 1913. esztendejében felépül AZ AMERIKAI MAGYARSÁG ELSŐ SZERETETINTÉZMÉNYE, a Clevelandi Evangélikus Szeretetház, melyben magyar árvák és elaggott öregek először érzik a testvéri szeretet segítő kezét. Régi clevelandi magyarok ma Is emlegetik, hogy hogyan cipelte ez a nagyszívű lelkész az élelemmel megrakott nehéz kosarakat az ő árvái és öregei számára. Ma sincs elfeledve az, hogy Nt. Rúzsa István és felesége éjjelt nappallá tettek, hogy főzzenek, mossanak, takarítsanak az Evangélikus Szeretetház lakóira. Vagy ki ne emlékeznék arra, hogy a nagy depresszió idején az Evangélikus Szeretetházban mindig meleg étel és terített asztal várta azokat, akiknek nem volt senkijük? Ez a szeretetkonyha is az ő fáradhatatlan és munkás szívének az érdeme. így munkálkodott a clevelandi hívek között 1923-ig. Rúzsa István, miután lemondott, Pittsburghba (PA) költözött, hogy a Pittsburgh! magyar evangélikusok régi óhaját valóra váltsa, hogy ott is “az Ür szövetsége ládájának" nyugalmas házat építsen. Rövid, kétévi pásztorkodása alatt nemcsak hogy megszervezte az ottani gyülekezetét, hanem gyönyörű templomot és parókiát is épített. A Pittsburgh! hívek, akik között e sorok írójának szintén alkalma volt lelkész! munkát végezni, épp olyan lelkesedéssel és ragaszkodó szeretettel emlékeznek meg Rúzsa Istvánról és nejéről, mint a clevelandiak. Pittsburgh) kétévi munkálkodása után New Yorkba ment, ahol hozzáfogott az ottani gyülekezet megszervezéséhez. Sajnos azonban, a jó Isten másként rendelte el. Az amerikai Iram, a roppant munka végül aláásta egészségét és kénytelen volt nyugalomba vonulni. Oberlinbe költözött, ahol csendes magányban, minden közügytől visszavonulva töltötte életének hátralévő napjait . . . (Sirató egy pionír magyar lelkész felett.) Rúzsa István élet- és munkatársa, férje halála után még három évtizedig az ohioi Oberlin városkában élt, de sohasem hiányzott fontos egyházi eseményekről, amelyeknek a megrendezésére valamelyik clevelandi evangélikus egyházban sor került. Magas kora ellenére az úttörő idők krónikásává is vált, amikor 1967-ben megírta férjének, Rúzsa Istvánnak az életrajzát, melyet Bernhardt Béla magyar evangélikus lelkész készített el sokszorosított formában. Ez az írás valódi kincsesbányája sok könnyen feledésbe menő egyháztörténelmi eseménynek és kultúrtörténeti adatnak. Legyen Rúzsa István és felesége szolgálatáért Istené a dicsőség, Aki általuk is megmutatta: az Úr nem hagyja magára az O népét! Pósfay György Szilveszteri ének Az évnek vége, vége. Menjünk az új elébe! Jó volt itt járni, Igédre várni, hála érte. Hűséged karja védett, bár hűtlen volt a néped. Áldásod árad, s a bűnbocsánat kész Tenálad. Az évek elsietnek, de mindig áll kereszted. ÚR JÉZUS, véred az örök élet. Hála Néked ! F. L.
