Erős Vár, 1982 (52. évfolyam, 1-6. szám)

1982-10-01 / 5. szám

EROS WAR 3. oldal — LUTHER, A Még ma is vannak ideszármazott hittestvéreink, akik nem felejtették el a magyar evangélikusok szokásban volt szép köszöntését: Erős vár a mi Istenünk! Legalábbis lelkészüknek így köszönnek. Mindenesetre jól esik hallani. Luther Márton legismer­tebb énekének első sora ez. A 46. zsoltár inspirálta nagyszerű ének írá­sa közben Luther bizonyára maga előtt látta a Wartburg várkastélyt, az “erős vár” bástyáit, ahol menedé­ket talált üldözői elől. A vár ma is ott emelkedik egy kimagasló hegyte­tőn nem messze Eisenachtól, a mai Kelet-Németországban. Inkognitó­ban, katonaruhát viselve töltött itt Luther 10 hónapot. “Katonai szolgálatának” története vadnyugati filmekhez illő, izgalmas mozzanatokkal kezdődik. 1521 má­jusában Luther meglehetősen veszé­lyes helyzetben volt. A wormsi biro­dalmi gyűlésen a császárral dacolt, s így magára vonta a birodalmi átkot, mely törvényen kívül helyezte őt. Bárki elfoghatta, sőt életét is vehet­te büntetlenül. A Luthert támogató szász választófejedelem ravasz tervet eszelt ki pártfogoltja biztonsága ér­dekében. A fejedelmi udvar egyik vezető tagjára bízta a dolgot, azzal, hogy ő hivatalosan nem tud semmi­ről... ne is avassák bele a részletek­be... de ne merjenek Luther nélkül Wartburgba visszatérni! Végül is a várőrség egyik kipró­bált altisztje, Hans von Berlepsch, valamint egy Altensteinből való lo­vag, Burkhard von Wenkheim kapta a parancsot a csíny végrehajtására. Ezek maguk mellé vettek két-három­­főnyi legénységet és állig felfegyver­kezve vágtattak a waltershauseni er­dőhöz, ahol lesbe álltak. Luther és kísérete itt kellett, hogy elhaladjon útban Wittenberg felé. így is tör­tént. A rajtaütök nem sokat teketó­riáztak, a kocsist néhány jólcélzott ütéssel helybenhagyták, Luthert pe­dig gorombán kirántották a kocsi hátsó üléséből, majd pillanatok alatt eltűntek vele az erdő homályában. Ott azután lovagi ruházatot adtak rá, lóra ültették, és többszöri kerülő­­útón Wartburgba kísérték. Odaérve foglyukat durván belökték egy föld­alatti börtöncellába, melynek ajtaja döngve zárult be Luther mögött. Olyan látszatot akartak kelteni, hogy a vár népe még csak ne is sejt­"KATONA” — hesse a híres Luther Márton odaér­­kezését. Később, az éjszaka csendjében fel­csempészték a titokzatos lovagot Wartburg egyik félreeső, magasan fekvő szobájába, melyet akkoriban csak egy szűk és meredek lépcsőn le­hetett megközelíteni. Eledelét két apród vitte fel a szobába, rajtuk kí­vül senki sem láthatta “György lova­got”. Magánzárkás állapota csak ad­dig tartott, míg papi-tonzúrás fejét nem álcázta dúsan növesztett haj és szakáll. Következett egy gyors alapkikép­zés, melynek során György lovag el­sajátította a lovagi magatartás és fegyverhasználat minden csínját­­binját. Megváltozott megjelenése most már feltűnés nélkül vegyült a fejedelmi udvartartásba. Még va­dászni is járt a többi lovaggal együtt a várkörüli erdőkbe, de — mint mondta — a gyámoltalan apróvadat sajnálta és inkább medvékre és far­kasokra vadászott nyíllal és lándzsá­val. A várban töltött ideje túlnyomó részét azonban az evangélium ter­jesztése ügyének szentelte. Kiterjedt levelezést folytatott a reform-mozga­lom többi vezető tényezőjével. Hihe­tetlen gyorsasággal tanult és írt: az Újszövetséget alig 11 hét alatt fordí­totta le görögről németre. Ekkor fek­tette le a megreformált keresztyén egyház új szervezeti alapjait is. Itt keletkezett több zsoltármagyarázata, valamint egyházi posztillája (a vasár­napi evangéliumok magyarázata). Luther tízhónapos “katonai szol­gálata” a kezdethez hasonló drámai körülmények között ért véget. 1522. március 6-án lovagként, karddal az oldalán megjelent Wittenbergben, több más lovag társaságában. Tá­vollétében ugyanis az ún. rajongók ténykedése valóságos ostromállapo­tot teremtett a lakosság között, még saját gyülekezetében is zavargás tá­madt. A rendetlenségnek Luther nem karddal vetett véget, hanem az evangélium hirdetésével. Nyolc na­pon át minden reggel prédikált Wit­tenbergben. A vihar elült, a felkelés veszélye megszűnt. Ilyen nagy erővel prédikálta Luther az Isten igéjét! “Prédikálni akarok, igét hirdetni és írni. Kényszeríteni, erőszakosan meggyőzni senkit sem fogok. Mert a hitet önként, kényszer nélkül kell az embereknek elfogadniok.” LIS/ze így írnak otthon A Gyurkó László írásában megje­lent “Arcképvázlat történelmi hát­térrel” c., Kádár János tevékenységét ismertető könyv ajánlásában olyan, állítólag a nagy Afrika-vadász és író 1 Széchenyi Zsigmondtól eredő meg­állapításra hivatkoznak a hazai “Evangélikus Elet” c. orsz. hetilap­ban, mely szerint “történelme során a magyar nép két vezetőjét szerette és tisztelte fenntartás nélkül: Kádár 1 Jánost és Mátyás királyt”. A könyvis­mertetés kiemeli azt is, hogy a szocializmus építése folytán “nem­csak Kádár azonosult az országgal, , az ország is azonosult vele. Ezért Kádár: Magyarország. ” Mindehhez a récenzor még megjegyzi: “Ebben az írásban nincsenek legendák, és mégis mintha legendákat olvasnánk. Mert amíg a nép szívében szeretet van, legendák is születnek. És mert Kádár Jánost valóban osztatlanul szereti népünk, tekintsünk úgy erre az írásra, mint szeretetből fakadó legendára. ” —BB. REFORMÁTUS PÜSPÖKVÁLASZTÁS Az Amerikai Magyar Református Egyház gyü­lekezeteinek mintegy 70% -a Ábrahám Dezsőre, a Detroit-Allen Park-i egyház lelkipásztorára adta szavazatát, így ismét ő lett a “független reformá­tusok" püspöke négy évre. A választás eredmé­nyét okt. 11-én hirdették ki. I

Next

/
Thumbnails
Contents