Erős Vár, 1983 (53. évfolyam, 1-6. szám)
1983-12-01 / 6. szám
(USPS 178560) POSTMASTER. SEND ADDRESS CHANGES TO ERÖS VÄR, Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 E R O S # V Á R AM Hm KAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 49. ÉVFOLYAM 1983. DECEMBER 6. SZÁM Karácsony előtti levélírásnak, mármint gyermekek részéről és éppen ajándékok tárgyában, kettős célja volt valamikor. Az egyik feltétlenül a magaviseletre vonatkozott. Ilyenkor mintha tudatosan vetett volna számot a gyermek legalább is az alkalommal és a lehetőségekkel, s aztán ígéretet tett, hogy ennyire vagy annyira jó, engedelmes, tisztelettudó, s egyéb hasznos tulajdonságokat gyakorló fia vagy leánya lesz szüleinek. A másik sokkal gyakorlatibb. Csupán a körülmények szabtak határt a képzelőerőnek. Ennek az indíttatására vetődött papírra minden remény és kívánság, hogy tulajdonképpen az életfolytatás milyen és mennyi ajándék birtokában lehet csak kellemes vagy érdemes. A nagyraszabott ajándékigény persze sokszor nem került kielégítésre, mert nem is nagyon telt miből. Adott esetekben sokszor még a szerény kívánság teljesítése is halasztódott évről-évre. Igaz, a jóra való igyekvés szándéka sem került mindig megvalósításra; kedves szüléink tudták jól, hogy milyen mértékben nem! Annál érdekesebb azonban az, hogy amikor hosszúnak tűnő és sokféle készülődéstől körülvett várakozás után az a titokzatos éj mégis hirtelenjében köszöntött ránk, valahogy, mélyen a lelkekben az volt a fontos, hogy mi annak az éjnek a drága ajándéka e megzavart világ számára. Emlékeinkben karácsonyok élnek, ünnepi hangulatok, ízek és hangok még akkor is, ha a békét háború váltja, a családi együttlétet magány, a hazai meghittséget idegen környezet. Talán valahol még mindig írnak leveleket kisleányok és kisfiúk, vagy éppen a kompjúterbe billentyűzik be, amit karácsonyra várnak. Bár divatjamúlt dolgok ezek már. Manapság — már úgy október elejétől, TITOKZATOS ÉJ nem is várva meg hagyományosan a “hálaadás nap” múlását —a legkülönfélébb eszközökkel szuggerálnak mindnyájunkat, hogy mi is az az “ajándék”, ami nélkül a karácsony nem is karácsony. S minden évnek megvan a maga hóbortja. A szótár mitsem segít, hogy az ideit pontosabban magyarra ültesse az ember. De annyi bizonyos, hogy “cabbage patch” baba nélkül tisztességes amerikai gyerek el sem képzelheti az életét. S ez a baba hetekkel karácsony előtt hiánycikké vált. Papák, mamák sorbanállnak az üzleteknél, órákkal nyitás előtt. Bent pedig veszekednek, közelharcot vívnak, a babás dobozokat egymás kezéből kapkodják ki. Egy találékony cég naponta egyet kisorsol; a szerencsés nyerő az, aki aznap egyéb áruból ott a legtöbbet vásárolta. Az amerikai bolondériát még nem értik Angliában. Ott ez a csúnyácska, de azért helyesnek is mondható baba nem kelendő. Ezért azok a szülők, akik itt nem jutottak babákhoz, csak repüljenek át — vannak, akik meg is teszik —, Londonban megvehetik csemetéik örömére. Ennek a mániának állítólag az a magyarázata, hogy a babák nem teljesen egyformák, mindegyiknek van “egyénisége”és ráadásul saját névvel és adoptálást igazoló okmánnyal kerül ki a gyárból. Micsoda karácsonyi megoldási Az idők forgatagában, és hiába is emlegetik megint közel három hónapja, a karácsonyi szent ünnep mégiscsak ránklopakodik. Ránklopakodik emberekre, akik folytonosan keressük a megoldásokat életünk kisebb és nagyobb kérdéseire. Ahányan vagyunk, annyiképpen fogalmazzuk meg ezeket. Az egyik életünk közvetlen körülményeivel viaskodik. A másik globális méretű. A múltat vizsgáljuk és a jövőt kutatjuk. Mi szeretnénk emberek, és az emberek között magyarok maradni: élni tehetségünk, értékeink, rendeltetésünk, adottságaink szerint, tudatosan és célirányosan, egy szeretetre és békességre érett emberiség közösségében. Valahonnan, ősi próféciákból hangzik felénk: “Gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk ...” Az evangélista szorgalommal jegyzi: “Nevezd annak nevét Jézusnak ...” A másik boldog izgalommal jelenti a világnak: “Nagy örömet hirdetek néktek, mert megszületett a Megtartó ...” A harmadik pedig megrendítő mélységeket tár fel, amint maga is
