Erős Vár, 1982 (52. évfolyam, 1-6. szám)
1982-10-01 / 5. szám
EROS WAR 3. oldal — LUTHER, A Még ma is vannak ideszármazott hittestvéreink, akik nem felejtették el a magyar evangélikusok szokásban volt szép köszöntését: Erős vár a mi Istenünk! Legalábbis lelkészüknek így köszönnek. Mindenesetre jól esik hallani. Luther Márton legismertebb énekének első sora ez. A 46. zsoltár inspirálta nagyszerű ének írása közben Luther bizonyára maga előtt látta a Wartburg várkastélyt, az “erős vár” bástyáit, ahol menedéket talált üldözői elől. A vár ma is ott emelkedik egy kimagasló hegytetőn nem messze Eisenachtól, a mai Kelet-Németországban. Inkognitóban, katonaruhát viselve töltött itt Luther 10 hónapot. “Katonai szolgálatának” története vadnyugati filmekhez illő, izgalmas mozzanatokkal kezdődik. 1521 májusában Luther meglehetősen veszélyes helyzetben volt. A wormsi birodalmi gyűlésen a császárral dacolt, s így magára vonta a birodalmi átkot, mely törvényen kívül helyezte őt. Bárki elfoghatta, sőt életét is vehette büntetlenül. A Luthert támogató szász választófejedelem ravasz tervet eszelt ki pártfogoltja biztonsága érdekében. A fejedelmi udvar egyik vezető tagjára bízta a dolgot, azzal, hogy ő hivatalosan nem tud semmiről... ne is avassák bele a részletekbe... de ne merjenek Luther nélkül Wartburgba visszatérni! Végül is a várőrség egyik kipróbált altisztje, Hans von Berlepsch, valamint egy Altensteinből való lovag, Burkhard von Wenkheim kapta a parancsot a csíny végrehajtására. Ezek maguk mellé vettek két-háromfőnyi legénységet és állig felfegyverkezve vágtattak a waltershauseni erdőhöz, ahol lesbe álltak. Luther és kísérete itt kellett, hogy elhaladjon útban Wittenberg felé. így is történt. A rajtaütök nem sokat teketóriáztak, a kocsist néhány jólcélzott ütéssel helybenhagyták, Luthert pedig gorombán kirántották a kocsi hátsó üléséből, majd pillanatok alatt eltűntek vele az erdő homályában. Ott azután lovagi ruházatot adtak rá, lóra ültették, és többszöri kerülőútón Wartburgba kísérték. Odaérve foglyukat durván belökték egy földalatti börtöncellába, melynek ajtaja döngve zárult be Luther mögött. Olyan látszatot akartak kelteni, hogy a vár népe még csak ne is sejt"KATONA” — hesse a híres Luther Márton odaérkezését. Később, az éjszaka csendjében felcsempészték a titokzatos lovagot Wartburg egyik félreeső, magasan fekvő szobájába, melyet akkoriban csak egy szűk és meredek lépcsőn lehetett megközelíteni. Eledelét két apród vitte fel a szobába, rajtuk kívül senki sem láthatta “György lovagot”. Magánzárkás állapota csak addig tartott, míg papi-tonzúrás fejét nem álcázta dúsan növesztett haj és szakáll. Következett egy gyors alapkiképzés, melynek során György lovag elsajátította a lovagi magatartás és fegyverhasználat minden csínjátbinját. Megváltozott megjelenése most már feltűnés nélkül vegyült a fejedelmi udvartartásba. Még vadászni is járt a többi lovaggal együtt a várkörüli erdőkbe, de — mint mondta — a gyámoltalan apróvadat sajnálta és inkább medvékre és farkasokra vadászott nyíllal és lándzsával. A várban töltött ideje túlnyomó részét azonban az evangélium terjesztése ügyének szentelte. Kiterjedt levelezést folytatott a reform-mozgalom többi vezető tényezőjével. Hihetetlen gyorsasággal tanult és írt: az Újszövetséget alig 11 hét alatt fordította le görögről németre. Ekkor fektette le a megreformált keresztyén egyház új szervezeti alapjait is. Itt keletkezett több zsoltármagyarázata, valamint egyházi posztillája (a vasárnapi evangéliumok magyarázata). Luther tízhónapos “katonai szolgálata” a kezdethez hasonló drámai körülmények között ért véget. 1522. március 6-án lovagként, karddal az oldalán megjelent Wittenbergben, több más lovag társaságában. Távollétében ugyanis az ún. rajongók ténykedése valóságos ostromállapotot teremtett a lakosság között, még saját gyülekezetében is zavargás támadt. A rendetlenségnek Luther nem karddal vetett véget, hanem az evangélium hirdetésével. Nyolc napon át minden reggel prédikált Wittenbergben. A vihar elült, a felkelés veszélye megszűnt. Ilyen nagy erővel prédikálta Luther az Isten igéjét! “Prédikálni akarok, igét hirdetni és írni. Kényszeríteni, erőszakosan meggyőzni senkit sem fogok. Mert a hitet önként, kényszer nélkül kell az embereknek elfogadniok.” LIS/ze így írnak otthon A Gyurkó László írásában megjelent “Arcképvázlat történelmi háttérrel” c., Kádár János tevékenységét ismertető könyv ajánlásában olyan, állítólag a nagy Afrika-vadász és író 1 Széchenyi Zsigmondtól eredő megállapításra hivatkoznak a hazai “Evangélikus Elet” c. orsz. hetilapban, mely szerint “történelme során a magyar nép két vezetőjét szerette és tisztelte fenntartás nélkül: Kádár 1 Jánost és Mátyás királyt”. A könyvismertetés kiemeli azt is, hogy a szocializmus építése folytán “nemcsak Kádár azonosult az országgal, , az ország is azonosult vele. Ezért Kádár: Magyarország. ” Mindehhez a récenzor még megjegyzi: “Ebben az írásban nincsenek legendák, és mégis mintha legendákat olvasnánk. Mert amíg a nép szívében szeretet van, legendák is születnek. És mert Kádár Jánost valóban osztatlanul szereti népünk, tekintsünk úgy erre az írásra, mint szeretetből fakadó legendára. ” —BB. REFORMÁTUS PÜSPÖKVÁLASZTÁS Az Amerikai Magyar Református Egyház gyülekezeteinek mintegy 70% -a Ábrahám Dezsőre, a Detroit-Allen Park-i egyház lelkipásztorára adta szavazatát, így ismét ő lett a “független reformátusok" püspöke négy évre. A választás eredményét okt. 11-én hirdették ki. I
