Erős Vár, 1982 (52. évfolyam, 1-6. szám)
1982-12-01 / 6. szám
(USPS 178560) POSTMASTER: SEND ADDRESS CHANGES TO ERŐS VÁR, Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 48. ÉVFOLYAM 1982. DECEMBER 6. SZÁM Örvendező várakozás 1. Vígan énekelj az Urnák te egész föld! 2. Szolgáljatok az Ümak örvendezéssel: melletek eléje vigassággal. 3. Tudjátok meg, hogy az Ür az Isten: ő alkotott minket és nem magunk: az ő népe és az ö legelőinek juhai vagyunk. 4. Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel: adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét! 5. Mert jó az Ür, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége! (100. zsoltár, Károlyi fordítás.) NÉGY ÁDVENTI VASÁRNAPON, a várakozás feszültségében, Isten Igéje komolyan figyelmeztet a megtérés szükségességére, az ítéletre jövő Úrra, a változatlanul hű Istenre, aki új szövetséget köt népével s kész ígéretét teljesíteni: egyszülött Fiában, a Jézus Krisztusban Istenünk és Atyánk akar lenni és maradni. Karácsonykor ezt az atyai szeretetét közvetlenül is mégtapasztaltatja veled: Jézus Krisztus megszületésében egészen közel hajol hozzád, bűnös földi gyermekéhez. TUDSZ-E ÖRÜLNI tiszta szívből, igazán az Ö érkezésének? Tudsz-e “vígan énekelni az Úrnak" (1. v.) azért, hogy Krisztusban a te Megváltód jön hozzád? Kitetszik-e mindennapi munkádból, egész életedből, magatartásodból és bizonyságtételedből, hogy te is az Ö megváltott nyájának örvendező tagja, legelőjének boldog juha vagy? (3. v.) SIESS HÁT ELEBE boldogan és vidáman (2b). Tárd ki előtte egészen szíved ajtaját, “hadd menjen be a dicsőség Királya" (Zsolt 24:7b). És azután engedd, hogy olyan Úrrá legyen szívedben, akivel szemben mindig hálaadásra és szolgálatra elkötelezve érzed magad. ADJ NÉKI HÁLÁT a gyülekezetben éppúgy, mint odahaza, családod körében, vagy munkahelyeden (4. v.). Adj hálát néki azért, hogy Ö a te Teremtőd, aki a saját képére “alkotott téged" (3a), s amikor bűnbe estél, egyszülött Fiában Megváltót adott néked, aki által újból és újból megbizonyosodhatsz arról, hogy Ö a te szerető Atyád. Adj hálát a tőle kapott testi-lelki javakért, de a szenvedésekért és a megpróbáltatásokért is. Adj hálát, hogy itt és most “az Ö népe és az Ö legelőinek juhai vagyunk” (3b) és lehetünk, és hogy Ö a mi Pásztorunk, aki igéje által most is “füves legelőkön nyugtat és csendes vizekhez terelget minket" (Zsolt 23:1-2). ÖRVENDEZŐ SZOLGÁLAT fakadjon hála adásod nyomán (2a). Szívednek Isten iránti örömét és háláját vidd ki mindennapi életedbe. Tégy bizonyságot annak valóságáról azzal, hogy ádventben és karácsonykor helyesen értetted meg az ige üzenetét: örvendező és hálás szívvel az Urat fogod szolgálni életed minden területén: gyülekezetedben, otthonodban, Isten képére teremtett embertársaidban! má/ze Azért született, hogy meghaljon! “Én azért születtem és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról...” Ján. 18:37. “Mert az embernek Fia... azért jött, hogy... adja az ő életét váltságul sokakért...” Mk. 10:45. Minden ember, aki e világra születik, meghal. Még eddig nem volt kivétel ez alól. Temetésen néha elhangzik ez a mondás: Te pedig menj el a minden élők útján! Annyira természetesnek vesszük már a halált, hogy beszélünk “természetes” halálról, szemben az erőszakos módon bekövetkezett halállal. Az ember különféleképpen viselkedik a halállal szemben. Van, aki egyszerűen nem gondol rá. Van, aki egyenesen rossznéven veszi, hogyha megemlítik előtte. Jól nevelt ember társaságban nem beszél a halálról. Még a halálos beteget is azzal igyekeznek megnyugtatni, hogy majd csak felgyógyul hamarosan. Mindazáltal tény és való, hogy a halál — ellenség, ijesztő rém, nagyhatalom. Minden vallás és a filozófia is szeretné az embert felvértezni ezzel szemben. 2000 évvel ezelőtt itt járt valaki, aki azért született, hogy meghaljon. Nem abban az értelemben, mint ahogy az előbb arról szó volt. Nem is közönséges halál várt rá, nem a mindennapi értelemben vett halál, hanem a “keresztfának halála”, mint ahogy Pál a Fii. 2:8. versében elmondja. Születése csodálatos volt. Már a fogantatása a Szentlélek ereje által történt úgy, ahogy Isten azt előre megjelentette. Születésének hírét angyalok vitték meg, keleti bölcsek jöttek messziről az ő bölcsőjéhez. Az agg Simeon a templomban a karjaira vette és a Szentlélek ő általa előre megjövendölte: “íme ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására... és jegyül, akinek sokan ellene mondanak; sőt a te lelkedet is áthatja az éles tőr...” (Luk. 2:34-35). Nemsokára ezután menekülni kellett vele Betlehemből, mert máris az életére törtek. Gyermekkora rejtve maradt a kíváncsi szemek elől. Csak ennyit tudunk felőle: “...növekedők és erősödők lélekben, teljesedve bölcsességgel és az Istennek kegyelme vala őrajta” (Luk. 2:40). Egészen harminc éves koráig csak egy jelenetet jegyeztetett fel a Szentlélek az evangéliumokban: tizenkétéves korában, amikor először felvitték Jeruzsálembe, elmaradt Józseftől és Máriától, s amikor megtalálták, különös dolgokat mondott arról, hogy neki az ő Atyjának dolgaiban kell foglalatoskodnia (Luk. 2:49). Nyilvános fellépése harminc éves korában kezdődött. Széjjeljárt, jót cselekedett — tanított és gyógyított és csodákat tett. De ellenségei támadtak, akik irigykedve nézték egyre növekvő népszerűségét. Összefogtak ellene, római kézre adták és kikényszerítették a helytartónál, hogy megfeszítsék. Cézárea Filippiben történt először, hogy tanítványai előtt elkezdett beszélni szenvedéseiről és haláláról, valamint feltámadásáról. Semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy az ő halála a világ megváltására szolgál majd. Életét váltságul adta sokakért. Isten úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta oda a megváltására. Pál is, aki különös mértékben vett kegyelmet, ujjong és ebben látja üdvösségét: “Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megmentse a bűnösöket... (I. Tim. 1:15) és “Is-
