Erős Vár, 1981 (51. évfolyam, 1-6. szám)
1981-12-01 / 6. szám
(USPS 178560) EROS AMERIKAI MAGYAR. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 47. ÉVFOLYAM 1981. DECEMBER 6. SZÁM Jézus Krisztus Urunk születésének szent ünnepén az ősi karácsonyi történetet olvastam fel előttetek. A régi színes mondatokat. Emlékük gyermekségünk napjaiba nyúlik viszsza. Ezt az evangéliumot akartam elétek hozni. Éppen ma. Mert bizonyos vagyok abban, hogy a ti lelketekben ugyanaz játszódik le, ami az enyémben. Dédelgetett, régi szép emlékek beleütköznek mostani életfeltételeink kemény sziklafalába és az a veszély fenyegeti őket, hogy öszszetörnek. Szándékosan állítom egymásmellé ezt a páratlanul szép karácsonyi történetünket és megpróbáltatásokban olyan nagyon bővölködő jelenünket. Isten kényszerítő parancsának engedek, amikor ennek az órának a feszültségei között kívánom megszólaltatni az evangélium igazi karácsonyi mondanivalóját. Valami szokatlan dolgot kérek most tőletek. Ugylehet, lehetetlent. Próbáljatok meg — egy kis időre — úgy tenni, mintha még soha nem hallottátok volna ezt a karácsonyi evangéliumot. Mintha nem kapcsolódott volna még hozzá semmi azokból a hangulatokból, amelyekkel az emberek ezeket a mondatokat körülszőtték. így figyeljétek meg Lukács evangélista mondatait. * Mindjárt az első mondat, amelylyel a karácsonyi evangélium kezdődik, emberi hatalmaskodásról szól. Augusztus császár rendelkezése bizony nem tartotta szem előtt az egyes emberek sorsát. Kíméletlenül kiparancsolja otthonából azt a szegényt, is KARÁCSONY D. Ordass Lajos püspök prédikációja a budapesti Deák-téri evangélikus templomban 1956. december 25-én. Gyorsírásos jegyzet alapján, akinek most — anyai várakozásának utolsó napjaiban — minden kíméletre szüksége lett volna. Ez tény. De észre kell vennünk azt a tényt is, hogy az evangéliumi híradás ugyanazzal a lélekzetvétellel megállapítja azt is, hogy a kíméletlen emberi hatalmaskodás útján mégsem Augusztus akarata valósul meg, hanem Isten akarata, aki a próféták útján a Megváltó születésének ígéretét már régen megüzente. És nemcsak megüzente, hanem így üzente meg. Azért beszél ez az evangélium az emberi szeretetlenségről, a szívtelen elzárkózásról. Ennek lett az eredménye, hogy a világ Megváltója istállóban született meg és bölcsője az állatok jászola volt. Szomorú tény. De mellette áll az a megállapítás hogy ez az elzárkózó és megalázó emberi gőg mégsem tudta megakadályozni Istent abban, hogy az O szeretete megvesse lábát a földön. Lényeges vonás az evangéliumnak az a megállapítása is, hogy akkor éjszaka volt. De lényegesebb az a közlése, hogy azon a sötétségen nem a csillagok pislákoló mécsei próbáltak áthatolni. Azt a sötétséget a menny soha nem hallott, rendkívüli világossága szórta szét. Ebben a karácsony-éjszakában szólalt meg a megváltás evangéliuma. Jól jegyezzük meg, kérlek benneteket, és írjuk bele a szívünkbe: a megváltás evangéliumát nem ember gondolta ki és nem ember ajka hirdette meg. Isten örök határozata volt az, és maga Isten nyilatkoztatta ki angyalajkon. Ez más szóval azt jelenti: a keresztyén hit nem a föld talajából sarjadt virág. Isten kegyelmi ajándéka az. Befejező szakaszában pedig a karácsonyi evangélium azokról a pásztorokról beszél, akik elsőkként nyerték ezt a kinyilatkoztatást. Félelem és rettegés között élték át, de aztán örvendezve tettek tanúságot arról, amit láttak és hallottak. Ezek ténymegállapítások. És ezek együtt adják karácsonyt. Ezek a tények, mintegy kinyújtott kezek emelik magasra, hogy mindenki meglássa: a megszületett Megváltót. * Eddig tartott az a kérésem, hogy próbáljuk a mai ünnep üzenetét úgy
