Erős Vár, 1983 (53. évfolyam, 1-6. szám)
1983-10-01 / 5. szám
EROS ©VÁR 7. oldal ságismereti munka. Része a külföldi magyar munkának. Magyarabb magyart akar faragni a fiatalból. A magyarságot nagy célnak és megtartandónak tartja. Önmagában már politikum a cserkészet, de nem engedjük, hogy (mint pl. a lengyeleknél) csak a napi politika eszközévé tegyék. Némethy: Az 1940/41-es Teleki-féle próbarendszert vettük át itt külföldön is, amely már akkor túlment az eredeti angol, inkább csak gyakorlati cserkészkedésen. A cserkész híven teljesíti kötelességét — mondja a törvény —, amellyel Istennek, hazájának és embertársainak tartozik. A haza itt a magyarság megtartását, a kulturális értékek ápolását és továbbadását kell jelentse. N-Kesserű: Munkánk arra irányul, hogy a cserkész a magyarság nagy családjához tartozónak érezze magát, még ha, természetesen, lojális is a szülőhazájához. Tapasztalat, hogy az európaiak jobban “magyarok”, mint a tengerentúliak. Ütltárs: Hogy értsük az "Istennek tartozást?” Bodnár: Már említettem, hogy elvárjuk cserkészeinktől, hogy például a helyi egyházközség aktív tagjai legyenek. Nem tagadhatjuk le, hogy már a magyarországi indulásnál milyen fontos szerepet játszott a vallási elem. Némethy: Vallásos nevelés nélkül a fiatalok erkölcsi, jellemnevelése elképzelhetetlen. De fontos célunk a vallási türelem és az ökuméné is. Mindenki éljen a saját egyháza szerinti vallásos életet, ezt megköveteljük. Táboraink szerves alkotóelemei az istentiszteletek, áhítatok, beszélgetések vallási témákról. N-Kesserű: Sokszor azonban személyi kérdés is ez. Olyan lelkészeket kell találnunk, akik a fiatalok nyelvén tudnak velük vallási és lelki kérdésekről beszélni. Vallási kérdésekkel még a próbarendszerben is foglalkozunk. Persze, nem mindig merjük mi se a problémákat nevükön nevezni, pedig sajnos, fiataljaink az iskolából is igen keveset hoznak a vallási téren magukkal. Ütltárs: Az ökuménét mennyire veszitek komolyan? Chászár: Már 1910-ben szerencsésen indultunk. Bár dr. Szilassy Aladár ref. orvos kezdeményezésére a Kér. Ifjúsági Egyesület (KIÉ) szervezte meg az első magyar csapatot, később követték ezt a többi felekezetek, mégis egyetértettek mindnyájan abban, hogy egy Cserkészszövetséget alkotnak Magyarországon. Már itt ápolták az egységet és kerülték a villongásokat. Külföldi működésünk alatt adódtak többször problémák, de mindig békésen oldottuk meg őket. Hosszú külügyi szolgálatom tapasztalatai is utunk helyességéről győztek meg. Bodnár: Mindszenty bíboros utolsó amerikai útján ezt mondta nekem: “ügyvezető elnök úr, gondoskodjék arról, hogy a vezetőképző táborokban ne csak rk., hanem protestáns lelkészek is legyenek. Mert örüljünk annak, ha valaki még keresztény.” Ez kötelez minket. Ütltárs: Mégis úgy láttam, itt kicsit hiba van a kréta körül. Tudtommal igen kevés protestáns lelkész hajlandó közreműködni, amit igen fájlalok. Másrészt meg mi, protestánsok, mindig másodrendűeknek számítunk, mert rk. lelkészek nem használják ki az adott ökuménikus lehetőségeket, s újabban merevséggel válaszolnak minden közeledésre. Kár! ... Jövő feladatok? Lesz-e még 2000-ben magyar cserkészet? Bodnár: Ma 87 csapatban kb. hatezer cserkészről beszélhetünk. Ezeket a cserkészetben, de nem öncélúan a cserkészetért neveljük. A magyarság megtartása hosszú távon a feladatunk. Ehhez nyújtjuk a népi kultúrát, de egyéb kultúrális értékeinket is. Chászár: Interjúnk címét egy brazil cserkészfiútól vettem, aki így kérdezett 1964-ben egy cserkésztiszti találkozón. Bár én óvatosan, kitérőleg így feleltem: “Nem egészen biztos ...”, de szívemet megdobogtatta a kérdése. Ha ilyen hírnevünk van a világban, pedig papíron nem is létezünk, semmi okunk a jövőtől való félelemre. N-Kesserű: Nem elég toboroznunk és felcsigáznunk a fiatalok kultúránk iránti érdeklődését, hanem őket az önművelés útjára kell vinnünk. Ebben látom a jövő egyik zálogát. Némethy: Csapatparancsnokainknak több mint a fele már nem született Magyarországon. Sok cserkészszülő cserkészgyerekével foglalkozunk már s hamarosan jön a 3. generáció is. Két év óta működik ösztöndíjalapunk, amelynek segítségével fiatalokat elküldünk más világrészekre, hogy a helyszínen gyakorolják magyarságukat, éljék a cserkészéletet. Az egész nyugati világot átfogó egységes szervezetünk, a Magyar Cserkészszövetség irányításával mindent megteszünk azért, hogy a jövőre felkészüljünk. Ha sikerül magyarabb magyarokat, jellemben és erkölcsben nemesebb embereket adnunk a magyarságnak, nem volt hiábavaló, amit tettünk. Bodnár: Olyan szervezet, amely Teleki Pált, Megyercsik Bélát, Vidovszky Bélát, Sík Sándort adott a magyarságnak, köteles a végsőkig vállalni a neki kimért szolgálatot. “HITÉLETÜNK” KONFERENCIAI BESZÁMOLÓ Az Egyházközi Együttmunkálkodási Bizottság, az Evangélikus Világszövetség egyik szerve, ezévi összejövetelét Argentínában rendezte meg áprilisban. A gyűlések egyik ebédszünetében v. Hefty László Buenos Aires-i lelkészünk meginterjúvolta az erre az alkalomra Géniből ott tartózkodó Pósfay György magyar evangélikus lelkészt. Kérte, hogy számoljon be az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciáról. Pósfay: Idén is a nagyhéten rendeztük meg Leichlingenben, Köln közelében ezt a majd negyedszázados múlttal rendelkező hitmélyítő és kultúrális találkozót. Mintegy 120 ifjú, gyermek és idősebb személy vett rajta részt. Leginkább Németországból, Svédországból, Dániából, Hollandiából jöttek, de néhányan Magyarországról is. Hefty: Ml volt az összejövetel témája? Pósfay: A téma első pillanatban nem tűnik érdekesnek: “Hitéletünk”. — Ez volt a kezdő istentisztelet prédikációjának vezérfonala, amelyet aztán nyugateurópai evangélikus és református lelkészek, valamint a résztvevő fiatalok közül néhányan igen érdekes altémákra bontottak fel, mint például: “A belső szoba”, "A hit harca”, “A közösség”, “A hitvallás", “Szolgálatunk”. Hefty: Szeretnék valamit arról hajlani, hogy a különböző áhítatok, előadások és viták miként épültek bele a programba? Pósfay: Már a reggeli előtt minden nap imaóra volt, melyen a résztvevők imába foglalták hálájukat, örömüket, kéréseiket. — Reggeli után Biblia-tanulmány következett, amelyen a napi téma bibliai alapja került elemzésre, és utána hangzott el maga az előadás arról a témáról. — Ebéd után a résztvevők, egy vagy több fiatal irányítása mellett, megvitatták — hogy úgy mondám: aprópénzre váltották — a hallott előadást. — Az esti program általában kultúrális jellegű volt. A "Székelyfonó" meghallgatása közben felidéztük Kodály Zoltán életét és azt, hogy mit köszönhet neki az emberiség. — Filmvetítés volt a Brazíliában végbemenő szociális munkáról, és egyben számbavettük az argentínai, brazíliai és venezuelai magyar gyülekezeteink évfordulóit is. — Megemlékeztünk Koós Károly kalotaszegi, erdélyi íróról és építészről, aki az erdélyi Szépmíves Céh egyik megszervezője volt. — Az egyik esti programnak én voltam az előadója, ez inkább vallásos jellegű volt, "Luther hite” címmel. — Nagypénteken este pedig Bach három húsvéti kantátája került előadásra, magyarázattal. Aznap délelőtt, az úrvacsorái istentisztelet előkészítéseképpen előadás volt “Krisztus keresztje a népek művészetében" címmel. — Mielőtt aludni mentünk volna, közös áhítattal fejeztük be a napot. Hefty: Milyen pozitív eredménye volt ennek a találkozónak? Pósfay: Fiatalok (18 és 25 év korhatár között) kapcsolódtak bele a program kidolgozásába és levezetésébe. Több magyar evangélikus teológus tanul Európa különböző országaiban, és majdnem mindannyian résztvettek a találkozón. Üj megoldás volt ezúttal a párhuzamos program: — kicsinyek bibliai történeteket és énekeket tanultak; — az elemista korúak hitoktatásban részesültek; — a gimnazisták résztvettek ugyan az előadásokban, de azok megtárgyalását külön csoportban végezték. — Esténként pedig tábortűzszerűen népdaloztak. Hefty: Milyen más magyar evangélikus lelkipásztori munkáról tudnál beszámolni? Pósfay: Nyugat-Európa területén sok helyen folyik közös evangélikus és református lelkipásztori munka. Most azonban csak négy helyen történt látogatásomról szeretnék hírt adni. Ausztria területén Szépfalusi István végzi a lelkigondozást. Amikor Bécsben jártam, éppen — szeretetvendégség keretében — Cs. Szabó László ismertette önéletrajzi írását "Hűlő árnyékban" címmel. — A lelkészt évi jelentés alapján betekintést nyertem az 1982. évi munkába is. Németországban Stuttgartban jártam és Gémes István lelkész húsvéti igehirdetését hallgattam. Az ottani magyar istentiszteletek igen jól látogatottak. Ezekre hűségesen eljárnak a jugoszláviai vendégmunkások közül a magyarul beszélők. Egyre több honfitársunk érkezik ki a Romániához és Csehszlovákiához csatolt hajdani magyar területekről. Ezeknek a gyülekezet nyújt támaszt. Svédországban is jártam, ahol Koltai Rezső és Kellner Hona az evangélikus lelkészek. A stockholmi gyülekezetben felkértek bibliaóra tartására. Svájc nyugati részén a protestáns lelkészi állás jelenleg betöltetlen. Lausanne-ban és Genfben az arrafelé lakó, nyugalmazott, vagy az Evangélikus Világszövetségnél alkalmazott magyar lelkészek tartanak istentiszteleteket. JÉZUS, VEZESS... Jézus, vezess ösvényeden, Ne hagyj arról letérnem; Indíts a Jóra szüntelen S lelkem üdvét elérem... Kínos földi magányomban Te vagy csak a jó barát, Engesztelő közelségben Zengve angyalok dalát. Fájdalmak közt ha vergődöm, Vigasztalást csak Te adj. Maradj velem halálomig, Magányomban el ne hagyj! Fehér Mária
