Erős Vár, 1983 (53. évfolyam, 1-6. szám)

1983-04-01 / 2. szám

EROS® VÁR 3. oldal a.) “BUDAPEST 1984” elé LUNDBÓL INDULT EL Mikor az Evangélikus (Lutherá­nus) Világszövetség 1984 nyarán világgyűlést tart Budapesten, immár hetedszer találkoznak a világ evan­­gélikusságának képviselői. Az Erős Vár hasábjain cikksorozatban kíván­juk ismertetni a világszövetség mun­káját s a budapesti találkozó előké­születeit. SORRENDBEN UTOLSÓ Egymás anyagi megsegítése csak első lépés volt a lutheránus egység felé. Meglepetéssel fedezték fel a vi­lág különböző tájáról összegyűlt evangélikusok, hogy hitkérdésekben, istentiszteletükben, sőt kegyességi formákban is mily sok közös vonás van közöttük a nyelvi különbözőség ellenére is. A következő világgyűlése­ken, Hannoverben 1952-ben és Min­osztálynak az érdeme, melynek élén 1952-től egész 1964-ig honfitársunk dr. Vajta Vilmos állt. ÖKUMENIKUS FELELŐSSÉG Az 1960-as években világszerte a szociáletikai kérdések kerültek elő­térbe a nemzetközi egyházi szerveze­tekben. A következő világgyűlésen, mely 1963-ban Helsinkiben folyt le, Az iy budapesti Sportcsarnok, az Evangélikus Világszövetség 1984-ben esedékes 7. világgjülésének a színhelye. A sok nemzetközi felekezeti szerve­zet között az Evangélikus Világszö­vetség kor tekintetében meglehető­sen késői jelenség. Az anglikánok már 1867-ben megalakították az egész világot átfogó szervezetüket, a reformátusok (presbiteriánusok) 1875-ben, a metodisták 1881-ben, a baptisták 1905-ben. A lutheránusok viszont csak az első világháború után kezdtek szervezkedni, s világszövetsé­gük mai formájában csak 1947-ben alakult meg. Kor tekintetében tehát “lema­radt” az EVSZ. De tevékenység és hatásos működés tekintetében alig­hanem felülmúlja a fent említett szervezetek legtöbbjét. Ez valószínű­leg azzal függ össze, hogy a 2. világ­háború utáni lutheránus egységtö­rekvések elsődleges célja az volt, hogy segítséget kapjanak azok a test­véregyházak, melyek a háborúban legtöbbet szenvedtek. Már a háború alatt nagy segítséget adtak az ameri­kai lutheránus egyházak az “elárvult misszióknak”: azoknak a missziói te­rületeknek, melyeket el kellett hagy­janak az európai misszionáriusok a háborús események miatt, de ame­lyekre segítséget lehetett juttatni pl. Amerikából, anyagi támogatás és személyzet kiküldése formájában. A háború után pedig az európai egy­házak újjáépítési munkájába erőtel­jesen kapcsolódtak be azok az egyhá­zak, melyeket nem sújtott hasonló mértékben a háború. LUTHERÁNUS EGYSÉG FELÉ Ilyen körülmények között ült össze az EVSZ alapító közgyűlése a svédor­szági Lundban 1947 nyarán. 22 or­szág 49 evangélikus egyházának 184 kiküldöttje indította el azt a dinami­kus folyamatot, melynek következő mérföldköve a budapesti nagygyűlés lesz. neapolisban 1957-ben már ezek a vonások is előtérben voltak. Az EVSZ egyik vezetője néhány év múl­tán már így foglalta össze ezt a fejlő­dést: “Lundban megtanultuk, hogy egymáson segítenünk kell, Hanno­verben megtanultunk együtt imád­kozni, Minneapolisban megtanul­tunk együtt gondolkozni". Nem titok, hogy ez utóbbi vonás előtérbe kerülése éppen annak a teológiai még halk volt ez a hang, de 1970- ben a franciaországi Evianban, mely az 5. világgyűlés színhelye volt, már teljes erővel jelentkezett. Akkorra már egyre nagyobb jelentőséget kap­tak a “harmadik világ" képviselői, mind számbeli képviseletük, mind teológiai mondanivalójuk miatt. Természetes fejlődés eredménye volt hát, hogy a tanzániai Dar-es-Sa­­laamban tartott 6. világgyűlésen 1977-ben a 3. világból kapott elnö­köt a világszövetség Josiah Kibira püspök személyében. Közben a II. vatikáni zsinat nyo­mán új erővel lépett előtérbe az öku­menikus munka, melyben most már a római katolikus egyház is aktív partner lett. Dar-es-Salaamban már azt vitatták, melyik ökumenikus “modell” az, amely legjobban meg­felel a Szentíráson tájékozódó luthe­­ránusság alapállásának. A norvég Aarflot püspök előadása nyomán a “kiengesztelődött sokféleség” állás­pontja jutott leginkább érvényre. MAGYAR ÚTTÖRŐ Jelentős esemény volt magyar szempontból, hogy a lundi alapító ülésen 1947-ben Ordass Lajos püs­pököt a végrehajtó bizottság tagjává s a világszövetség egyik alelnökévé

Next

/
Thumbnails
Contents