Erős Vár, 1982 (52. évfolyam, 1-6. szám)
1982-04-01 / 2-3. szám
6. oldal EROS ©VÁR GUTTOVZ JÓZSEF “...ének és orgonahang mind csak az Ő nevét áldják. ” Azok közé tartozott, akik igénytelenül, elismerést nem várva, csendesen végzik a maguk szolgálatát. A gyülekezet szinte természetesnek veszi, hogy van orgonista, aki nélkül pedig nehéz “éneklő egyház” lennünk. Nélkülözhetetlensége csak akkor tűnik fel, amikor nincs ott. Guttovz József mindig “ott volt”. Hóviharok, jeges utak távoltarthatták még a közelről jövő templomjárókat is, de nem “Uncle Joe”-t, pedig ő minden alkalommal 40 kilométerről jött loraini otthonából. Hűségből, megbízhatóságból mindvégig jelesre vizsgázott. Sokgyermekes detroiti magyar családban jött a világra 1906. február 4-én. Középiskolái elvégzése után zongora- és orgonatanári képesítést szerzett egy csikágói intézetben. A harmincas évek elején indult zenei pályafutása sokoldalú volt. Önálló hangversenyei mellett számtalanszor szerepelt egyházi, hazafias és egyéb rendezvényeken, magyar és amerikai rádióműsorokon. A második világháború során Ausztráliában és az Uj-Guinea körüli szigetvilágban szolgált, mint egy partraszálló műszaki ezred (532 nd Engineer Amphibian Regiment) orgonistája s a tábori lelkész asszisztense. Félévszázadon keresztül a tanítványok nemzedékei kerültek ki keze alól, köztük sok magyar fiatal is. Az orgonisták szaktestülete (American Guild of Organists) tagjává választotta. Detroit, Buffalo, Lorain-Elyria, Cleveland különböző felekezetű magyar egyházainak megbecsült orgonistája, illetve karnagya volt az évek során. Hosszabb szolgálati helyei közül a két utolsó Clevelandban volt, előbb az Első Ev. Egyháznál, majd a zeneileg igényes nyugat-clevelandi gyülekezetünkben, ahol 1969. november 1-én lépett az akkor nyugalomba vonult néhai Egyed Aladár örökébe. Többször említette: azért imádkozik, hogy élete utolsó napjaiig az orgona mellett maradhasson. Isten megadta neki ezt. Május 2-án még úrvacsorát vett a gyülekezettel, rákövetkező vasárnap az orgonabillentyűk utoljára zengték keze volt a főtémája az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia 23. nagyheti találkozójának, amelyet a Heidelberg melletti Wilhelmsfeld nevű, kies fekvésű német üdülőhelyen rendeztek meg április elején. Nyugat- és Eszakeurópa államaiból kb. 80 résztvevő sereglett össze istentiszteleteken, biblia- és imaórákon való részvétel, érdekes előadások meghallgatása és egyéb, közösséget erősítő programpontokba való bekapcsolódás céljából. A fenti főtéma keretében ezidén főképpen a Tízparancsolat második tábláján található parancsolatok jelentőségéről volt szó. A bevezető bibliatanulmány “Jó fa, jó gyümölcs" címen a keresztyén erkölcstan alapkérdéseit próbálta megvilágítani. Három alkalommal evangétlzáclós előadások hangzottak el a reggeli órákban, ezek témája “őbenne élünk” volt. Az igehirdető János evangéliumának a 15. fejezetét magyarázva mutatott rá etikai magatartásunk kulcsára. A szülőkhöz való viszonyt szabályozó parancsolatra gondolva egy pedagógiai főiskolai tanár “Szülők és gyermekek kapcsolata és annak kihatása a gyermek jövőjére” című előadásában lélektani és egyéb kísérletek tanulságainak az ismertetésével mutatott rá e viszony rendezettségének a szükségességére. A “Ne ö(j!" parancsolatról egy orvostanhallgató beszélt és beszámolt azokról a lehetőségekről, de lelkiismereti problémákról is, amelyekkel sok mai keresztyén orvos szembetalálja magát. Egy református lelkész “Eladó az egész világ?” címen Isten teremtett világával és a saját javainkkal való hű sáfárság kötelezettségéről beszélt, miután egy evangélikus lelkész: “Hűség: