Erős Vár, 1981 (51. évfolyam, 1-6. szám)
1981-10-01 / 5. szám
(USPS 178560) ERŐS # VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 47. ÉVFOLYAM 1981. OKTÓBER 5. SZÁM “Krisztus— a világ reménysége-------- Magyarországon lesz a 7. evangélikus világgyűlés ----Emlékezünk az 1956-os Nemzeti Szabadságharcra (Készséggel adunk helyt a Református Lelkészegyesület kérésének az alábbi nyilatkozat leközlésére. Nyilvánvaló, hogy az evangélikus lelkészek is egyetértenek annak tartalmával. Közgyűlésük ideje azonban lapzárta utánra esik, így esetleges hasonló nyilatkozatukat csak jövő számunkban közölhetjük.) Mi, az amerikai magyar református egyházak lelkészei Istenbe vetett hittel és szent meggyőződéssel valljuk, hogy az 1956 október—novemberi magyar szabadságharc magyar népünk győzelme volt az őt elnyomó és nemzeti létében megsemmisíteni akaró zsarnokság felett. Hálatelt szívvel borulunk le a 25. évfordulón a népek és nemzetek Ura előtt és mondunk köszönetét, hogy magyar népünket megáldotta a Szentlélek erejével, világosságával, hogy egy Igaz, tiszta és szent cél érdekében áldozatot tudott hozni, szembeszállva a világ egyik legnagyobb, — minden igazat és jót eltiporni akaró hatalmával. Hálát adunk a Mindenek Urának, hogy magyar testvéreink lelkét úgy áthatotta a nemzeti öntudat, a szabadság szent érzése, a fajtájuk fennmaradásáért érzett áldozatos felelősség, hogy minden emberi segítség nélkül csak Istenre támaszkodva tudtak harcolni. Azzal a biztos reménnyel, amellyel drága őseink oly sokszor győzelemre vitték a háromszínű magyar lobogót, hirdetve és élve:“Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk". Ml, Amerikában és Kanadában élő magyarok nem szűnünk meg imádkozni, hogy az 1956 őszén kihullott drága magyar vér ne legyen hiábavaló áldozat, hanem hatalmas erő, amely felszabadítja sokat szenvedett nemzetünket az Idegen elnyomás alól. Imádkozunk azért, hogy drága szülőhazánkban minden magyar gyermek megtanulhassa, hogy neki édesatyja az örökké élő Isten és Megváltója az Űr Jézus Krisztus. Imádkozunk azért, hogy az Anyaszentegyházban az Isten Szent Igéje szabadon hlrdettessék és a hitetlenség, kegyetlenség és embertelenség szűnjék meg és népünk kemény verejtékkel végzett munkájának gyümölcsét maga élvezhesse, megvallhassa hitét és élhesse magyarságát. Ezekkel a gondolatokkal emlékezünk hőseinkre és mártírjainkra a dicsőséges magyar szabadságharc 25. évfordulóján. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS LELKÉSZ EGYESÜLET Tavaly nyáron lett ismeretes a Evangélikus Világszövetség végrehajtó bizottságának az a határozata, hogy a legközelebbi világgyűlés színhelye 1984-ben Magyarország lesz. Idei ülésén eldöntötte a végrehajtó bizottság a világgyűlés témáját is: “Krisztus a világ reménysége.” NAGY ESEMÉNY Bármelyik országban jelentős eseménynek számítana egy evangélikus világgyűlés. Nem tömeg-eseményről van ugyan szó, méretei nem olyanok, mint a tízezres tömeget vonzó német Kirchentagé, vagy egy eucharisztikus kongresszusé. De a világ 75 milliónyi evangélikussága képviselőinek találkozója és tárgyalásai nagy figyelmet vonnak magukra, s ennek következtében a vendéglátó országra és egyházra is. Ha a világgyűlés kerete olyan lesz, mint 1977- ben Dar-es-Salaamban volt, a kb. 800 kiküldöttet több mint feleannyi sajtó-, rádió- és TV tudósító fogja követni Budapestre. Érthető, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház széleskörű előkészületeket tesz a nagy rendezvényre. Négy nagy előkészítő bizottság és egy sereg albizottság dolgozik máris a terveken. 80 gyülekezet kap külföldi látogatót a világgyűlés ideje alatt. Nyár elején a Világszövetség öttagú küldöttsége ötnapos budapesti látogatás keretében indította be a helyi előkészületeket. Többmillió forintnyi anyagi bázist szándékozik a magyarországi egyház önkéntes adományokból létrehozni a világgyűléssel kapcsolatos sok részlet lebonyolítására. MEGTISZTELTETES Nagy megtiszteltetés a magyarországi evangélikusság számára, hogy ez a nagy esemény hazánkban fog lezajlani. Aligha is tudta volna ezt valamelyik más kelet-európai ország vállalni. Van ugyanis a világgyűlések megrendezésében egy bizonyos törvényszerűség. Alkalomról-alkalomra más és más világrészre esik a választás. Eddig három világgyűlés volt Európában (Lund 1947, Hannover 1952, Helsinki 1963), egy az Egyesült Államokban (Minneapolis 1957), egy a “harmadik világban” (Dar-es-Salaam 1977), egyet pedig az utolsó percben kellett a harmadik világból a brazíliai Porto Alegreből Európába helyezni (Evian 1970). Erős volt ezért a kívánság, hogy most a “második világ” kerüljön sorra. De éppen ezért nem lehet egy világgyűlést úgy felfogni, hogy valamelyik egyházat, vagy méghozzá annak vezetőségét “kitünteti” vagy “jutalmazza” a Világszövetség annak ottani megrendezésével, vagy azonosítja magát vele. így lehetne érteni azt a kijelentést, melyet a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökelnöke, Káldy Zoltán tett az Evangélikus Élet szerint: “A meghívás elfogadása nagyon megtisztelő a Magyarországi Evangélikus Egyház számára. Egyben eddigi munkájának az elismerését is jelenti. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell a Magyar Népköztársaság egyházpolitikájának helyességét.” A világgyűlés helyének meghatározása nem állásfoglalás valamely egyház, vagy annak vezetősége, vagy az illető ország politikája,
