Erős Vár, 1982 (52. évfolyam, 1-6. szám)
1982-08-01 / 4. szám
4. oldal ERÖS^VÁR ERÖS®VÁR %MI ttlKM MAO VAR LVANÜI IJKIISUK LAIM ERŐS VÁR (USPS 178560) is published bimonthly (February, April, June, August, October, December) for $3 per year by the Hungarian Conference—Lutheran Church in America, 9715 Lake Avenue, Cleveland, OH 44102. Second-class postage paid at Cleveland, OH. POSTMASTER: Send Address changes (Form 3579) to ERŐS VÁR P. O. Box 02148, Cleveland, OH 44102 No. 4. (220) Vol. 48. AUGUST 1982 A “Lutheran Church in America" Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: “ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND, OH 44102 Az “ERŐS VAR’’előfizetési díja belföldön egy évre 3 dollár. Kanadában és egyéb külföldön évi 4 US dollár, vagy 5 kanadai dollár. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmezö előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code" szám feltüntetésével együtt! Az újságot “zip code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is, pl.: St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónákban azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Ohio 44102 Akkor — hát ez meg micsoda? — kapta fel a fejét a kántor. Szól az orgona? Ki játszik az orgonán? Bolond vagyok, vagy mi? Hol az órám...? Én 10 óra 30-kor lejöttem, most meg még csak... De hol a szemüvegem. .. ? fár ez az óra egyáltalán? Hiszen még csak 10 óra 45 van! Lehetetlen! Egy üveget még fel sem bontottam... lehetetlen... de miért szól az orgona OTT mikor én meg ITT vagyok...? Kirohant az udvarra. Hát bizony az orgona gyönyörűen szólt és a gyülekezet hangja betöltötte a templomteret is. A kántor remegve belökte a templom oldalsó ajtaját, s neki indult a lépcsőknek. Tizenhét lépcső... jaj, de sok... Közben megizzadt, alig kapott levegőt, meg kellett többször állnia, de egyszerre mégis csak felért, ott állt az orgona mellett, lába gyökeret eresztett: az orgona padján ott ült a fiatal papnéí Rámosolygott a kántorra ártatlan Eva-mosollyal és egyik kezével magához intette. A kántor, mintha csak megvarázsolták volna, oda ballagott, leült ő is a padra s tágult szemmel nézte az apró ujjakat, amint végig futottak a billentyűkön... Nemsokára jött a Miatyánk, majd az áldás, s a befejező éneket már az öreg kántor játszotta. Nehéz út volt fölfelé, még nehezebb lefelé. Mit mondanak majd az emberek? A kántor csak állt, állt az orgona mellett szótlanul, s nem mozdult. A kis papné se szólt, s a pár pillanat halotti csöndben suhant a templom mennyezete alatt. Az ajtó-Egy évfordulóra Augusztus elején a kanadai Vancouverben tartotta szokásos évi ülését az Ev. Világszövetség végrehajtóbizottsága. Ez alkalommal emlékeztek meg arról, hogy az EVSZ 35 éve, 1947-ben alakult meg. Az alakuló gyűlést a svédországi Lundban tartották. Az ünnepi megemlékezést dr. Vajta Vilmos professzor, az EVSZ ökumenikus intézetének ny. igazgatója tartotta. Felszólalása során rámutatott arra, hogy az elmúlt években az EVSZ főképpen a szociális segítőmunkára helyezett súlyt, mint pl. Európában a háborús pusztítások következményeinek az enyhítésére, s aztán az ún. harmadik világban az elmaradott népek fejlesztésére. Az ilyen segítség persze nem térítési alban meg megjelent a fiatal lelkész is, már nem volt rajta a Luther-kabát. Mindjárt a tárgyra tért: “Nézze, kedves Kántor Úr, én néha röviden prédikálok. Amikor érzem, hogy most már elég, már nem szabad tovább beszélnem, akkor megállók, mert akkor kell kimondani az Amen-t, amikor a gyülekezet még feszülten figyel. A későn kimondott Amen elronthatja az egész prédikációt. Most is így volt... Mivel pedig tudtam már, hogy máskor tovább szokott otthon maradni, már ne vegye rossznéven, felküldtem előre feleségemet a kórusra, amennyiben szükség van reá, játsszék ő tovább. Nem akartam ezzel megsérteni, de az Isten országa nagyon komoly dolog és nekünk mindent meg kell tennünk, hogy a gyülekezetét és a fiatalokat megtartsuk a jó úton... ” (...“és a fiatalember egy bottal félholtra verte apját...”) — gondolta mindjárt a kántor... “Nem történt semmi”, mondta a lelkész, “ha máskor is megmarad régi szokása mellett, én azt is megértem, és a feleségem máskor is tud segíteni rajtunk. No, de most jöjjön, menjünk csak le innen... ” Már a templom oldalajtajában állottak, a késői nyár aranysugaraiban. De az öreg kántor attól kezdve az istentisztelet után itta meg a sört, szíttá el pipáját és olvasta a vasárnapi újságot, mert Isten országában minden szolgálat nagyon komoly dolog. Várady Lajos (Ev. Naptár) kálóm. Most azonban eljött az ideje annak, hogy az EVSZ az evangélium hirdetésére fordítson több gondot. Megemlítette még azt is, hogy az EVSZ necsak az evangélikus családon belül szorgalmazza az egyház egységének az ügyét, hanem azon túlmenően is. Egyfelől Luther abszurdumnak tartotta, hogy valamiféle luteránus egyház keletkezzék, másfelől pedig a római katolikusok szégyenítenek meg minket azzal, hogy az Ágostai Hitvallás ökumenikus vonatkozásaival behatóan éppen ők foglalkoznak. —BB. LAPZÁRTA UTÁN: Az AELC, ALC, és LCA ev. egyházak egyidőben tartott közgyűlésén elhatározták az egyesülést, mely 1988-ra valósulhat meg. Legyen Isten áldása ezen a döntésen. (Lásd a “Történelmi időkben" c. közlést, valamint az “Evangélikusok Észak-Amerikában" c. cikket.)