áldás vagy teher?” című előadásában a keresztyén házasságról szólt. Az ezt követő csoportmegbeszélés keretében a fiatalok nagy kérdése, a párválasztás került előtérbe, itt egy református lelkipásztor és egy családanya, aki egyben mémöknő állott tanáccsal a csoportmunkában résztvevők rendelkezésére. Egy papné által vezetett kerekasztal megbeszélés keretében egy mérnök, egy teológus-leány, egy középiskolás diák, egy orvostanhallgató és egy evangélikus lelkész szavaink értékéről beszélgetett a “Legyen a ti Igenetek Igen" téma keretében. Vallási zűrzavarok világában élő fiataljainknak kívánt segítséget nyújtani egy evangélikus lelkész által tartott előadás, amelynek bevezető részében alatt Isten dicsőségét. Azután hirtelen jött a vég: szívroham, majd egy második a loraini kórházban. 76 éves korában, május 16-án hívta haza teremtő Ura. A május 23-i istentiszteleteken megilletődötten búcsúzott hűséges orgonistájától a gyülekezet, Istennek adva hálát 12 esztendei szolgálatáért. Hálás volt tanítványai s a szülők gyászistentiszteleten emlékeztek meg róla Lorainben, mely június 7-én volt az ottani magyar eredetű gyülekezet (Our Saviour Lutheran Church) templomában. “Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is velem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet..." (Jn 17:24.) Juhász Imre öt fiatal részletet adott elő Illyés Gyula: "Tiszták” című drámájából, hogy a hallgatók megismerkedjenek a szekták, vallási mozgalmak problematikájával egy 13. században nagy szerepet játszó vallási irányzat (az albigensek vagy katharok) példáján, majd ismertetett az előadó néhány mai, ún. “ifjúsági vallás”-t, végül szempontokat sorolt fel, amelyek alkalmasak arra, hogy iránytűként eligazítsák a keresztyéneket a lelki életünket megzavaró őserdőben. Nem-keresztyén erkölcsi rendszerektől két előadás szólt: egy római katolikus lelkész a keresztyének és marxisták etikai vetélkedését ismertette, egy református lelkipásztor pedig egyéb vallások és világnézetek erkölcstanáról számolt be. Egyik este egy Svájcban élő, erdélyi származású festőművész a “Jó és rossz művészetről" tartott előadást. Mondanivalóját vetítettképekkel illusztrálta. Nagypénteken, az istentisztelet előtt Dürer Albert Jézus szenvedését bemutató metszetei kerültek levetítésre, hogy így együttesen elmélkedjünk az ünnep jelentőségén. Volt egy esti zenei program is. Ennek keretében az előadó Bartók Béla életét és munkásságát, majd egyik jelentős művét, a “Cantata Profana”-t ismertette, majd azt hanglemezről lejátszotta. Megemlékeztek a résztvevők Arany János halálának századik évfordulójáról Irodalmi est keretében, amelyen egy magyarszakos tanárnő előadása került felolvasásra és több Arany költeményt adtak elő a konferencia résztvevői. A keresztyéneknek a felebarát javára végzett spontán szolgálatáról egy teológiai hallgató szólott, aki egy brazillal gyermekotthonban eltöltött önkéntes gyakorlati évéről számolt be vetítettképes előadás keretében. A kezdőistentiszteletet református, az úrvacsoraosztással egybekötött nagypénteki Istentiszteletet evangélikus lelkész tartotta. Nagyszombaton záróistentisztelet volt. A hét többi napján tartott esti áhítatokat húsz éven aluli fiatalok tartották egy fiatal evangélikus lelkésznő támogatásával. Rövid, maguk által írt írásmagyarázatok keretében sorra vették a Lélek gyümölcseiről szóló igehelyeket. A reggeli áhítatok, Imaórák irányítása az idősebbek feladata volt. A kisgyermekekkel erre vállalkozó önkéntesek foglalkoztak: számukra vasárnapi iskola-szerű órákat, énektanítást tartottak, vagy játszottak velük. A résztvevők a kon-Gyümölcséről ismerik meg a fát
