Erős Vár, 1981 (51. évfolyam, 1-6. szám)
1981-02-01 / 1. szám
4. oldal ERGS@ VÁR AZ EVANGÉLIKUS SZÓRVÁNYLELKÉSZ-----------------------------------Buthy Dénes----------------------------------A "Lutheran Church in America” Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. "ERŐS VÁR" (USPS 178560) P. O. Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued bi-monthly: February, April, June, August, October, and December. No. 1. (212) Vol. 47. FEBRUARY 1981 Subscription: S3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland, Ohio. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: “ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND, OHIO 44102 Az “ERŐS VAR” előfizetési díja belföldön egy évre 3 dollár. Kanadában és egyéb külföldön évi 4 U.S. dollár, vagy 5 kanadai dollár. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesithetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a "Zip Code" szám feltüntetésével együtt! Az újságot "Zip Code" szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is: pl. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónákban azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Ohio44102 Az óhazai egyházban alig van néhány evangélikus lelkész, akinek ne volna szórványa. Majdnem minden anyagyülekezethez tartozik néhány falu, vagy éppen város, ahol csak kisszámú evangélikusság él. De róluk is pásztori gondot visel a legközelebbi lelkész. Itt Amerikában — kevés kivétellel — minden lelkésznek megvan a maga gyülekezete, s szolgálatát ott végzi. A távolabb lakó hívek is könnyen eljutnak a templomhoz, ha akarnak. A baj ott van, hogy a legtöbben nem akarnak. Furcsa egy világ ez. Amerikát sokan hívják “melting pot”-nak. Azt értik ezen, hogy a világ minden nemzetisége és faja képviselve van itt, s előbb-utóbb mindet egybekovácsolja. Mind átveszi az amerikai “életformát”. Ez igaz a mi magyarjainkra is. Itt most nem kívánok foglalkozni azzal, hogy miként hagyják el nyelvünket gyermekeikben, miként felejtik el sok hagyományát a magyar kultúrának. Vallási téren vizsgálom meg a helyzetet. Mivel Amerika nagy többségében protestáns ország, minden helységben, legyen az kicsi vagy nagy, megtalálható néhány protestáns templom. Gyakorlatilag a vallási határok elmosódnak az emberekben. Ha egy lutheránus amerikai elkerül lakóhelyéről egy más helységbe, és ott nem talál lutheránus templomot, két lehetősége van: vagy egyáltalán nem csatlakozik templomhoz (gyülekezethez), vagy pedig minden nagyobb lelki kérdés nélkül beáll egy másik protestáns templomba. A harmadik lehetőséget elenyészően kevés választja, azt, hogy mindenütt megmaradjon evangélikusnak. Boldogult Túróczy püspök úrnak hallottam egyszer egy előadását, melyben azt fejtette ki, hogy a mi vallásunk miért olyan igaz és szeretett vallás. Összefoglalásként azt mondotta, ha a világon ő egyedül lenne csak evangélikus, akkor is evangélikus maradna. Bizony, sokan nem szívlelik meg az ilyen példaadást. így vesződnek el az evangélikus magyarok. Nemcsak ott, ahol nincsen magyar evangélikus templom, hanem még ott is, ahol van és pedig könnyen elérhető közelségben. A hithez, a valláshoz való ragaszkodás háttérbe szorul más érdekek miatt. Nem kis szerepet játszik ebben a dollár utáni hajsza. Ez az első. Isten és az Ő tisztelete maradhat, várhat jobb időkre. A sekélyes vallási öntudat, a vallás tanaiban és történetében való tudatlanság, a Biblia “dísztárgyként” való kezelése mind olyan okok, melyek egy-egy magyar evangélikust távoltartanak az egyháztól. Hányszor sírt a lelkem szomorú példákon. Ősi, kemenesaljai törzsből kiszakadt házaspár, akiknek több mint két évtizede nem kell többé a vallás, gyermekeik konfirmálásáról elfeledkeznek. Akad, ahol a gyermek nincs megkeresztelve. Még többen elfelejtik szülői kötelességüket a konfirmációt követően: gyermekeik nem járulnak rendszeresen az Úr asztalához. S ez előfordul kevesebb, vagy magasabb műveltségű személyeknél egyaránt. A lelkipásztor tanácsa elmegy a fülük mellett. Találkoztam magyarokkal, akik Amerikába érkezésük kezdetétől angolnyelvű egyházhoz csatlakoztak. Megérthető ott, ahol nincs magyar szolgálat. Semmiképpen sem menthető ott, ahol van. Hiszen a reformáció egyik nagy vívmánya volt: Isten Igéjét anyanyelvén minden népnek! Meggyőződésem, hogy még azoknak is, akik szinte teljesen megértik az angol nyelvet, Isten Igéje legszebben, legérthetőbben, szívhezszólóan anyanyelvükön szól. Mit nyert a Szentigéből és annak hirdetéséből az a magyar, aki megérkezésekor alig tudott pár szót angolul? S annak, akinek még ma is komoly nehézsége van “amerikaiul” írni és olvasni? Dehát amerikai egyházhoz járnak. S közben mi, még meglevő magyar egyházak küzdünk nemcsak a holnapért, hanem a jelenért is. Sokszor vádoljuk a kommunista rezsimeket, hogy a vallási életet elnyomják, szolgálatait korlátozzák. Ugyanakkor hallgatunk arról, hogy itt Amerikában, ahol semmiféle hivatalos korlátozás nincsen, a materializmus, a dollár-hajsza, az élvezetek akár sportban, akár üdülésben, vagy pedig társasági elfoglaltságokban sokkal nagyobb kárt okoznak a lelki élet területén! A saját lelki életükben! Mert sajátmagukat fosztják meg a lelki kincsektől. Mi, itt szolgáló magyar evan-
